Az afroamerikai bariton/tenor Marvin Gaye^[1] 4 oktávos hangterjedelemmel (lat. ambitussal) rendelkezett (D2-től Esz6). Az olyan dalokat, mint a Pride and Joy, a bariton regiszterben kezdte, a versben lírai tenorként folytatta, a refrént pedig gospel-szerű kontratenorfekvésben énekelte.^[2] Az afrikai férfiak közül Kennedy Tareotu a maga hihetetlen, majdnem 8 oktáv hangterjedelmével tűnik ki (E2-C8). A Better and Greater című dalban demonstráció-szerűen halad végig a basszus regisztertől (vers) a baritonon (refrén) és a tenoron keresztül a füttyregiszterig.^[3]

Peru múlt századi hercegnőjének, Yma Sumac-nak^[4] legendás — 4 (H2-Cisz7); egyesek szerint 5 oktávás — hangterjedelme volt.^[5] Egy Chuncho („Erdei teremtmények”) című „szerzemény” művészi teljesítményként ugyan kevésbé, technikailag viszont annál meggyőzőbben mutatta be a mély-barintontól a füttyregiszterig terjedő hangterjedelmét és rendkívüli adottságait. (Ettől függetlenül, művészi képességei is zseniálisak voltak.)

Az utolsó szó mindig a Guiness-é: ők az eddigi legszélesebb hangterdedelmet Tim Stormsnál mérték, 2008-ban, mely — ha igaz — a szub-szub-szub-szub-szub-szubkontra G-től (0.7973 Hz) a G5-ig (783,991 Hz) terjed, összesen 10 oktáv.^[7]

Nem szabad azonban azt hinni, hogy ezek a hangok művészi értelemben mind használhatók. A legmélyebb hangok sokszor levegősek, a legmagasabbak pedig fütty- vagy sikolyszerűek. Ebből a szempontból különösen tanulságos egy pillantást vetni a klasszikusnak számító bel canto korszak énekesnőire. Isabella Colbran, Maria Malibran vagy Pauline Viardot hangterjedelme 2, legfeljebb 2,5 oktáv volt, és mégis tökéletesen kielégítették olyan szerzők igényét is, mint Rossini, és koruk énekes csillagai voltak.^[8]

A képzetlen énekeseknek viszont — és persze azoknak, akik nekik komponálnak — elvileg szűk hangterjedelmű dallamokra kellene törekedniük, hogy elejét vegyék a hangtöréseknek (ang. vocal break). Különben is, a torok erőltetése kényelmetlen dolog, és súlyosabb esetben operációra szorul. A magyar rockénekesek, úgy látom, ösztönösen kerülik a nagy ambitusú dallamokat, kivéve a nemzeti sorskérdésekkel foglalkozó műveket, melyek szenvedélyes pátosza úgyszólván erkerülhetetlenné teszi a magasabb fekvésekben való éneklést. („Mondd, mennyit ér az ember, ha bűntelen, de gyenge!”)

A képzetlen énekesek régen — így a népdalénekesek is — ösztönösen kerülték a nagy ambitust, és a gregorián énekek vagy a későbbi protestáns korálok hivatásos szerzői eleve lemondtak róla. (A lépcsők méretét sem a rendkívül magas emberekhez mérik.) Az egyik legnagyobb csábítás a hangszereken könnyen megszólaltatható — az orgona esetében tetszés szerinti ambitusú — dallamok átvétele volt. A gregorián ének ambitusa a kvart és a duodecima; a protestáns korálé a kvint és az oktáv között volt. Mindehhez olykor művészi önfegyelem és alázat kellett, ami forradalmároktól persze nemigen várható el.

Versengés a hangterjedelem terén

Napjainkban nemcsak magára az Életre, hanem szimbolikus világunkra is ránehezkedik az állandó, kényszeres erődemonstráció. A művészeti nyilvánosság folyamatos növekedése — és persze a közönség művészi.esztétikai tapasztalatlansága — következtében a valódi átélésről és a művészi értékről a „látványos” elemekre került át a hangsúly. Így van ez — hasonlóan a művészi versenysportokhoz — például a rock’n’roll táncban is, mely az akrobatika felé halad.^[9] Hasonló a helyzet a prózai, sőt a zenés színházakban is, melyekben mind a színészi játékot, mind a zenét alárendelik az olykor akrobatikus, „túlmozgásos” színpadi játéknak, ami miatt az énekeseknek futás közben vagy meggörnyedve, vagy éppen kötélen lógva, tehát gyakran „támasz” nélkül is teljesíteniük kell.^[10] Természetesen úgy, ahogy tudnak.^[11]

A csiptetős mikrofonok színpadi használata részben azért vált szükségessé, mert — részben a dinamikus színpadi játék, részben a lendületes táncok miatt — a szereplők úgyszólván a színpad egészét igénybe vették. Emiatt a hangerősítés olyan énekesek — például Etherl Merman vagy Alfred Drake — számára is nélkülözhetetlenné vált, akik egyébként — a színpad előterében állva — kényelmesen be tudták tölteni hangjukkal a termet.^[12]

Lelkes művészetrajongók video-összeállításokat készítenek a sztárok legmagasabb és legmélyebb hangjaiból, egyikük vagy másikuk „bámulatos” hangerjedelméből és sikolyaiból.^[13] Ebből is sikerült —, felettébb vitatható módon — versenyt csinálni,^[14] aminek eredményeként például az jött ki, hogy a heavy metal-énekes Axl Rose hangterjedelme nagyobb, mint a popénekes Mariah Carey-é, hogy John Lennon több hangot tud „elérni”(!), mint Elton John vagy Bruce Springsteen, és Rose magasabb hangokat tud „elérni”(!), mint vagy Tina Turner vagy Beyoncé Giselle Knowles.^[15]

De a heavy metal stíluson belül is elkezdték módszeresen jegyezni az énekesek hangterjedelmét. Íme az Egyesült Államok három legnagyobb hangterjedelemmel rendelkező rock-énekese:

• Michael A. Patton (bariton) alternatív metal-énekes hangterjedelme az Esz1-től (38,891 Hz) az E4-ig (2637.021 Hz) terjed, ami 6 oktávot és egy félhangot ölel fel.
• David L. Roth hard rock-énekes (bariton) hangterjedelme az E1-től (41,203 Hz) az A6-ig (1760,000 Hz) terjed.
• Axl Rose (bassz-bariton) hangterjedelme az F1-től (43,654 Hz) a H6-ig (1975, 533 Hz) terjed. Roth és Rose hangterjedelme 5 oktávot, valamint egy tiszta kvartot ölel fel.^[16]

„Versenyen kívül” említem, hogy a magyar Varga Miklós rockénekes hangterjedelme az F2-től (87,307 Hz) C6-ig (1046,502 Hz) terjed. Hangterjedelme 3 oktáv és egy tiszta kvint.^[17]

Összehasonlításként: a hangképzés zenei frekvencia-tartománya átlagban 3 oktáv (35 félhang) a „hivatásos” énekesek esetén.^[18] Ha Patton 73 félhangnyi terjedelemben tud énekelni, ez majdnem háromszorosa az operai baritonisták átlagos teljesítményének (G2-Asz4), azaz 25 félhang. Kérdés, mit jelent ezek után a „professzionális” megjelölés.

A stílus képviselőinek a nagy hangterjedelem hajszolásával hármas céljuk van. Az egyik, hogy akadálytalanul ki tudják fejezni másképpen ki nem fejezhetető szenvedélyüket, a másik, hogy bizonyítsák fizológiai adottságaikat és állóképességüket, a harmadik pedig, hogy „erőből” — és egy kis ravaszkodással — túlszárnyalják a még mindig elismert klasszikus művészi teljesítményeket. A Zenében viszont – éppen a hangterjedelem hajszolásával – szüntelenül kiprovokálják a hanghibákat.

A hangterjedelem növelésének lehetőségei

Ismeretes, hogy a férfiak hangja hajlamos az ún. andropauzá-ban — a korral együttt járó hormonális változás miatt — kissé megemelkedni, a nőknél pedig a menopauzában leszállni. A modern ember — a tudomány és technika eredményeinek birtokában, már kalandvágyból is — hajlamos megváltoztatni biológiai adottságait. Ezért már arról is van tapasztalat, hogy a tesztoszteronnal kezelt női testépítők és ún. transzszekszuálisok hangja mélyebbé vált. Természetes tehát, hogy a tesztoszteron-adagolás lehetősége a hangterjedelem megnövelése céljából is felmerült, annál is inkább, mivel az euroatlanti kultúrában igen sok a kóros önbizalomhiányban szenvedő ember, aki „mechanikus” úton próbálja önmagát elfogadhatóvá tenni önmaga számára.

Ander Johnson tapasztalata szerint a tesztoszteron-adagolás hatása az elsők között jelentkezik a hang magasságában és minőségében, de együtt jár a nemkívánt változásokkal. Peri Collins énekesnő arra hívja fel a figyelmet, hogy a hangszálak hosszúságán nem nagyon lehet változtatni. Emily Ware énektanár elmondja, hogy a hormonadagolás következtében megváltozik a hangszálak alakja, Johnson pedig, hogy a hangszalagok megszokott használata az új helyzetben nyikorgáshoz, csikorgáshoz (squeaks) vezet. Tehát az új hangszalagokkal újra meg kell tanulni énekelni. Mindegyikük amellett érvel, hogy meglévő adottságainkat kell tanulással és gyakorlással fejleszteni.^[19]

Csakhogy a modern ember megtanulta, hogy „semmi sem lehetetlen”. Ezért aztán a média tele van a hangterjedelmüket megnövelni laikusok kérdéseivel, valamint a hozzájuk szóló ajánlatokkal. Például:

„Hogyan növeljük meg egy oktávval 30 napon belül hangterjedelmünket?”^[20]

A válalkozó énektanárok kötelességszerűen elmondják, hogy hangterjedelmünk — velünk született fiziológiai adottságaink — nevezetesen hangszalagjaink hosszúsága folytán — adott, és felhívják a figyelmet a vállalkozás veszélyeire. Dehát, hogy ne szegjék az érdeklődő kedvét, hozzáteszik, hogy a dolog nem reménytelen.

S valóban. Mivel rendelkezésre áll a technika, Laurie Anderson amerikai avangard énekesnő^[21] elhatározta, hogy férfiregiszterbe — tehát a női regiszternél egy oktávval mélyebbre — helyezi hangját, és e célból egy Auto-Tune audio processort vett igénybe,^[22] melyet Andy Hildebrand 1997-ben a hangfelvételeken lévő hamis ének- vagy hangszerhangok korrekciója, azaz a hangmagasság-változtatás céljából fejlesztett ki. Anderson az általa használt technikát audio drag-nek nevezte. Nem árt tudni, hogy a drag szó (több más mellett) a női szerepet játszó férfi-színész jelmezét jelenti.

Another Day in America („Még egy nap Amerikában”) című kompozíciója^[23] voltaképp szabadvers, melyet ő szaval el, basszus férfihangon, melyet a Lelkiismeret hangjának szánt.^[24] A lemez borítóján egy 50-es éveiben járó férfi — pontosabban férfinek maszkírozott nő — clown-hatású portréja látható. Megértő, barátságos tekintete lemondó. Megint az identiás-krízis.

Jegyzetek

1. Marvin Pentz Gaye (Washington, 1939-1984) afroamerikai funk jazz pop soul, R&B énekes-dalszerző. ↑

2. Norman Whitfield, Marvin Gaye,William Stevenson: Pride and Joy (R&Blues) ének: Marvin Gaye, Tamla, 1963. ↑

3. A könnyűzene férfi-énekesei közül a fehér Axl Rose hangterjedelme a legnagyobb: 6 oktáv + tiszta 4 (F1-B6). Őt követi Prince Nelson 4 oktáv + tiszta 5 (E2-H6) és Steven Tyler 4 oktáv + nagy 2 (D2-E6). A legnagyobb hangterjedelemmel a nők közül Mariah Carey rendelkezett a maga 5 oktáv + nagy 2 szélességű hangterjedelmével. Őt követi Christina Aguilera 4 oktáv + kis 2, majd Tina Turner 3 oktáv + nagy 6 hangterjedelemmel. (The Vocal Ranges of the World”s Greatest Singers. In: Concert Hotels, Internet. (Persze nem az „egész világról”, és csak a könnyűzenei sztárok közül.) ↑

4. Yma Sumac (alias Zoila Augusta Emperatriz Chávarri del Castillo, Callao, 1922-Los Angeles, 2008) főként népdalokat és népies dalokat, valamint popzenét énekelt. ↑

5. David Richards, “The Trill of a Lifetime”, The Washington Post, March 2, 1987. ↑

6. Forrás: Radiocorriere (31) No. 13. Eng.: Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

7. Guniessworldrecords, Internet. ↑

8. Isabella Colbran (1785-1845) drámai koloratúra hangterjedelme 2 oktáv (Fisz3-F5), Maria Malibran (1808-1836) szintén kontraalt-drámai koloratúra hangterjedelme 2,5 oktáv (D3-F6) volt; mindkettő Rossini elismert és kedvelt munkatársa volt. Pauline Viardot francia mezzoszoprán hangtejedelme 2,5 oktáv (Fisz2-D5). Mindhármom sztár-énekesnő spanyol származású volt. ↑

9. A 70-es években megindított rock and roll táncversenyek nyomán az ún. akrobatikus rock and roll önálló műfajjá vált. A verseny „A” kategóriájában a „figurákat” már semmilyen módon nem korlátozzák. ↑

10. A „támasz“ az a fajta tartás, mellyel a belélegzőizmok a lélegzést fenntartó izmok összerogyását megpróbálja kivédeni. A rekeszizom megtámasztása a gátizommal, az alhasi, hasi és törzsi izmokkal. Ezek az izmosk éneklés közben állandóan készenléti állapotban vannak. ↑

11. Tanuja voltam olyan operaelőadásnak, melynek során a főszereplőnek egy asztal alatt térdepelve és törzsével elcsavarodva kellett énekelnie, minek következtében egy hatalmas gikszert fogott. (A közönség sajnos természetes, véletlen hibának vette.) ↑

12. E tekintetben a West Side Story (1957) volt a határkő; a profi előadóknak attól kezdve úgyszólván kötelező volt gyakorlott táncosoknak is lenni. Később a szabad és dinamikus színpadi játék a testmikrofonok használatát is megkövetelte, ami nyilvánvalóan arra ösztönözte a rendezőket, hogy tovább feszítsék a húrt. (Testmikrofont első alkalommal Lena Horne használt a Jamaica c. musical-ben, 1957-ben.) ↑

13. L. pl. Edgar Cárdenas: Axl Rose & Mariah Carey: Vocal Battle (F#2-A6). Mivel egyikük férfi, a másik nő, nehezebb őket összehasonlítani, mint almát a körtével. ↑

14. A Rolling Stones adatai alapján elkészített, fenti, 77 tételt tartalmazó lista alapján. ↑

15. Alice Vincent: Axl Rose has a larger vocal range than Mariah Carey. In: The Telegraph, 2014. máj. 22. — A cikk szerzője a jelzett helyeken szerencsére nem a „kiénekelni”, hanem az „elérni” (reach) szót használta. ↑

16. Forrás: Mike Patton Is the Greatest Singer of All Time Based on Vocal Range, Not Axl Rose, Experts Insist, Ultimate Guitar, Internet. 2014. máj. 26. — A két forrás Rose hangterjedelmét kissé eltérően adja meg. ↑

17. d₂-től (587,330 Hz) c₃-ig (1046,502 Hz) falzett. (Varga Miklós címszó, Wikipedia, Internet.) ↑

18. Beszéddiagnosztika, 2009. szept., Internet. — Itt viszont a „zenei” szóra hívom fel a figyelmet. ↑

19. Is it safe to use testosterone to change my vocal range? In: Quora, 2016. dec. ↑

20. A dolog ismerős. „1 nyár/hónap/hét alatt angolul/németül/oroszul stb.” ↑

21. Laurie Anderson (Illinois, 1947-) avantgard költő-zeneszerző, hegedűs, billentyűs-és ütőhangszeres, énekes. Végzettsége szerint művészettörténész. ↑

22. Andy Hildebrand (EXXON), kifejlesztő/gyártó: Antares Audio Technologies: Auto-Tune audio processor, 1997. ↑

23. In: Homeland („Haza”, CD, DVD) prod. Laurie Anderson, Lou Reed, Roma Baran (exper. music), Nonesuch/Elektra Records. New York, 2010. ↑

24. „Birodalmunk, mint mondják, elmúlóban. / Minden birodalom elmúlik egyszer. (…) És ó, fivéreim és nővéreim! / Mire valók a napok? A napok, ahol élünk, / folynak, s megint folynak. / Jönnek, aztán elhalnak, / majd elmennek. / Nem tudhatod pontosan, mikor kezdődnek, vagy hogy mikor telnek el. / Ó, még egy nap, még egy tízcentes. / Még egy nap Amerikában. / Még egy nap, még egy dollár. / Még egy nap Amerikában. / Fivéreim, ti, mindannyian! És összes növérem, kiket már régen elvesztettem! / Hogyan kezdjük újra?” ↑