MÉG RENDKÍVÜLIBB HATÁSOK: A TORZÍTÁSOK (DISTORTIONS)

A torzítások neurofiziológiája

A hangképzésben a torzítás az énekhanggal — pontosabban a zenei hanggal — szemben a hangképző szerveinkel előállított zajt — pontosabban a zenei hang és a zaj meghatározott arányát — jelenti. A beszéd- vagy énekhang meghatározott mértékű torzítása kihatással van a hang színezetére, és — ha nem is teljes biztonsággal — ha nem is teljes biztonsággal — meghatározott fiziológiai- vagy lelkiállapotokra utalhat.

Mivel hangunkat szándékosan is el lehet torzítani, a kifejezési eszközök között is számon tartjuk. A torzítást minden magassági regiszterben, ill. energia-szinten lehet alkalmazni. Vannak, akik szerint keverni lehet más hatásokkal — például a nyikorgással vagy a hörgéssel — bár szerintem ezek is torzítások.

A torzítások a hangképzés második szintjén, az álhangszalagok szintjén keletkeznek. A hangot ilyenkor nem a valódi (lat. chordae vocales), hanem az álhangszalagjainkkal (plica ventricularis) képezzük. Mivel az álhangszalagok híján vannak annak a rugalmas nyálkahártyának, amely a valódi hangszalagokra jellemző, nem zárnak jól, és rezgésük sem olyan gyors, mint ami a zenei hangok keltéséhez szükséges. A hangképzés módozatait Cathrine Sadolin és Melissa Cross elmélete, valamint a gépi technikára lehetőségei alapján ismertetem.

A) CATHRINE SADOLIN ELMÉLETE^[1]

Mivel torzításkor a torzítást nem a valódi hangszálak okozzák, és az esemény a hangszálak felett megy végbe, a hangszálak nagy hangerő mellett sem sérülnek meg. Ha viszont már megvan a hang, fel lehet erősíteni, miáltal a hang fémes színű lesz.

Megint a fém-hangzásnál tartunk.

A torzításnak öt módját, pontosabban fokozatát tartják számon.

1. A semleges (neutralis) módban — és levegő hozzáengedésével — képezve aránylag enyhe mértékű torzítást kapunk. A hang a regiszter felső részén keletkezik, a gége lassú vibrátója mellett, ami miatt „a hallgatónak az a benyomása keletkezik, hogy az éneklő nagyon szenved, és közel van ahhoz, hogy megadja magát szenvedéseinek”.

Ennek alesete, amikor az énekes levegő nélkül képezi a torzítást. Ilyen torzítást hallhatunk Ray Charles^[2] I Can’t Stop Loving You^[3] című dalában.

2. A visszafogott (curbing) módban a hang meglehetősen erős. Minél több benne a zaj, az énekes hangja annál erőltettebbnek — sőt, megerőtetettnek — hallatszik.^[4] Ilyen Rod Stewart torzítása 1998-as Rocks című számában,^[5]

Érdemes összehasonlítani korábbi rokonával, Bill Haley 1956-os Rock Around The Clock-jával. Deknight és Freedman versének hangvétele még optimista volt:

Haley pedig nem csinált mást, mint gyors (de nem túl gyors) tempóban, hangosan, de torzítás nélkül, világos hangszínnel énekelt.

Ezzel szemben Gillespie, Innes és Young 42 évvel későbbi szövege mély kiábrándultságról tanúskodott:

„A tolvajok kúsznak, a részegek hullanak, a kötekedők kötekednek, a szenteskedők prédikálnak, a zsaruk ütlegelnek, a sürgölődők forgolódnak, a halál kaszálgat, a lelkek árverésre várnak stb.”

A szám tempója lassú és súlyos, hangulata komor, a torzított énekhang pedig a „torkig vagyok az egésszel” attitüdjét árasztja.

3. A túlhajtott (overdrive) módban még több a zaj, és még fémesebb a hangzás. A magának „Sikító” ragadványnevet kivívó rhythm & blues énekes, Jay Hawkins az I Put a Spell on You című, 1956-ban felvett számban a sikolyokat egészen a hörgésig (ol. rumori gutturali, ang. rattle,) fokozta. Innen már — legalábbis elvileg — egyenes út vezetett az ún. shock rock-hoz.

Így énekel James Hetfield „A megpecsételt sorsúak” (Hardwired) című heavy/thrash metal számában.^[6] Az együttes neve: „Ércesség” (Metallica). Dallam már nincs; hozzá képest a rap is melódikus. Legfeljebb a hangsúlyos szótagok emelkednek ki — voltaképp akaratlanul is — az E4 fölé. A szöveg most is jelzi az újabb minőséget:

4. A küszöb-módban (edge), mely önmagában, torzítatlanul is a sikolyhoz hasonlít, torzított formájában igen nagy hangerőt képvisel, és nagyon agresszív hatású. Az énekest nemcsak sikítani halljuk, hanem az a benyomásunk, hogy szegényt fojtogatják.

5. A teljes torzítás esetén (full distortion) már csak zajt lehet hallani. Nincs sem énekhang, sem határozott hangmagasság. Éppen ezért csak hellyek-közzel használják.^[7]

B) MELISSA CROSS ISKOLÁJA

Nálunk Magyar Hajnal tanárnő és munkatársa, Bokodi Bálint énektanár^[8] a torzított, „rekedtes” éneklés fajtáit egységesen „sikolynak” (scream) nevezi. Jóllehet a technika — szemben a „beszédszintű” technikával — az álhangszalagokra épül, az erőteljesebb hang érdekében — és persze, hogy egyáltalán éneklésről lehessen beszélni — a valódi hangszalagokat is igénybe kell venni. Összetett hangokkal állunk tehát szemben.

Az iskola képviselői a „sikolyokat” (tehát az énekes torzításokat) — Titze iskolájához hasonlóan — a magassági regiszterek és az azokhoz tartozó technikák alapján választják szét:

a) Nagyon magas sikolyok — ezek a köznapi értelemben vett „sikolyok” —, melyek a vocal fry– technikára épülnek,

b) A középregiszterű torzított hangok az álhangszalagokra épülnek, de képzésükben a valódi hangszalagok is részt vesznek. Utóbbiak igénybevételét — scream-elés közben — Bokodi 20%-ban adja meg.^[9]

c) A mély fekvésű hörgések esetében (death growl), az énekes a levegőt nem a tüdőbe, hanem a hasüregbe veszi.^[10]

Bokodi Bálint a következőképp nyilatkozott a torzító (scream) hangképzésről:

• A levegőt nem szájon, hanem orron keresztül kell venni és
• nem a tüdőbe, hanem „rekeszbe”, azaz a hasüregbe (tehát lélegzetvételkor a vállaknak nem szabad megemelkedniük). Ez megegyezik a bel canto-technikával.
• Énekléskor sok levegőt kell ráfújni a valódi- és álhangszalagokra, hogy a valódiakat megóvjuk a megerőltetéstől.
• Az arcizmokat lazán kell tartani.
• A tanulás sorrendje: 1) magasfekvésű fry, 2) alsófekvésű death 3) középfekvésű false chord.
• Naponta 20 percet lehet, illetve kell rá szánni.
• Mivel az igazi hangszalagok is munkában vannak, azokat is meg kell erősíteni.

Bokodi szerint scream-elés közben az álhangszalagok a valódiak fölé emelkednek, és jelentős részben leveszik róluk a terhelést, miáltal megvédik azokat az esetleges sérülésektől.^[11] Ha a sikítás fájdalmas, az énekes valamit rosszul csinál.^[12]

Riporter:

„Mondhatjuk, hogy jól hörögni ugyanolyan művészet, mint jól énekelni?”

Bokodi:

„Abszolút! Bár szürreális a művészet szót a scream-re használni; a hörgés is ugyanolyan érzelemkifejezés, mint az éneklés. Én a művészet helyett a technikát hangsúlyoznám: a scream-elés ugyanúgy technika, és el lehet sajátítani, mint az éneklést. Sőt, a scream-elés az énekléshez tartozik, ezért nem is választanám szét a kettőt.”

[37. Mikroanalízis.] A „küszöb-módban” éneklés kiváló példája Janis Joplin Summertime előadása,^[13] melyben igyekezett minden alkalmat felhasználni a torzításra. Az alapelgondolás nem rossz: Gershwin dalát „re-folklorizálni” kell a gospel-be, abba a zenei televénybe, mely mindennek alapja ebben a kultúrában. Ezt támogatják az „Uram…” kezdetű kiszólások, melyeket Joplin tett bele a dalba. A megoldás azonban mégis művi, mert — jóllehet, a torzítások alapvetően a néger folklórból jönnek — Joplin szavakra szedte a szöveget, és így kereste — s vélte megtalálni — azokat, amelyek alkalmat adtak a torzításra. Kissé hasonlít a technika a barokk szövegillusztráláshoz. A kiemelt szavak mind az emelkedés vagy a sírás képzetéhez kapcsolódtak, és az edge típusú torzítás révén mértéktelenül nagy hangsúlyt kaptak, miáltal a darab erőszakolttá, művészi értelemben értelmetlenné vált. Ez az a bizonyos riff-technika. A dőlt betüs részek erősen torzítva hangzanak el:

Érdemes összehasonlítani Ella Fitzgerald érzékeny, kedélyes, színes eredeti előadásával.^[14] Ő persze egészen más logikával, egészen más helyekre helyezi a „hagsúlyt”, ami természetessé teszi a darabot. (Az elemzést később, a heavy metal-történetben folytatom.)

[38. Mikroanalízis.] Teljes torzítást használt például az Aerosmith nevű együttes énekese, „a sikítás démona”, Steven Tyler,^[15] Dream On című dalában.^[16] Tyler a zongoránál űlve kezdte énekét, majd hat sor után felállt, hogy „túlhajtott módban” mondja el, hogy előbb mindenkinek veszítenie kell ahhoz, hogy megtudja, hogyan győzhet. Most a színpad előterébe ment, és a közönség felé tett rúgásokkal is jelezte, hogy most egy magasabb szint következik. Ez után már csak a Dream on („álmodj tovább”) szöveget énekelte, előbb az Asz3 (207,652 Hz) és F3 (174,614 Hz) hangokon, fortissimo és „küszöb-módban”, végül pedig — afféle strettaként — hirtelen felugrott a G5-re (783,991 Hz) és Asz5-re (830,609 Hz).

Mindenki erre a pillanatra várt. A közönség — mint varázsütésre —, tutti sikításban tört ki, fortissimo-ban, Tyler pedig — szűnni nem akaró taps közepette — előbb a közönség felé vágott a mikrofonállvánnyal, majd — mintha keresztre feszítették volna — két karjával a vállára emelte, végül pedig — mintha hirtelen minden erő kiszállt volna belőle — kétrét görnyedt. (A Megváltó feláldozta magát az Emberiségért.)^[17]

(Egy kis sajtópletyka.) Újsághír 2006-ból: „Tyler egy kétórás floridai előadás után rögtön belekeveredett egy vitába, melynek során még ordított is (yelled).^[18] Másnap arra ébredt, hogy berekedt.” Egy későbbi hír szerint „nem publikus egészségi állapota” miatt műtétet kellett rajta végrehajtani.^[19] Orvosai eltanácsolták a fellépésektől, amíg hangja helyre nem áll. Az együttes északamerikai útjának hátralevő részét lemondták. A diagnózis szerint egy ér megrepedt a torkában; a vérzést lézerrel sikerült elállítani. Négy hónappal később ismét színpadra állt — többek között a Dream On — akarom mondani, a Yell On — című számmal.^[20]

A legügyesebek azonban megússzák. A torzítás ugyanis a toldalékcsőben — ha jól csinálják — teljes egészében a hangszalagzár, a glottis felett megy végbe. A kamerafelvételek tanusága szerint a hangszalagok ilyenkor szétnyílnak, és voltaképp rezegnek is, de nem érnek össze, nem ütköznek össze, és az egész felettük lévő terület — az álhangszalagok, a gége aryepiglottikus redői, a pókhálóburkok (arachnoids), valamint a gégefedő — mind-mind szabadon, fékevesztetten, tombolva rezeg és táncol, és a legkülönfélébb módokon hozza rezgésbe a levegőt. A hangszalagok azonban, ismétlem, megússzák a kataklizmát.

Énekelt hangok itt már nemigen fordulnak elő, viszont annál szívesebben torzítják tovább a különben is torzított emberi hangokat elektronikus módszerekkel. Kitűnő példái ennek a német-svéd Angela Gossow death metal énekesnő produkciói.^[21] A svéd Arch Enemy („A dévaj ellenség”) My Apocalipse („Az én Végítéletem”) című dala az érzelmek felszabadításáról, a megsebzett szívről, a kiábrándultságról, a reményvesztettségről, az elkerülhetetlen vég közeledtéről szól.^[22] Gossow torzított hangja végestelen végig, a végletekig vitt torzításban hallható.^[23] A hivatalos videóban egy pillanatra feltűnik a Sátán Csillaga.

Mivel a fiatalok sok olyan népszerű számot hallanak, amelyekben túltengenek a különleges hanghatások, hajlamosak azt hinni, hogy ezek teszik az éneklés lényegét, és mivel — egyébként dícséretes módon — maguk is szeretnének énekelni, hajlamosak ezekkel kezdeni — vagy erre korlátozni — az énektanulást. Énekeni még nem tudnak, de elkezdenek falzettelni, sikítozni, hörögni stb. Ha megkérdezi őket valaki, tudnak-e énekelni, azt mondják: ’Hát persze. Egyébként extrém-énekes vagyok’.^[24]

Jegyzetek

1. Description and sound of Distortion címszó. In: Sandoline: Complete…, u.o. ↑

2. Ray Charles (Albany, 1930-2004). Afroamerikai Blues, rhythm and blues, soul, jazz, country és pop énekes, zongorista és zeneszerző. ↑

3. „Nem tudom lebeszélni magam arról, hogy szeresselek.” ↑

4. Description and sound of Distortion, u.o.. ↑

5. Szöv.-zene: Bobby Gillespie, Andrew Innes, Robert Young: Rocks (alternative/blues rock), ea. Rod Stewart. Creation, 1984. ↑

6. Szöv.-zene: James Hetfield & Lars Ulrich: Hardwired, ea.: James Hetfield In: Hardwired… to Self-Destruct („Keményen huzalozott — az önpusztításig”) LP, Blackened, 2016. ↑

7. Description and sound of Distortion, u.o. ↑

8. Bokodi a Lost Continent („Elveszett kontinens”) és a Slipchaos együttes énekese. ↑

9. Példaképként a következő neveket sorolja: Phil Anselmo, James Hetfield, Lemmy (alias Ian Fraser Kilmister), Ivan Moody. ↑

10. Az énekiskola megosztja a szakmai közvéleményt. Egyrészt vannak híres énekesek, pl. Randy Blyíthe, Corely Taylor vagy Matthew Tuck, akik rá hivatkoznak, másrészt olyanok, mint Thomas Fischer, aacheni énekművész és -tanár, aki szerint az iskolának „A Sikítás Zen-je” című lemezét felelőtlen vállalkozásnak nevezte. („Az emberek valahogyan utánozzák, és közben tönkreteszik hangszálagjaikat.” (Verena Töpper: Heavy-Metal-Gesangslehrer. Brüllen für Fortgeschrittene. Spiegel Online, 1. August 2013, abgerufen am 27. August 2013.) ↑

11. Savafan & Tomka: Hogyan kell hörögni? Interjú Bokodi Bálint screamtanárral. In: Hard Rock Magazin, 2015. augusztus 24. ↑

12. Savafan & Tomka, i.m., uo. — Bokodi az interjúhoz csatolt video-illusztráción véleményem szerint meggyőzően mutatja be a torzítás három típusát. ↑

13. Szöv.: Ira Gershwin & Du Bose Heyward z.: George Gershwin: Summertime. Big Brother & The Holding Company, 1935. ↑

14. Szöv.: Ira Gershwin & Du Bose Heyward z.: George Gershwin, hangsz.: Russell Garcia: Summertime. Ella Fitzgerald, & Louis Armstrong, Verve, Chicago, 1958. ↑

15. Steven Tyler (alias Steven Victor Tallarico, 1948 – ) énakes dalszerző, tv-celeb. Az Aerosmith együttes vezető énekese. ↑

16. Steven Tyler: Dream On (hard/blues rock) Egy.: Aerosmith, ének: S. Tyler, Columbia In: Aerosmith s. (LP), 1973. — Nagyapja és apja zeneakadémiát végzett, hivatásos komoly zenész volt. — Az angolszász nyelvhasználatban a ballad szó korántsem csak „balladát” jelent, hanem népdalt is, továbbá valamilyen lassú és halk, érzelmes számot. A megjelölés arra utal, hogy ez nem az. ↑

17. Steven Tyler 2011-2012-ben zsüritagja volt az American Idol tehetségkutató műsornak. ↑

18. Az előadáson ugyanis nem ordított, csak piano-ban markírozta az éneklést. ↑

19. Aerosmith’s Steven Tyler to Undergo Surgery. In: The Washington Post. March 22, 2006. Retrieved July 28, 2013. ↑

20. Laura Jackson: Steven Tyler: The Biography. Piatkus Books, 2008. ↑

21. A lemez tanusítványán már nemcsak a végleges felvételt elkészító keverőt, hanem a segéd-hangmérnököt is feltüntetik. ↑

22. James Hetfield Kirk Hammett Robert Trujillo Lars Ulrich: My Apocalipse. (trash metal) Warner Bros & Mercury, 2008. A szöveg: „Apokalipszisem közel. / A vég jön, érzem, / nem törődvén sem létezésel, sem visszautasítással, sem megbánással. / Végtelen utazás a hátborzongató, / suttogó hangokba, melyek megzavarják (distort) összes érzékünket, / melyek túlságosan régen el vannak temetve egy sebhelyes szív alá. — Apokalipszisem közel” stb. ↑

23. „Egy távoli sikoly, melyből lenni akartam / Sohasem leltem sem helyemet, sem lelkem békéjét. — Refr.: Uram, megörvendeztetem a lelket. (latinul). / Elégek? Megszabadulok? / A nagy sötétség felfalta lelkemet. / Ördög, felszabadítom a lelket.” (Szöv.: Christopher & Michael Amott, Daniel Erlandsson, Angela Gossow: My Apocalypse, In: R. Bengtsson (ed.): Doomsday Machine („Az Utolsó Ítélet gépezete”) LP, Century Media, Svédország, 2005. ↑

24. Bokodi is bevallja, hogy előbb kezdett hörögni, utána kezdett a beszédszintű technikával foglalkozni, és csak utána került sor a sikoly-technikák módszeres elsajátítására. ↑