A MORGÁS (GROWL)

(A jelenség.) A „maga útján járó” (alternatív) rocknak a punk rock-ból a 80-as években kibontakozó grunge változatára a végletekig eltorzított gitárhang és a mély, morgó, dörmögő és olykor az érthetetlenségig dünnyögő-makogó-motyogó beszédhangok voltak jellemzők. Az érthetetlenség zenei tekintetben is megnyilvánult, mégpedig a hangok gyakran elmosódó magasságában, amit Bill Clark „a meghatározatlan magasságú énekhang határesetének” (borderline out-of-tune vocals-nak) nevez.^[1]

Mindez a heavy metal egyes al-műfajaira, a komor doom metal-ra és a komor black doom-ra, a gyászos funeral doom-ra és az iszonytató death doom-ra, a drone metal-ra és a nu-metal-ra is jellemző, a hozzátartozó sikolyokkal együtt. Mint az elnevezésekből is látható, a negatív érzelmeket állítja középpontba, mint amilyen a szorongás és az elidegenedés, a harag és az agresszió.^[2] Hangképük alapjában véve zörejes. James Hetfield heavy/trash metál énekesről írja Samuel Tomeček, hogy az agresszivitás kidomborítása céljából a magas, sikoltó, sikító hangok helyett már a kezdet kezdetén a torokhangok torzítása mellett döntött.^[3]

Vannak blues-, dzsessz- és rock-szakszofonosok, harsonások és trombitások, akik beledúdolják a hangszerbe ugyanazt a dallamot, amit játszanak, úgyhogy a végeredmény — a hangok interferenciája miatt — a morgás. De persze csak ritkán, színezésként használják.^[4] És ezért írhatták a Mudhoney („Sárméz”) nevű grunge együttes gitárjairól, hogy Mudride („Autós iszapverseny”) című számukban^[5] „rosszindulatúan morogtak”.^[6]

(A hatás fiziológiája.) Ezen a ponton az emberre jellemző hangadás átlép az állati hangadásba. Az állatok morgása mögött is negatív érzelmek vannak: félelem vagy agresszió, melyet az élelemért vagy a területért folytatott harc során hallatnak. Persze a kutyáknak és a macskáknak, a tigriseknek és az oroszlánoknak is van társadalmuk és kultúrájuk, és ezért ők sem csak „zsigerből”, hanem a tanult viselkedés részeként, kommunikációs célból morognak.

Charles Darwin megfigyelése, hogy amikor a kutyák erősnek akarják mutatni magukat, akkor „nagy” hangszalagokkal morognak, amikor pedig esedeznek valamiért, akkor „kicsi” hangszálakkal nyüszítenek.^[7] Egyébként mind az angol growl szóban, mind a morgás és dörmögés szavakban központi helyet foglal el az /r/ hang, melyet a középkorban littera canina-nak, azaz „a kutya hangjának” neveztek. Egy magát valamire tartó, „kiterjesztett” technikával rendelkező énekesnek illik tudnia, hogy a kutyák átlagban 300 Hz körül morognak.^[8]

A mély, durva hangzású morgás, dörmögés olyan hangképzés, melynek során a valódi hangszalagok helyett a felettük elhelyezkedő ún. „álhangszalagok” (plica vestibularis) végeznek rezgésük közben összezáruló mozgást. A nyálkahártya hiányában — mely a valódi hangszalagok jellemző alkotórésze — a hang rezgése rendszertelenné (aperiodikussá) válik. Cathrine Sadolin dán énekesnő-kutató szerint a hang torzulásának az a közvetlen oka, hogy a gégefedő billegése miatt a vokális traktus összeszűkül.^[9]

Előzmények. A morgás hatásával már a soul-ban és a dzsesszben is éltek. Louis Armstrong, a dzsessz-idol úgyszólván csak álhangszalagjaival énekelt, és éneke éppen e technikának — és persze muzikalitásának köszönhetően — lett a „védjegye”. A morgó hang képzésében azonban részt vesznek a gégének a fentebb már említett aryoepiglottikus redői is, melyek az ún. torokhangok képzésénél együtt rezegnek a hangszalagokkal. Ilyenkor megszólalnak az első szubharmonikusok is, melyek voltaképp az énekhang alatt egy oktávval szólnak. Egyébként — ellentétben a rendes énekléssel —, belégzés közben is lehet morogni. A kilégzéses technikával állítólag a kutya és a medve, a belégzéses tecnhikával a disznó, továbbá az ördög és a démonok hangját lehet „utánozni”.

A hangképzés szokatlan, „túlvilági” jellegét ismerték fel a népi hangképzésben is, így a szardiniai cantu a tenore-ben,^[10] a hakasz háj-ban, a mongol hárhirá-ban a tuvai kágerá-ban, a baskír uzljau-ban, a tibeti lámák ryang-skad-jában vagy az afrikai umngkokolo-ban.^[11] Egy arab vándorkereskedő a 10. században így számolt be a dániai vikingek énekéről:

„Soha életemben nem hallottam csúnyább dalokat, mint amilyen a slesvigi vikingeké. A torkukból kijövő morgó hang a kutyák üvöltéséhez hasonlít, csak még azoknál is vadabb, zabolátlanabb.”^[12]

A hatás a soulban és a jazzben még kedélyes, „jópofa”, „vagány“ dolog volt. A popzenében először a The Who együttes 1966-os Boris the Spider („Borisz a pók”) című dalában, mély, ún. karakterbasszusban hangzott el.^[13] Erre a hatásra is az volt a jellemző, hogy — egy gyermekdalszerű la-pentaton dallamhoz társulva — mintegy zárójelbe került, és mivel mindenki ártalmatlannak ítélte, tovább javította a hangulatot, és mosolyt keltett.

A) A FEKETE FÉMZENE (BLACK METAL)

Később azonban a helyzet „komolyra fordult”, és oda vezetett, hogy a halálmorgás a szám egész tartama alatt teljes — illetve teljes mértékben felerősített — hangerővel szólt. Ez a fajta zene a halál minden iszonyatát igyekezett magába sűríteni, és célja az volt, hogy tudatosítsa hallgatóságában, hogy itt már „nem babra megy a játék”.

[82. Mikroanalízis.] A brit Venom („Kígyóméreg”) nevű együttes^[14] 1982-es Black Metal című száma^[15] voltaképp a black metal kiáltványa. A Venom-tól származik egyébként a műfaj neve is. A szám szerzője és előadója — a hitelesség érdekében — maga a Sátán.^[16] Az alábbi felvételen az ún. „ördögvillát” mutatja fel a bal kezével. Hangja Conrad Lant hangszalagjai segítségével szólal meg,^[17] aki — hogy nagyobb legyen a zavar — művésznevének a görög mitológia egyik titánjának, Kronosz-nak a nevét választotta.

Kronosz-Sátán (később) egy interjúban így nyilatkozott:

„Eleve ásókkal és dobozokkal mentünk be a stúdióba, melyek a hátsó kertben kiásott földdel voltak tele. Mondván: ’Ne a BBC hang-effektusaiból készült lemezt használjuk fel, melyen a káposzta felvágása van rajta, hanem rendezzünk meg magunk egy temetést!’

Ha ma venném fel azt az albumot, egy temetőben készíteném el egy hordozható magnóval. Egy koporsó belsejébe mikrofont tettünk, és egy csomó földet hánytunk rá lapáttal, hogy lehessen hallani: PUFF… PUFF… Amikor egy rakás ember ezt meghallotta, összeszarta magát. /Nevet./ Úgy érezték, hogy ők feküdtek abban a koporsóban, és éppen temették őket. Kibaszottan kiváló volt! Pontosan az, amit akartunk.”^[19]

Majd hozzátette:

„Olyasmiket alkot az ember, ami az emberekre különbözőképpen hat. Tudod, nem csak ülsz ott, és a lábadat tapogatod. Valamit beleteszel a zenébe, ami elgondolkoztatja az embereket.”^[20]

Gondolkozzunk tehát. Cronos dühösen mondja Osbourne-nak:

„Ozzy! Mikor lettél te a sötétség hercege?^[21] Ez volt az elmúlt tíz évben. Te sohasem voltál a sötétség hercege. Te egy kibaszott részeg voltál. Ozzy, szeretünk téged, de a legkevésbé sem vagy sátáni. Úgy állsz ott, mint egy feszület a fekete mágiáról (black arts) énekelve, de nem úgy énekelsz róla, mintha te is közéjük tartoznál. Úgyhogy mindig zabos voltam rájuk. ÉN VAGYOK a kibaszott ördög! Szerződésben állok a Sátánnal! Jövök, és beleharapok a seggedbe, Ozzy!” (Nevet.).^[22]

Cronos — a zenekar dallamnélküli, fenyegető bevezetése után — üvöltve robban be:

A dob nyolcadütésekkel, a gitár pedig a nyolcadok kijátszásával (tremolo picking) teszik izgatottá a sebesen haladó ritmust. A szöveg lefekteti az ars poetica-t: Mágia és álmok, atomerő és vadság, sebesség és nyers energia, hangosság és sikítás, káosz és Pokol.

„Életünk értelme a metál!”

A félsorok egyetlen dühös, rekedt kiáltásként való megszólaltatása hasonló ahhoz, mint amit Mark Steintől, a Vanilla Fudge énekesétől 1969-ben, vagy Ronnie Dio-tól a Heaven and Hell című számban, 1980-ban lehetett hallani. De ez már két különböző világ. Dio dalának daktilikus lüktetése kellemesnek tűnik fel Cronos „paeon 4” verslábának (u u u —) „kalapácsütéseihez” képest.^[23]

Dio még magas hangon énekelt, Cronos azonban már csak dallam nélkül üvölt a maga mély hangján. Még szuggesztívebb a black metal („fekete fémzene”) refrén torzított kiáltáskánt való ötszöri, emblematikus megismétlése. Mintha valaki az után, hogy agyonütötte áldozatát, még ötször elátkozná vagy ötször belerúgna. Csak a szám felénél jelenik meg egy dallamcsíra, ami nem más, mint a már fentebb ismertetett inga-motívum (la-szo-la-do’ / la-szo-la-do,). Innen folytatódik a félelmetes szónoklat, majd egy hatalmas „oroszlánüvöltés” következik. Ehhez hasonlót is lehetett már korábban hallani, például a Beach Nuts együttes Iconoclastic Life című számában, 1966-ban, csakhogy az macska-vicsorítás volt ehhez képest.

Hasonlítsuk össze a Venom-produkciót a német Bingeni Szent Hildegard 1151-ben készült Ordo Virtutum („Az erények rendje”) című allegorikus moralitásával! Abban az Ördög meg sem próbál énekelni, hanem mély, morgó hangon, prózában beszél…^[24]

A számot az „Áldozd lelkedet a rock’n’roll és a black metal isteneinek!” felszólítás zárja,^[25] ez alkalommal kíséret nélkül, ismét prózában. Ennek végén Cronos a roll szóra lassú vibrátót helyezett, üvöltés-szerűen levitte a hangot, majd a haragtól lihegő oroszlán fujtatását utánozva ismételte meg a roll és a black metal szavakat, miközben lentről újra fel-, majd levitte, mondhatni „megtekerte” hangját. Eléggé nyílt visszautalás Hawkins fentebb már elemzett I Put a Spell on You című dalára, persze szekszuális célzatosság nélkül. A dalt állítólag „egy lendületben”, úgyszólván próbák, vágások és overdubbing nélkül vették lemezre.

[83. Mikroanalízis.] A lemez To Hell and Back („A Pokolba és vissza”) című számában Cronos a kulcsszavakat állatias, hörgő üvöltéssel szólaltatja meg, ami a szöveg egyes hangzóit is eltorzítja. Úgy is lehet mondani, hogy artikulátlan hangokat ad ki. A Buried Alive („Élve eltemetve”) című számában arról üvölt, hogy ébren álmodik. Látja, ahogyan eltemetik, érzi, ahogy elrohadnak a csontjai. Segítségért kiált, de senki sem hallja. Ez az ún. testen kívüli élmény (out-of-body experience), mely a halálközeli állapot vagy a pszichoaktív szerek, továbbá a fáradtság vagy az önszuggeszció által előidézett állapot következménye lehet.

A burját, jakut nganaszan sámánjelöltek rituális álma tartalmazott ilyen élményt. Ebben a jelölt „a saját szemével” látta, hogyan vágják le a démonok a fejét, vágják a testét darabokra, és főzik meg egy hatalmas kondérban. Cronos fentebb már idézett interjújában így jellemezte a fejleményeket:

Az emberek bizonyos meghatározott hangfajtákra figyeltek,^[26] ahelyett, hogy ezeket mind együtt csinálták volna. Aztán kezdtünk különféle fickókat kapni a kibaszott világ minden tájáról, amíg az egész norvég dolog nem történt meg. Bumm! Ez már döfi! Ez robbanás volt a black metal-ban, ami kétségtelenül az egész templomégetés-vitában csúcsosodott ki.(…) Milyen kib…ott kár, hogy azok a srácok erről, és nem a zenéjükről híresek.^[27]

2. A HALÁL-FÉMZENE (DEATH METAL)

(Az éneklés stílusa.) Euronymous (alias Øystein Aarseth) norvég black metál-gitáros szerint a black metal a gyüjtőfögalom, a többi, így a death metal is, csak részfogalom. A black metal jellemzője a „sátáni” jelleg és a heaviness, ami egy szóban fejezi ki az erőt, a súlyosságot, a hangosságot és mély fekvést. Részlezetve:

’Lehet szokványos heavy metal vagy csak zaj. A legfontosabb, hogy sátáni legyen.’^[28]

Jóllehet, a Venom együttes vezette be a fogalmat, bevallása szerint maguk sem vették komolyan, csak kereskedelmi fogásnak szánták.^[29] Ugyanez vonatkozik a death metal-ra is. Az együttes akkor érdemli ki a jelzőt, ha „kultiválja és imádja a halált”.^[30] Natalie J. Purcell death metal-szakértő szerint

A death metal együttesek elsöprő többsége nagyon mély, vadállatias (beast-like), majdnem kivehetetlen morgásokat ad elő énekként, sokuk magas és csikorgó (screechy), vagy rendes énekhangokat (operatic vocals), vagy egyszerűen csak mély és erőlködéssel képzett hangokat képez.^[31]

A death metal énekesei, Deena Weinstein szerint

jellegzetes hangot használnak, mely sokkal inkább morgás (growling) és fogvicsorgató, dühös morgás (snarling), mint a szöveg éneklése. A hangtorzító lehetőségeit jól kihasználják.^[32]

[84. Mikroanalízis.] A műfaj kezdeményezője az Egyesült államokbeli Possessed („megszállottak”) együttes volt,^[33] és 1985-ben kiadott Seven Churches című bemutatkozó albumuk záró számában (Death Metal) egyúttal megfogalmazták a műfaj esztétikai alapvetését, ars poetica-ját is.^[34]

A lemez elején (The Exorcist, „Az ördögűző”) egy, a J.S. Bach preludiumaihoz hasonló, lassú bevezetés hallható Hammond-orgonán. Ez az ellenség, ezt kell legyőzni. Utána felharsan egy VII. fokú szűkített akkord. Ez még Bach világába tartozik. Ott azonban tiltott harmónia; a Sátán névjegye. Aztán lecsapnak a gitárok, és felharsan Jeff Becerra rekedt üvöltése:

A vokalista (mert ő már nem énekes) hangos, üvöltve-hörögve előadott szónoklata elődeihez hasonlóan lemond a dallamról, amivel a későbbi reppelést előlegezi meg. Daniel Ekeroth, a svéd death metal-szakértő írja:

Bacerra egy lépéssel előbbre vitte énekstílusát mindannál, amit a világ előtte hallott, és úgy tűnt fel, hogy egyszerre ordított-sikított (scream) és morgott/röfögött (grunt).^[36]

Az üvöltést áthatolhatatlan hangfalként (lásd wall of sound) veszi körül a minden egyes hangot tizenhatodokban ismételgető gitárnak (tremolo picking) és a doboknak a minden negyed-, nyolcad- és tizenhatod-értéket azonos erővel való kalapálása. Formálisan beleverik a hallgató fejébe a hittételeket. Mind az ütemek (tempó), mind a bennük egymást követő, kisebb értékű hangok tempója egyöntetűen gyors, és végig maximális hangerővel, fff szól. A vokalkista üvöltése — eltekintve a torzított kiáltásoktól és sikolyoktól — mind a hangmagasság, mind a ritmus tekintetében monoton. A frázisok végén fenyegetően legörbül a beszéddallam vonala. A zene tökéletesen visszaadja a szöveg mondanivalóját: nincs sem kétség, sem kímélet. Amit hallunk, a Legyőzhetetlen Akarat vagy maga a Végzet. Egyébként a lemez egésze monoton; olyan, mintha ugyanazon számot hallgatnánk, „végtelenítve”.

Chris Reifert death metal zenész azt írta, hogy az együttest „érdekelte a haladás, ami más együttesek előtt is megnyitotta az utat, hogy kitágítsák a hangjukat (Sic!), és más dolgokat csináljanak”.^[37] Kérdés, hogy a „keresgélés” és a „kitágítás” önmagában biztosítéka-e a Haladásnak.

(Az ars poetica) Az évszázadok alatt általánosan elfogadottá vált európai értékrendet minden tekintetben tagadó, eksztrém beállítottság esztétikai tekintetben is kibontakozott. Már rég nem csak „formabontásról” van szó, és nem is csak az ún. indie rock-osok^[38] ún. alacsony minőségű kazettáiról. Keith Kahn-Harris, a Birkbeck College docense, heavy-metal szakértő szerint az exreme metal zene — lgalábbis az avatatlan fül számára — „közel áll a formátlan zajhoz”. A svéd Nefandus együttes egyik tagja, Mika „Belfagor” („Mika démon”)^[39] úgy nyilatkozott, hogy

„egy időben arra törekedtem, hogy a világ leggyűlöltebb együttesébe tartozzak.^[40]

Emlékszünk, a death metal ars poeticá-ja azt ígérte hallgatóinak, hogy fülüket „szörnyű (terrible) hangokkal” fogja hasogatni. Amíg a black metal alacsony minőségre törekedett (vagy törődött bele), a war metal a csúnya hangok és a hangzavar (kakofónia) mellett döntött, melyben a hangkép egyes elemeit alig lehet egymástól megkülönböztetni. Az ilyen negativista vagy protest lemezeket valóban felesleges „jó” minőségben előállítani. Alapelvük ez lehetne:

’Minél rosszabb a hangzás, annál jobb’.

Charles Michael Schuldiner,^[41] „a death metal keresztapja”,^[42] 1983-ban alapította meg Death („Halál”) nevű death metal együttesét,^[43] ahol — énekstílusát is a megálmodott műfajhoz igazítva — a halálmorgás-dörmögés-röfögés (death growl) énekstílusának egyik megalapítója lett. Az angol Kerrang! szerint „a metal történetének egyik legjelentősebb alakja”.^[44]

Tom Wren (Metal Nightmare) írja:

Chuck éneke a legbrutálisabb dolog volt akkoriban. Azóta sokan jöttek és mentek, de Chuck volt az eredeti.

A megemlékezés szerzője kiemeli még Schuldiner érthető szövegmondását, szembeállítva a későbbi death metál-osokéval.^[45] Pályája során hangfekvése megemelkedett, és a The Sound of Perseverance című nagylemezén már a sikítás megszokott típusát alkalmazta.

[85. Mikroanalízis.] Schuldiner 1987-es Scream Bloody Gore című nagylemeze^[47] a kéjes ölés megannyi vízióját jeleníti meg. Találomra vegyük ki a Mutilation („csonkítás”) című számot:

Schuldiner a vers sorait hármas csoportokba szedve, egy-egy kiáltást hallat; ezeknek zenei dallama nincs, csak egy-egy kis vagy nagyszekundot magába foglaló beszéd-dallama. A hangképzés hörgő, erősen torzított. A versszakok utolsó szava, a die, a pain és a day rutuálisan, elnyújtva szól, mint megannyi más, későbbi számban. A mutilation szó ismétlései után egy minden eddiginél borzalmasabb és trozítottabb, hörgős-zörgős (rattle) sikoly hangzik el, glisszandóval, mely nagy hangtávolságot fog át. A kiállás után egy hasonló, de még hosszabb, alulról felfelé hajló, majd visszahajló, hörgő sikoly hangzik el. Most a pain szóra eső hang nemcsak hosszú, hanem szintén sikoltás. A mutilation szó újabb ismétlései még tagoltabban és erőszakosabban szólnak.

Ezzel a számmal kapcsolatban is megállapítható, hogy jellemzője a szuggesztív basszus riff, illetve ostinato, a basszus szokatlanul gyors mozgása, a nagyon gyors tremolo picking, (egy negyed = 100 M) és az ugyanolyan gyors, figuratív gitárszóló. A szám — csakúgy, mint a lemez többi száma — végig teljes hangerővel, forte fortissimo szól. Ez a monotónia — a halál és a kínszenvedés középkoriasan naturális képeivel — a lemez egészét egyfajta rituálévá avatja, amire talán szükség is van elviseléséhez.

(Önagresszió és halálvágy.) A death metal a 90-es évek elején, Svédországban fordult drámai irányba. A svéd Per Yngve Ohlin, a Morbid, majd a Mayhem énekese és dobosa, gyermekkorában veleszületett alvás közbeni légzéskimaradásban (obstructive sleep apnoe syndrome) szenvedett, ami egyrészt nappali fáradtságot, kialvatlanságot és depressziót okoz, és az értelmi képességek csökkenését és személyiségváltozást is előidézhet. Tíz éves korában (tisztázatlan okokból) megrepedt a lépe, aminek következtében egy ideig klinikai halott volt. A befeléforduló, zárkózott fiú alaphangulata melankólikus és depressziós volt. Egyesek szerint érzéketlen volt a humor iránt, mások szerint különben is a fekete, morbid humort kedvelte.^[48] Egyesek szerint nem szeretett élni, mások szerint azt hitte, hogy halott. Azt hitte, hogy vére formálisan megfagyott az ereiben.^[49] Közismert, hogy nem evett, hogy ún. éhezési sebek jelenjenek meg a testén. Nem csoda, hogy „a Halál” művésznevet kapta.

(Identitászavar és Én-tagadás) És megint a szembeszökő identitásválság. Vegyük a Mayhem énekes-gitárosának, Kristian Vikernes — alias Count („báró”) Grishnackh — névválasztását.^[50]

A Greifi Grishbackh nevet álnévként használtam, de mivel mindenki ismeri már a valódit, nincs már értelme tovább használni — mondja. — Valódi nevem Varg Vikernes, álnevem Hofding Vargr, fedőnevem pedig Vargr Víkarnes Lárusson. Hofding Vargr azt jelenti: Häuptling Warg, és az utolsó három név a törvényes nevem régi változata, mint amilyen lehetett ezer évvel ezelőtt. A Graf, Greifi, Count és a Grev a Grishnackh előtt „bárót” jelentett a különböző germán nyelveken. Comtes latinul „társaságot” jelent, és azért választottam ezt a címet, mert úgy tartom, hogy az összes germán nép közé tartozom. Azonkívül norvég kék vér is folyik bennem, úgyhogy nem nagyon éltem vissza a címmel.

Mivel ő is úgy érzi, hogy egy névvel nem lehet egy személyiséget megragadni, hozzáteszi: „Odinn-ak is 149 neve volt csak az Edda költeményekben”.^[51] A Kristian névvel ne foglalkozzunk, mert — mint mondja — „ezt a nevet, mely Krisztust és krisztusit jelent, ki sem állhattam.”^[52] Egyben előrevetíti az euroatlanti térségre „felőlről” ráerőltetett etnikumok, civilizációk és kultúrák összekeverésének kilátásait.

Megjegyzés. Nézzük a nagy mintakép, Aleister Crowley névválasztáéát:

„Sok éven át utáltam, hogy Alicknak hívnak, részben a szó kellemetlen hangzása és kinézete miatt, részben azért, mert anyám ezen a néven szólított. Edward nem illett hozzám, és a Ted vagy Ned becézőnevek még kevésbé voltak megfelelőek. Alexander túl hosszú volt, és a Sandy név kócos frizurát és szeplőket asszociált. Egy könyvben olvastam, hogy a híressé váláshoz a legkedvezőbb az a név, amelyik egy olyan daktilus-ból áll, amelyet egy spondeus követ. Mint a hexameter végén, pl. Jeremy Taylor. Az Aleister Crowley név teljesítette e feltételeket, és az Aleister az Alexander gael formája. Elfogadása kielégítené romantikus eszményeimet.”^[53]

Mindez lehetne egyetlen ember szerencsétlensége is, de itt nem erről van szó. Nézzük a régi-új énekesek magukénak vallott identitását:^[54]

Dead („a Halott”). Utóda Csihar, azaz „Husáng” Attila,^[55]

Maniac (a dühöngő őrült; a mániás),^[56]

Messiah („a Messiás”), más néven Billy Cockroach (azaz „Csótány Vili”).^[57]

A gitárosok: Euronymous, aki a rothadó testekben lakozó alvilági démon nevéről nevezte el magát,^[58] valamint

Blackthorn, kinek neve „furkósbotot” jelent.^[59]

A beugró gitárosok egyike Gehenna („a Pokol”),

Morfeus, kinek neve az alvás istenére, de még inkább a róla elnevezett morfiumra utal, végül pedig

a később csatlakozott Ghul, aki egy arab hullarabló démon nevéről kapta nevét, mely a tetemekből táplálkozik.^[60]

A dobosok: Necrobutscher („a Halotthentes”),^[61]

Teloch („a Halál”),^[62]

Torben Grue, akinek a neve egy a sötétben lakozó, képzeletbeli ragadozó szörny.

Jan Axel Blomberg művészneve Hellhammer („a Pokol kalapácsa”), mely Jack Vance Dying Earth („Haldokló föld”) című regényére utal.^[63]

Kérdezhetné valaki, mi köze mindennek a zenéhez, pláne az énekhez, az énekművészehez? Csakhogy az alkotó-előadók mindezt nem így látták. Beszélő neveiket egyrészt önmaguk bemutatására, másrészt „művészi” mondanivalójuk értelmezésére szánták. Volt egy korábbi vonulat, mely még csak eljátszadozott a halál gondolatával. A Kiss együttes,^[64] Alice Cooper^[65] vagy David Vanian^[66] hátborzongató arckikészítésére gondolok, mely inkább szenzációhajhászás, morbid „giccs” volt, tehát nem lehetett komolyan venni.

A Mayhem („Súlyos Testi Sértés”) együttes Live in Leipzig című albumának borítóján Ohlin következő szövege olvasható:

„Nem vagy emberi lény. Ez csak álom, s nemsokára felébredek”.

Ez az ún. Cotard téveszme, melynek lényege az Én-tagadás. Tünetei pedig, hogy a beteg úgy érzi, elfolyt a vére, vagy elveszítette belső szerveit, esetleg azt hiszi, már meg is halt, és azt hiszi, hogy teste rothadásban van.

(A tettek mezején.) A Mayhem-mel azonban új korszak kezdődött. Hipokrita, dilettáns elődeiket „leleplezték”, rámutatva, hogy kényszerképzeteik nem valódiak, és ezért mindaz, amit csinálnak, csak pózolás. Elsőként Ohlin készített magának naturalista hullafestést (corpse paint), mint ahogy a szibériai és belső-ázsiai „fekete sámánok” is megjelenítették csontozatok képét szertartási ruházatukon. Ruháit formálisan eltemette, hogy a színpadon azt a benyomást keltse, mintha a sírból kelt volna ki.^[67]

Csikar meséli norvégiai élményeit:

Oslóban gyönyörű volt, sosem felejtem el. Egy Lovecraft-szerű tengeriszörny-kosztümben voltam, húsok lógtak rajtam, volt egy fura maszkom, és koncert előtt kipreparáltunk egy babát, halfejjel, köldökzsinórként béllel, vérrel meg minden, és betettük a ruhámba. Koncert közben meg odatoltak egy széket, és a mikrofonba agonizálva megszültem.^[68]

Elmondhatták: ’Oszlóban oszlóban voltunk.’ De ez még nem volt elég. Ohlin vadászkéssel és üvegcserepekkel meg is szokta vágni magát a színpadon,^[69] – mint a sámánok –, Kristiansen pedig emiatt intenzív osztályra is került.^[70] A sámánok azonban sokkal bölcsebbek voltak annál, hogy kárt okozzanak magukban, még kevésbé másokban.^[71] Az együttes gyakran helyezett el a színpad előterében egy-egy karóra felszúrt disznó- vagy birkafejet, talán ugyancsak a sámánság állatáldozásának jegyében.

Sőt, a „Hullabujaság” (Necro Lust) szám előtt – a részvételi művészet jegyében – nagy mennyiségben dobáltak szét közönségüknek — gyakorlatilag a fejükre, bele az arcukba — bomló disznófejeket.^[72] A magyar black metal együttes, a Tormentor („a Kínzó”) egykori gitárosa, Soós Tamás, állati csontokat és húsdarabokat lógatott fel a fellépés színhelyén a plafonra.^[73] Még Csihar is úgy ítélte meg, hogy az effektus a termet egy mészárszékhez tette hasonlóvá.

Íme, a pogány rítus naturálizálása, profanizálása.

(Gyermekgyilkosság: Crowley, Dead Kennedys.) Említettem már Aleister Crowley (1875-1947) kétségtelenül korának egyik leghírhedtebb sátánistája volt.^[74] Crowley nagy hatással volt a rock & rollra.^[75]

Programja egyik tétele így hangzott:

„A legmagasabb szintű szellemi munkához azt az áldozatot kell kiválasztani, amely a legnagyobb és legtisztább erőt hordozza magában. A tökéletes ártatlan és magas intelligenciájú fiúgyermek a legkielégítőbb és legmegfelelőbb áldozat. (…) De a véres az áldozat, bár veszélyesebb, hatásosabb: és szinte minden célra az emberáldozat a legjobb.”^[76]

Mit is énekel a Dead Kennedys hardcore punk együttes?^[77]

(A véres valóság: Cannibal Corpse.) A társadalmi bizalmat erősítendő, Alex Webster,^[80] az Emberevő tetem (Cannibal Corpse) nevű death metal együttes^[81] basszusgitárosa, így nyilatkozott:

Jóllehet őrült szórakoztatást folytatunk, társadalmunk pillanatnyilag kissé civilizáltabb, mint korábban. Úgy értem, nem akasztunk vagy korbácsolunk meg senkit az utcán, ami szerintem kedvező társadalmi fejlemény.^[82]

Ozzy Osbourne, a Fekete Szombat (Black Sabbath) énekese, a sátánistaság vádjaira azzal felelt:

„A fekete mágia egyetlen fajtája, amivel foglalkoztunk, a csokoládé volt”.

Pedig gyakran maguk a művészek fordítják át a művészet fiktív világát — olykor meglehetősen brutális formában — a Valóságba. Íme a Mayhem felbomlásának száraz leírása. A magyar olvasók számára a beszélő neveket is lefordítottam:^[83]

(A Mayhem.) Mivel a Súlyos Testi Sértés (Mayhem) együttes tagjai túl sok időt töltöttek együtt, a Rothadó Hullák Démona (Aarseth) és a Halott (Ohlin) között feszültség alakult ki. A Pokol Pörölye (Blomberg) visszaemlékezése szerint a Rothadó Hullák Démona egy alkalommal szintetizátoron játszott, holott tudta, hogy a Halott ezt ki nem állhatja. A Halott tiltakozásul kiment az erdőbe aludni, mire a Rothadó Hullák Démona szintén kiment a házból, és puskával többször belelőtt a levegőbe. Valamikor ez után történt, hogy — legalábis Az Alvilág Bárója (Vikernes) tanuvallomása szerint — a Halott késsel megszúrta a Rothadó Hullák Démonát,^[84] aki viszont később, egy beszélgetés alkalmával arra próbálta rábeszélni a Halottat, hogy gyilkolja meg magát.^[85] Az Alvilág Bárója arról is beszámolt, hogy a Súlyos Testi Sértés együttesnek lőszert is küldött — többek közt puskatöltényeket is —, mégpedig „karácsonyi ajándékként”.^[86]

1991. április 8-án a Halott — részben egy puska segítségével — elkövette várható öngyilkosságát. A Rothadó Hullák Démonának első dolga volt, hogy vásárolt egy kamerát, és — miután kissé átrendezte a helyszínt, lefényképezte azt.^[87] Másnap ezzel hívta fel barátját, Halotthentest (Stubberudot): „A Halott most valami igazán klassz dolgot csinált! Megölte magát. Ne izgulj, mindent felvettem.”^[88] Elterjedt, hogy a Rothadó Hullák Démona a Halott agyából pörköltet, koponyájából pedig karkötőket készített magának.^[89] A hírt az együttes tagadta ugyan, a Rothadó Hullák Démona viszont közölte a nyilvánossággal, hogy a karkötőket az általa nagyra becsült kollégáknak ajándékozta.^[90] Sőt, Fauszt (Bård Guldvik Eithun), az Emperor együttes norvég dobosa, — aki maga is elítélt gyilkos volt —, megerősítette az állítást.^[91]

Azután, 1993-ban, Az Alvilág Bárója, továbbá az együttes gitárművésze, Furkósbot (Snorre W. Ruch)^[92] és „egy barátjuk” elhatározta, hogy meggyilkolja a Rothadó Hullák Démonát,^[93] akit a mozgalom később „a Király”-nak és „a Black Metal Keresztapjának” nevezett. Ők ketten hajtották végre a gyilkosságot; a harmadik Bergenben „falazott” nekik.^[94] Az Alvilág Bárója elmondta a Súlyos Testi Sértés gitárművészének, Furkósbotnak, hogy mire készül, és hívta, menjen vele, de Furkósbot távol maradt. Az Alvilág Bárója 16 készúrást mért a Rothadó Hullák Démonának hátába, 5 késszúrást a nyakába, 2 késszúrást pedig a fejébe (= 23 késszúrás).^[95]

Furkósbot később a nyilvánosság előtt megjegyezte a gyilkosságról:

„Nem voltam sem mellette, sem ellene. Nekem a Rothadó Hullák Démona semmit sem jelentett (didn’t give a shit).”^[96]

Megjegyzés. Blomberg/„A Pokol kalapácsa” 1994-ben készítette elő az együttes De Mysteriis Dom Sathanas című nagylemezét.^[97] Euronymous/Aarseth szülei kérték, hogy ne tegye fel a lemezre Vikernes/Az Alvilág Bárója basszusgitár-szólamát, amit „a Pokol kalapácsa” meg is ígért. De nem váltotta be, mert, mint később kifejtette,

„azt tartottam helyesnek, ha a gyilkos és az áldozat egyazon lemezen van rajta”.^[98]

A kör bezárult, és az együttes 1994-ben „technikai okok miatt” megszűnt. Ha azonban valaki azt mondja — vagy csak gondolja —, hogy mindez a múlté, téved. Az együttes 1995-ben ugyanis a Pokol Kalapácsával (Hellhammer), Halotthentessel (Stubberud), Istenkáromlóval (Blasphemer), Mániással (Sven Eric Kristiansen) és Csihar/Husáng Attilával talpraállt.^[99] Jelenleg azzal foglalkoznak, hogy a black metal kiáltványának számító De Mysteriis Dom Sathanas „posthumus” lemezük anyagával járják a világot. Dunaújvárosban 2015 júliusában voltak. Csihar pedig elmondta:

„2016-ban hirtelen úgy éreztük, végre elérkezett az idő, hogy az egész lemezt eljátsszuk, és több mint két évtized után ismét elszabadítsuk azt a fenevadat.”^[100]

[86. Mikroanalízis.] „A Sátán Székesegyházának Misztériumáról” (De Mysteriis Dom Sathanas) című album Ohlin posthumus szövegével, 1994-ben készült el, nagyjából akkor, amikor Vikernes-t elítélték. Ohlin halála után az együttes Csihar Attilát, az egykori magyar Tormentor („Kínvallató”) nevű black metal együttes vezető énekesét kérte fel az énekszólam előadására.^[101] A Loudwire („Hangos huzal”) magazin a „minden idők nyolc legjobb szélsőséges metal albuma” közé sorolta.^[102] De ezen is túl: kulturtörténeti szempontból is fontos lemezről van szó.

Csihar Attila produkciója olykor egy önkontrollját vesztett, agresszív ember ordítására vagy egy dühös, vicsorgó állat hangjára emlékeztet. Chris Campion (The Guardian) szerint a maga sajátos őrültségével (his own touch of madness) és megszállott énekstílusával (possessed vocal style) járult hozzá a feladathoz, mely az operai hangtól az állati morgásig (bestial growl) terjed. Groteszk éneklésének legjobb pillanataiban olyan, mintha hányna (sounds like vomit).^[104] De persze — ahogy az már a művészi stilizálástól elvárható — igazából több ezeknél, mert hozzáadja mindazt, amit az emberi képzelet a rémületről és az agresszióról, az iszonyatról és a gyilkolás kéjéről gondol. A szöveg egy egybefüggő, hangos „függöny” mögül hallatszik ki.^[105]

A fogadtatás — mint általában — vegyes volt, és a szóbeszéd szerint Csiharnak nem sikerült egykori elődje, Ohlin énekstílusát pontosan leutánoznia. Magam — a hallottak alapján — Vikernes-szel értek egyet, aki szerint nem is állt szándékában.^[106] Hiszen Csihar akkor, amikor a felvételt elvállalta, már minden szükséges képességének birtokában volt. Sőt, egy új vokális-kompozitórikus stílust indított meg a műfajban. Jóllehet, a rajongók egy része nem tudott mit kezdeni az újfajta énekszólammal,^[107] az új stílus rövidesen mértékadóvá vált a műfajban. Maga Maniac úgy jellemezte Csihar művészetét, hogy

„Fantasztikus volt annak a lemeznek a címadó számát először élőben hallani. Attila az egyetlen énekes, akivel meg meg vagyok elégedve. A döntés természetes döntés volt.”^[108]

Miről is volt szó?

Addig, amíg Ohlin alapegysége a mondat volt — amin azt értem, hogy egy levegővételre igyekezett egy egész mondatot ordítani vagy sikoltani,^[109] addig Csihar feladta a szónoklat korábbi fékevesztett tempóját, és „rátelepedett” egy-egy szóra vagy szótagja — ahogyan azt Patti LaBelle-nél láttuk —, és ily módon, szuper-expresszionista módon — annyi feszültséget igyekezett belepakolni egy-egy szótagba, amennyit csak lehetséges volt. Az nem lehet, hogy a De Mysteriis Dom Sathanas többi „alkotója” ne vette volna ezt észre vagy ne értett volna vele egyet, és van arra utaló adat, amely szerint ha Vikernes-nek nem is, az együttes többi tagjának tetszett a felvétel.

[87. Mikroanalízis.] A lemez élén álló Funeral Fog-ban („Gyász-köd”) Csihar az egyes szótagokat „bonckés”, majd „mikroszkóp” alá teszi, más szóval a megszokott dikciótól eltérően megnyújtja azokat, és tágra nyílt szemünk elé tárva „kibontja” a bennük rejlő borzalmakat.^[110] Szakmaibban szólva, a szöveg egyes magánhangzóit és a közvetlenül hozzájuk tartozó mássalhangzókat üres lapokként kezeli, melyeket saját kénye-kedve szerint „töltöthet ki” tartalommal. A szöveg „elhörgése” közben állandóan változtatja szájüregének méretét és alakját, és nyelve helyzetét. Az angol nyelv szótag-szavait „természetellenesen” megropogtatja, megcsikorgatja — különösen a fear, here, near, year, appear, afar vagy funeral szavak esetében —, miáltal a sorok végét varjúkárogáshoz teszi hasonlítossá.^[111] Az expresszionisták mintájára hihetetlen feszültséget pakol bele egy-egy szótagba. Az énekelt szövegben olykor a szótagokhoz nem tartozó, idegen magánhangzók is megjelennek.^[112] A hell („pokol”) szó a sor végén csak zönge nélküli hangos suttogás. A funeral fog szövegre elhelyez egy-egy állatias hörgést is. Még az is lehet, hogy Szabó Dezső — aki szintén túlzásba vitte az expresszív szó- és szóképhasználatot — rajongott volna érte…

A SÁTÁNIZMUS

A sátánizmus kortárs vallási gyakorlata azzal kezdődött, hogy Anton LaVey 1966-ban megalapította az ateista Sátán Egyházat az Egyesült Államokban. A kortárs vallási sátánizmus túlnyomórészt amerikai jelenség, az eszmék a globalizáció és az internet hatásaival máshol is terjednek. az 1990-es években, a Szovjetunió bukásával kezdett el eljutni Kelet-Közép-Európába, és legszembetűnőbben Lengyelországban és Litvániában, a túlnyomórészt római katolikus országokban.

A) Okkultizmus. Amikor az emberek a normális mértéken túl összezavartak, tanácstalanok, hajlamosak az irracionalizmushoz fordulni enyhülésért. Ilyenkor szokott felerősödni az okkultizmus iránti érdeklődés, amely a ’60-as évek végén és a ’70-es évek elején – többek közt a Coven együttes és a Iron Butterfly In-A-Gadda-Da-Vida kezdeményezése nyomán – a rockzenét is elérte. Fő ideológusa „a világ leggonoszabb embere”,^[113] Aleister Crowley, szkepticista libertariánus, amorális individualista, miszticista és szellemidéző okkultista, az eleusziszi misztériumok megújítója, a szexuális mágia biszexuális híve és gyakorlója, a kereszténység esküdt ellensége, obszcenista és exhibicionista vallásalapító és morfinista, valamint angolellenes angol író és költő volt.^[114]

A későbbi death metal szempontjából tanulságos körülmény, hogy a súlyos személyiségzavarral küszködő, – vagy inkább a környezetét próbára tevő – nárcisztikus pszichopata – aki ráadásul exhibicionista is volt –, 1930 szeptemberében, Lisszabonban, Fernando Pessoa segítségével, megrendezte saját halálát a lisszaboni „pokol kapujánál” (Boca de Inferno). Pusztán azért, hogy észrevétlenül elslisszoljon, és három héttel később ismét feltűnjön – Berlinben. Valószínűleg az volt ezzel a célja, hogy önmaga reinkarnációjának vagy halhatatlannak mutassa magát, mint amilyennek Aharveros-t tartották. A temetésen felolvasták Himnusz Pánhoz című művét, amit a jelenlévők felháborítónak tartottak, és az újságok a temetést “fekete misének” nevezték.

Crowley személye és „munkássága” nagy hatást gyakorolt mind a Beatles-re, mind a Led Zeppelin-re, mind Ozzy Osbournra és a Rolling Stones-ra. Talán nem véletlen, hogy 1967-es, a kábítószerhasználatot és a miszticizmust népszerűsítő – és fentebb utalt – stúdió-albumuk borítóján látható sokaságban feltűnik Crowley portréja is.^[115] Vannak, akik tőle eredeztetik a heavy metal „ördögszarv” gesztusának használatát – ökölbezárt ujjak; a 2. és a 4. ujj nyitva –, aki félig embernek, félig kecskének mondta magát (Bahomet). A kézjel tehát egy kecske- vagy kosfej.

A zenekar Yellow Submarine című kislemezének^[116] és nagylemezének borítóján^[117] – mely magának Lennonnak alkotása – Lennon az inkriminált jelképet feltartott jobbkezével mutatja. Az egyik oldalon a passzív „Jó” képviselői láthatók; a másik oldalon a nyomakodó „Gonosz” erői törnek felfelé. A „Jók” oldalán egy csonka testű figura, mely lehet, hogy a kopasz Crowly-t ábrázolja. Középen állnak a zenekar tagjait ábrázoló figurák, és egy figyelmeztetés: „Tudod: Ez mind benne van az elmében!”

B) Egy másik szál, a szabadkőművesség szála is Crawley-hoz kapcsolódik. Ismeretes, hogy Mick Jagger tagja volt a Szabadkőműves egyház Arany Hajnal Titkos Rendjének (Hermetic Order of the Golden Dawn). Márpedig a „kőművesek” két dologról voltak híresek: a keresztény egyház és az euroatlanti térség államaival szemben táplált ellenséges érzületükről. Tény az is, hogy a Stones a ’70-es és a ’90-es évek végén koncertet adott Detroitban a Masonic Temple Auditóriumában (ahol Jagger „billiárd asztalát” ereklyeként mutogatják), és a torontói szabadkőműves templomban (Old Masonic Temple) zenekari próbát tartottak az együttes Hidak Babilonhoz (Bridges to Babylon) elnevezésű turnéjának nyitóestjére, amelyen Mick Jagger Keith Richarddal és Ron Woods-zal a csikágói Soldiers Field nevű stadionban lépett fel 1997. szeptember 23-án.

C) A Végítélet Folyamatának Egyháza (Process Church of the Final Judgment)^[118] – melynek tanítását Mary Ann MacLean és Robert de Grimston^[119] brit házaspár a szcientológiai Egyház tanításából és Alfred Adler pszichológus elméletéből fejlesztett ki és amelyet 1966-ban alapított meg Londonban – egy sátánista szervezet volt, melynek tagjai előbb Nyugat-Londonban, majd Xtulban (Mexico) éltek, kommúnában.^[120] Alapeszéje szerint a Világ Végezetén a Sátán megbékél Jézussal, és együttesen ítélkeznek az emberiség felett. 1967-1968-ban Grimstonék utazásokat tettek Kelet-Ázsiába, az Egyesült Államokba, Németországba és Olaszországban, ahol Cefaluban meglátogatták Thelema templomának romjait, a kommunát, amelyet Crowley okkultista az 1920-as években alapított meg.^[121] Az egyházzal kapcsolatos mendemondák rituális gyilkosságokról, pontosabban számos elzászi feláldozásáról szóltak San Francisco környékén.^[122] Ha ezek nem voltak is igazak, számunkra éppoly fontos az a tény, hogy „a Process Church “legendássá vált, mind a hippi történelem évkönyveiben, mind a sátánság folklórjában.”^[123]

David Bovie világmagyarázata „Ziggy csillagpor és a marsbeli pókok” (Ziggy Stardust and the Spiders from Mars, 1972) című számával kapcsolatban:

„A földnek öt éve van hátra. Ki van mondva, hogy a világnak vége lesz a természetes erőforrások hiánya miatt. (…) Az idősebb emberek elvesztettek kapcsolatukat a valósággal, és a kölyköknek maguknak kell mindent összelopkodniuk maguknak. Ziggy egy rock-együttesben zenélt, de a kölyköknek már nem kellet a rock & roll. Nincs elektromosság a zenéléshez. Mivel nincsenek hírek, Ziggy-nek azt tanácsolja valaki, hogy gyűjtse össze a híreket, és énekelje azokat el. Ziggy így is tesz, de a hírek szörnyűsegesek. »Az összes fiatal kölyök« dal erről a hírről szól. Nem a fiataloknak szóló himnusz, mint ahogy gondolják. Pont az ellenkezője.”^[124]

A Morbid Angel. A három legnépszerűbb sátánista együttes az Egyesült államokbeli Cannibal Corpse („Emberevő Holttest”),^[125] a Deidice („Istenölő”)^[126] és a Morbid Angel („Hátborzongató Angyal”) együttes.^[127] Utóbbi dobosa, Steve Asheim nyilatkozata szerint „A sánánista zene lényege az Egyházzal szembeni istenkáromlásban (blasphemy) foglalható össze.”^[128] Ez volt az egyik legelső olyan együttes, amely rikoltó torokhangon énekelt. Zenéjük kétharmad részben a hangszerkíséreten nyugszik, és a műfaj változása, „fejlődése” is erre korlátozódik. Ami a vokális részt illeti, nem több, mint egy erősen torzított, mély hangon hörgő szónoklat. A Deicide együttes Serpents of the Light („A fény kígyói”) című számában a morgás és hörgés hangjához a hányás, okádás hangja társul.^[129] Vokális produkcióik ilyenfomán értékelhetetlenek. Ki nem mondva ugyan, de hasonlóan látják a műfajt kritikusai is, akik a harsh, growled vocals sablonnal szokták letudni „művészi munkájuk” értékelését. A műfaj tehát — legalábbis vokális tekintetben — elérkezett a falig.

[88. Mikroanalízis.] A Mayhem együttes Buried by Time and Dust („Az idővel és porral betemetve”) című dal^[130] alanya, Csihar Attila arról hörög, hogy már az Idő kezdete óta öregnek érzi magát. Sírját senki sem ismeri, mert az idő már évszázadokkal korábban betemette őt. Régebben megízlelte a vér ízét, és időtlen idők óta hiányzik neki az emberi torkok vére. Várnia kell, érzi testeinek bűzét. Kivándorolnak a térből és az időből. Túlságosan öreg már ahhoz, hogy menekülésre gondolhasson. Érzi, hogy közeledik az örök éjszaka ideje, és azt sem tudja, hogy társaival együtt eljut-e addig a Túlvilágra, ahol meg kell halniuk. Csak a csend hallatszik, az emberi könnyek csendje.

Csihar^[131] zenei érdeklődését — saját elmondása szerint — a punk zene keltette fel, majd a Venom, a Slayer („Gyilkos”), Destruction („Rombolás”) és a Sodom („Szodoma’). A Bathory és a Celtic Frost együttes vitte a pályára, és a Tormentor-ral trash metal-t adtak elő. A De Mysteriis Dom Sathanas („A Sátán székesegyháza misztériumairól”) című nagylemezről mondja: „A felvételek alatt nem akartam másolni a dalokat, mert az volt az elképzelésem, hogy ezt a sötét (sombre) hangot csinálom, ahelyet, hogy ugyanazokat a sikolyokat csinálnám a Tormentor-ral vagy a Dead-del. Tetszett nekik, úgyhogy azt a sötét hangot használtam, és amikor az album kijött, nagyon felzaklatott mindenkit: «Mi ez a kupleráj?» /kérdezték/.”^[132]

A gitárokon megszólaló riff A-E’-A és B-F’-B felbontott akkordok váltakozásából áll.^[133] Közben az egyes hangokat gyors tizenhatodokban ismételgető gitár- és dobjáték (up-tempo blast beats) igyekszik csúcsra járatni a hallgató idegeit. Egy másik hipnotikus motívumnak a mély hangon, lassan előadott CBA motívum, majd az AEFE BFGeszF motívumok váltakozó, makacs ismételgetése. Afféle szövegkörnyezetéből kiszakított zárlat, melyet a klasszika óta gyakran használnak drámai kifejezésre. Csihar a haragos, félelmet kelteni akaró ember beszédét utánozva hörög, majd a „meg kell halnunk” utolsó szavát (die), majd az „érezzem ahogy a testem bűzlik” utolsó szavát (stench) elnyújtja. Közben gitárszólók fel-le glisszandókkal, majd egy teljesen eltorzított, hörgő, szintén glisszandó üvöltés.

Ellentétben a rock-együttesekkel, lemondanak a virtuóz rögtönzésről. Sőt, a videofelvételen a „csak a csend hallható” szövegrész után nincs hang, úgyhogy valóban nem hallani semmit.

A korábbi, 1990-es Sarpsborg-i felvétel^[134] hangzása még nyersebb, brutálisabb, mint az előző, mert a hangszerek még hangosabbak, és több rajta a gépi segítséggel is eltorzított ordtás. A dob is keményebb, kopogósabb, azaz torzítottabb. Beethoven V. szimfóniájában a Sors még csak „kopogtatott”, itt viszont már megérkezett. A Végzetet halljuk, ahogy a pusztulás tempóját üti ki.

Csihar hangját Ian Christe heavy metal szakértő „operainak” (operatic) mondja, tehát bel canto-hangnak nevezi.^[135] Csihar művészneve viszont a Void ov Voices, azaz „Hangjától Megfosztott”. Az ellentét feloldását az Olvasóra bízom.

Mindez megmagyarázza a black- és death metal, a deathcore stb. elfordulását az afroamerikai rockstílustól, pontosabban az afroamerikaiak újabb zenei hagyományától, a gospel-hagyománytól,^[136] mely — mint újra és újra igyekeztem kimutatni — mindig jelen volt, mindig hallható volt az afroamerikaiak minden zenei megnyilvánulásában, még a legkommerszebbekben is. Ezért — akármilyen paradox-nak hangzik —, megállapítható, hogy az afroamerikai zenészek sohasem szakadtak el teljesen a gospel-től és — ezáltal — az európai keresztény hagyománytól, és még csak a jelét sem adták, hogy ez szándékukban lenne.^[137]

Csihar Attila mondja:

„A Mayhem-et nem tekintem rock-együttesnek. (…) Azt hiszem, a rock’n’roll-ban és a black metal-ban semmi közös nincs. A rock’n’roll sokkal »földközelibb«. A ritmus a blues-ból jön. (…) Olyan, mint nap mint nap ugyanazt a munkát végezni. (…) Nekem a zene olyan, mint a Természet. A rock a blues gyökerekből és a rock’n’roll-ból jön, de azt hiszem, hogy az jó, amit a black metallal csinálunk.”^[138]

(Újpogányság) A kereszténység és a kereszténységen nyugvó európai kultúra elvont tagadása mellett természetes módon alakult ki az azt megelőző társadalmak és hitvilág iránti rajongás.^[139] Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a kereszténység előtt korok iránti érdeklődés — mint bármilyen irányú érdeklődés — az emberi kultúra természetes igénye; felismerései és a velük való foglalatosság tovább gazdagíta intellektuális és érzelmi világunkat.

Itt azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy azok, akik a kereszténységet ellenségüknek tekintik, egy újabb ideológiai és kulturális frontot nyitottak. Ezt három dolog jellemzi. Az egyik, hogy — tájékozatlanságuk, türelmetlenségük és ötlettelenségük miatt — mindenért, amivel elégedetlenek, egyedül a kereszténységet teszik felelőssé. A másik, hogy a kereszténységgel együtt az egész európai műveltséget kidobják az ablakon, a harmadik, hogy a „pogány” kultúra is csak annyiban érdekli őkebat, amennyiben úgy gondolják, hogy hatásos fegyverként lehet belőle kovácsolni a kereszténység és a művelt polgári civilizációval szemben.^[140]

Ezen az úton jutott el az európai rock-zenekarok egy része az ősi kelta-germán-skandináv hitvilág ujbóli romantikus felfedezéséhez, az odinizmushoz (vagy wotanizmushoz), valamint az újkori faji gondolat újbóli felfedezéséhez, mely elvezetett egészen a nemzetiszocializmushoz.^[141]

Ezen belül külön irányzatot képviselnek az ún. „harcias népi együttesek” (martial folk bands). Ilyen a német Barditus^[142] vagy a luxembourgi Rome nevű „apokaliptikus” post-punk együttes.^[143] Ezek a war metal csoportok agresszív hajlamaikat népüknek a hadviselésben egykor felmutatott hőstetteiben vagy tetteik idealizálásában igyekeznek kiélni. Ez az irányzat a legmacsóbb. Énekeseik még a black metal együtteseknél is mélyebb hangfekvésben próbálnak énekelni.

A Barditus nevű black metal együttes a germán katonák sajátos harci dalát — jobban mondva morgását, üvöltését — idézik fel a névadással. Az ókori római történetíró, Tacitus számolt be arról, hogy a germán katonák támadáskor úgy énekelték harci dalaikat, hogy szájuk elő tartották pajzsukat, miáltal arról visszaverődő hangjuk öblös és tompa, fenyegető morajlássá dagadt…^[144] Ez volt a barditus. Maga az elnevezés vagy a rezonátorként használt pajzsra,^[145] vagy a mennydörgés istene, Donard szakállára,^[146] vagy mennydörgő hangjára utal.

Az együttes Schwarzer Heiland („Fekete Üdvözítő”) című száma^[147] a tibeti szerzetesek énekét idézi, amire Lennon is annyira vágyott annak idején. Az erősen ritmizált basszusgitár-szólam felett ugatásszerű hangot lehet hallani, majd erősen torzított, rekedt üvöltés következik, mely hörgő hangba megy át. Időnként mintha Hitlert hallanánk szónokolni. Mindez nem akadályozza meg a zenét abban, hogy egyfajta himnusszá ne váljon. A voltaképpeni zenét itt is a kíséret szolgáltatja. A szám végén a drámai elképzelés szerinti „halálhörgések” következnek, majd a zene vad, primitív, dionüszikus tánccá válik.

Ezek az együttesek az ősi zenéket a meghökkentő, „nagy újdonságértékű” hangzások felől közelítették meg, és ezeket — melyek közül a leggyakoribb a mély fekvésben való torokéneklés — „hatásokként” akarták eladni. Más kérdés, hogy a heavy metal már addigra maga is megközelítette ezeket a hangzásokat, úgyhogy az ő hangzásukhoz már csak keveset tudtak hozzátenni. Ráadásul — forradalmi lendületükben — ők is osztoznak az ultraliberális irányzattal, mely az utóbbi ezer év európai kultúráját legszívesebben kidobná az ablakon. Tehát a megmaradt soványka kulturális örökséget — a dallamokat és a különböző tecnikákat — a „maguk feje” szerint adják elő és dolgozzák fel, ami a gyakorlatban — sajnos — azt jelenti, hogy egyszerűen beleoltják a kommersz tömegkultúrába.

(A dallamos halál-fémzene: zene.) A svéd Arch Enemy műfaja a svéd metálosok által a 90-es években kifejlesztett melodic death (vagy melo-death) — azaz a „dallamos halál-stílusba” tartozik.^[148] Ez azonban — félreértés ne essék — nem az énekelt, hanem a hangszeres szólamokra vonatkozik. Oka minden bizonnyal az, hogy a résztvevők kissé belefáradtak a death metal egyoldalú hangzásvilágába. Ami viszont az énekes szólamot illeti, az továbbra is a lényegre, tehát az ún. „halálmorgásra” (death growls) és a torzított sikolyokra szorítkozik.^[149]

Ha a falzett-énekesekkel szemben felmerül, hogy nőiesek, az együttes vezető énekesnőjével, Gossow-val kapcsolatban az tűnik fel, hogy egyáltalán nem az. Az egyik fő irányzat ugyanis a nemek karakterének összekeverése és megsemmisítése. Ha a nők testépítéssel, futballal, ökölvívással, súlyemeléssel foglalkoznak, természetes, hogy rákaptak a metál műfajokra is, mely eredetileg tüntetően a legférfiasabb — a „legmacsóbb” — műfajnak számított. Ekkor már azonban nem arról van szó, hogy meg akarják szüntetni a különbségeket, hanem arról, hogy a nők vegyék át a férfi-szerepeket.^[150]

[89. Mikroanalízis.] Mark Arm Mudrite című számának szövege így szól:

Az énekszólam két rétegű. Az alapot Mark Arm^[152] brutális, fakó, egyenes, vibrato nélküli hangja képezi. Ezt halljuk az alsó kvart-váltású la-pentaton gitár-riff után. A második réteget a 3. és a 6. strófában halljuk a „van egy kétszemélyes jegyem” szövegre, ahol az énekes szólista morogva (growle in curbing) énekel. A dallam a „bárhova viszlek” szövegrésznél váratlanul a nápolyi szeksztre lép,^[153] aminek drámai hatása tulajdonképpen a hangos morgás harmóniai „indoklását adja”. A 4. strófában, ahol az énekes arról énekel, hogy iszap van a beleiben, szándékosan megrebegteti a hangját.

A tetőpontot azonban az Ó! Felkiáltások képezik, melyeken teljesen torzított kiáltást hallat (growl in overdrive). A „nincs hová legyél” egyetlen morgó kiáltás. A gitárszólók azonban még ezeken is túltesznek a wah-wah pedált is alaposan kiaknázó morgó-sikító-hörgő „éneklésükkel”.

A hatás tömegkulturális előzményeként Hawkins már tárgyalt, a vurstlik mutatványos bódéiba való dalán kívül a The Who 1966-os, a vásártéri bábszínházakba való Boris The Spider („Borisz a pók”) című dalát szokták emlegetni, holott itt — mint láttuk — „komolyabb” dologról van szó.

Jegyzetek

1. Bill Clark: Grunge Deep Cuts, In: Bullz-Eye, 2007. szept. 4., Internet. ↑

2. Deena Weinstein: Rock’n America: A Social and Cultural History. (University of Toronto Press. 2015.) ↑

3. Tomeček, i.m., u.o. ↑

4. Már John Coltrane és Archie Shepp szakszofonos is élt vele. (Pete Thomas: Saxophone Growl. In: Taming the saxophone, Internet. ↑

5. Mudhoney: Mudride. In: Superfuzz Bigmuff, 2007. ↑

6. Stevie Chick: Mudhoney. In: Superfuzz Bigmuff Review, 2009. — Ehhez segítette hozzá őket a BOSS DS-2 nevű torzítós pedál. ↑

7. Ez az, amit J. Ohala „frekvencia-kódnak” nevez. (J. Ohala: An ethological perspective on common crosslanguage utilization of f0 of voice. In: Phonetica 41 (1984), 1-16. old.) ↑

8. Bonnie Beaver: Canine Behavior (2nd ed.), Elsevier, 2009, 108–132. old. ↑

9. Cathrine Sadolin: Laryngeal and waveform recognition of growl. In: 10th Pan European Voice Conference, Prague, Czeck Republic, August, 2013. ↑

10. Omar Bandinu: Il canto a tenore, dai nuraghi all’Unesco, Siti, 16(2,3), 2006. ↑

11. Sven Grawunder: Obertongesang versus Kehlgesang. Die Erforschung eines besonderen stimmgebrauchs. (Dissz.) Halle, kézirat, 1999. ↑

12. John M. Riddle: Middle Ages, 300-1500. Rowman & Littlefield, London, 2016. ↑

13. Szerezte és kiadta: John Entwistle. 1966. — A hagyomány szerint Entwistle együtt ivott Bill Wyman-nal, a Rolling Stones basszusgitárosával. Előbb azzal szórakoztak, hogy mulatságos neveket próbáltak adni különböző állatoknak, és Entwistle ennek kapcsán írta meg a Boris the Spider c. dalt, 6 perc alatt. (John Swenson, 1971. dec. 5. A death growl kifejezés is vlsz. A dal refrénjéből származik. (Boris The Spider címszó, Wikipedia, Internet) ↑

14. Venom: brit black/speed/trash metal egy. (1978–1992, 1995–2002, 2005–) Al. Guillotine, Oberon és Dwarf Star egy., Clive Archer (ének), Conrad Lant (ének, git.), Jeffrey Dunn (gitárok), Anthony Bray (dob). ↑

15. In: Venom egy.: Black Metal (LP) Prod. Keith Nichol & Venom, Neat, 1982. (A lemez nyitószáma.) ↑

16. A szám 4. sora: Satan records the first note. („A Sátán énekli lemezre az első hangot.”) ↑

17. Conrad Thomas Lant (London, 1963-) black/heavy/speed/thrash metal gitáros, b. gitáros, énekes-dalszerző. ↑

18. Forrás: „own work”. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

19. A gyógyíthatatlanul beteg Halász Péter avantgard színész-rendező 2006-ban, néhány héttel halála előtt megrendezte a Műcsarnokban saját búcsúszertartását, melynek keretében befeküdt egy koposóba. ↑

20. Id. John Doran: Forging Black Metal: Cronos Of Venom Talks About The Genesis Of A Genre. In: The Quietus, 2010., jan. 14. ↑

21. Utalás Osbourne egyik kijelentésére: Bubbles! Oh come on Sharon! I’m fucking Ozzy Osbourne, the Prince of fucking Darkness. Evil! Evil! What’s fucking evil about a buttload of fucking bubbles!? (Ozzy Osbourne címszó, Wikiquote, Internet., 20017. dec. 7.) ↑

22. Id. John Doran, i.m., u.o. ↑

23. Nem azonos Beethoven „Sors” szimfóniájának I. tételével, mert ott a 3 nyolcad felütés, itt viszont az ütem főhagsúlyán lévő triola. ↑

24. Hildegard von Bingen: Ordo Virtutum, 1151. ↑

25. Egy másik sorban pedig: „Élve engedd át lelkedet a sátán badájának!” ↑

26. Itt a power-, a speed– és a trash metal-ra gondolt. ↑

27. Id. John Doran, i.m., u.o. ↑

28. Interjú Euronymous-szal egy Svéd rádióműsorban, 1993. ↑

29. Michael Moynihan & Didrik Soderlind: Lords of Chaos, Feral House, 2003², 100. old. ↑

30. Bård G.Eithun interjúja Euronymous-szal. In: Orcustus zine. Id. Dayal Patterson: Black Metal: Evolution of the Cult, Feral House, 2013, 151. old. ↑

31. Natalie J. Purcell: Death Metal Music: The Passion and Politics of a Subculture. McFarland, 2003, 11. old. ↑

32. Weinstein: Heavy Metal, 51. old. ↑

33. Van, aki a Death együttest tartja a műfaj első képviselőjének. (Jaes Sherry: Neil Aldis (eds.) Heavy Metal Thunder. Chronicle Books, San Francisco, 2006.) ↑

34. Possessed: Seven Churches. Relativity/Combat/Roadrunner, 1985. — A címadó szám a Jelenések Kömyvében megemlített hét kisázsiai templomra utal. — Az albumot az About.com A 10 legfontosabb death metal album közé sorolta. — Vikernes „hivatalos” nacionalista pogány manifesztuma a Vargsmål (1996). ↑

35. Frank Schwichtenberg: Wacken Open Air, 2017. aug. 5. FORRÁS: „own work”. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

36. Daniel Ekeroth: Swedish Death Metal, Bazillion Points Books, 2008, 12. old. – Azt kellene előbb tisztázni, micsoda az „ének”, és mi az, hogy „előre”. ↑

37. Nyilatkozat a Metal Maniacs-nak. In: Ian Christe: Sound of the Beast: The Complete Headbanging History of Heavy Metal, 2004, 115. old. — A Possessed hatását a következő együtteseken mutatták ki: Death, Pestilence, Sepultura, Deicide, Morbid Angel, Cannibal Corpse, Sinister, Vader, God Dethroned and Amon Amarth. (Possessed címszó, Wikipedia, Internet.) ↑

38. Az indie az independent szó rövidítése. Ezzel jelölik meg magukat azon együttsesek, amelyek politikailag vagy gazdaságilag függetlenek tartják magukat. ↑

39. Belfegor a judaista teológiában a Peór hegy ura, a keresztény mitológiában a 7 főbűn közül a restség démona. ↑

40. Terry Demeter: Ofermod. Breath of the Dragon. In: Unrestrained Magazine, no. 39, 74. old. ↑

41. In: Memorial. Emoty Words. Org. ↑

42. All Music, Metal Nightmare, Metal Rules, Ultimate Guitar. — Másik ragadványneve: „a gonosz Chuck”. ↑

43. Death: am. death metal egy. Al. Schuldiner (git.), Rick Rozz (git.), Kam Lee (ének és dob), 1983. ↑

44. Kerrang Magazine, UK. In: Memorial. Emoty Words. Org. ↑

45. Tom Wren: A Eulogy for Chuck Schuldiner. In: Empty Words. Org. ↑

46. Sniper: Chuck Schuldiner és mások. (részlet) Source: „own work”. Creative Commons Attribution/ Wikimedia Commons (PD) ↑

47. Death: Scream Bloody. Ének, gitárok: Chuck Schuldiner, dobok: Chris Reifert. Gore Combat Records, The Music Grinder, Los Angeles, California, 1987. ↑

48. Michael Moynihan & Didrik Søderlind: Interview with Hellhammer. In: Lords of Chaos: The Bloody Rise of the Satanic Metal Underground, New Edition, Feral House, 2003, 54. old. ↑

49. Moynihan & Søderlind, i.m., 59. old. ↑

50. Count Grishnackh (alias Varg Vikernes), norvég énekes, gitáros és b.gitáros, ütős, szintetizátoros és blogger. (1973-) Gyilkosság, gyújtogatás, lopás és faji gyűlölöletkeltés miatt 21 év letöltendő börtönbüntetésre ítélt bűnöző. ↑

51. Kadmon: Burzum: The Music of Burzum and the Writings of Varg Vikernes. (Interjú). In: Aorta zine, 1995. spring. Vikernes valódi nevében a vagr szó norvéget, de óskandináv-ógermán nyelven „farkast” is jelent. Sőt, a germán Wargus, ill. Warg szó a morthvagr és a brennuvagr szóban „gyilkost”, ill. „tüzes farkast”, „gyujtogatót” is jelent. A történettudomány tanusága szerint e névhez a következő gyilkosságok kötődnek: sírrablás, árulás, felségárulás, lopás és emberölés. (Michael Jacoby: Wargus, Vargr ‐ „Criminal” „Wolf”: A Linguistic and Legal Historical Investigation.) Vikernes azonkívül misztikus önigazolást talált egy szónégyzetben is, ahol az ámor („szeretet”) és a Róma, valamint a varg és a grav („sír”, „sírhalom”) szó hiánytalan rendszert alkot. Azonkívül a varg i veum kifejezés norvégul „törvényszegőt”, „zsiványt” jelent, úgyhogy Vikernes lelkiismerete egészen nyugodt lehet. ↑

52. Moynihan & Søderlind, i.m., 137. old. ↑

53. Crowley, Aleister (1989). The Confessions of Aleister Crowley: An Autohagiography. London: Arkana. Crowley 1989, p. 139. ↑

54. A lista nem teljes. ↑

55. Csihar nevét szintén le kell fordítani: az értelmezőszótár szerint u.i. „csihár” Kemenesalján annyi, mint „faág”, „vessző”, melyet suhogatni lehet, honnan máskép: „suháng”, átvetve: „husáng”. Tehát Husáng Attila. ↑

56. Mic Norway Maniac („Megszállott”, „Fanatikus”, alias Sven Erik Kristiansen) norvég dalszerző, énekes gitáros és basszusgitáros (1969-) ↑

57. Billy Cockroach Messiah („Csótány Megváltó”), alias Eirik Norheim, norvég énekes (1967-) ↑

58. Euronymous, alias Øystein Aarseth, norvég gitáros (1968-1993) — Korábbi művészneve: Destructor („Romboló”). ↑

59. A balckthorn szó „galagonyát” és „kökénybokrot”, tolvajnyelven azonban „furkósbotot” jelent. Úgy érzem, a szövegkörnyezetbe az utóbbi jelentés illik, nem a galagonya és a kökény. — Blackthorn és Csihar tehát „névrokonok”. ↑

60. Ghul („Hullarabló, Vámpír”), alias Charles Hedger, angol gitáros, énekes és billentyűs (1980-) ↑

61. Necrobutscher, alias Jørn Stubberud, norvég énekes, gitáros és basszusgitáros (1968-) ↑

62. Teloch (alias Morten Bergeton Iversen) gitáros és basszusgitáros (1974-). A teloch szó jelentése J. Dee & Kelley mesterséges angyali (énoki) nyelvén „halál”. In: The Complete Enochian Dictionary: A Dictionary of the Angelic Language As Revealed to Dr. John Dee and Edward Kelley, Weiser Books, 2001, 203. old. ↑

63. Hellhammer, alias Jan Axel Blomberg, norvég dalszerző és ütőhangszeres (1969-) ↑

64. Egyesült államokbeli hardrock egy. színpadi mutatványaiknak a vérköpés, a dobkészlet lebegtetése, és különböző pirotechnikák alkalmazása is részét képezte, beleértve a gitárok befüstölését, a tűznyelést és a rakétakilövést is. ↑

65. Alice Cooper (alias Vincent Damon Furnier) egyesült államokbeli heavy metal– és shock rock dalszerző, énekes-színész (1948-). — A cél az volt, hogy Furnier-t egy nőket gyilkoló gonosztevőként jelenítsék meg, aki női cafatokban, tésztafehér arccal és karikás szemekkel jár. A figurákat két horror-filmből vették. — Furnier édesapja egyébként a Jézus Krisztus Egyház prédikátora volt. ↑

66. David Vanian (alias David Lett) brit punk– és gothic rock dalszerző, énekes és billentyűs. Mielőtt megalakította a Damned („Elátkozott”) punk– és gothic rock együttest, sírásóként dolgozott. (Gravedigger címszó, Wikipedia, Internet.) — Nem mellesleg az ún. gótikus divat egyik kezdeményezője. Mellesleg: a „gótikus” szó angolban nemcsak egy középkori középkori építészeti stílust jelent, hanem morbid témákra és azok érzelmileg túlfűtött feldolgozására utal. ↑

67. Chris Campion: In the Face of Death. (Szemtől-szembe a halállal”) In: The Observer. Guardian Unlimited, 2005. febr. 20. ↑

68. Kovács Bálint: Az élőhalott, aki a tűzzel játszott. A Mayhem koncertje a Dürer Kertben, 2017. április 15-én. In: Index-hu, 20017. ápr. ↑

69. Campion, i.m., u.o. ↑

70. Knut Steen: Maniac: My last years with Mayhem Part 2. In: Mic:Listen to Norway, 2005. jún. 6. ↑

71. Bård Eithun visszaemlékezése szerint „Valóban hülyén hangzik, de azt hiszem, volt egy kis versengés-féle közöttük, hogy melyikük tud gonoszabb lenni. Nehéz helyzetbe hozta őket, különösen Euronymous-t, aki ragyogást és tömegszórakoztatást akart.” (Campion, i.m., u.o.) ↑

72. Evil: Mayhem. In: Jon „Metalion” Kristiansen: The Slayer Mag Diaries. Brooklyn, NY: Bazillion Points Books 2011, 290. old. — Itt jegyzem meg, a magyar black metal Tormentor („a Kínzó”) együttes egykori gitárosa, Soós Tamás, állati csontokat és húsdarabokat lógatott fel a fellépés színhelyén a plafonra. (Interjú Csihar Attilával. In: G-portál, 2009) Mivel maga Csihar is úgy ítélte meg, hogy a termet egy mészárszék benyomását keltette, Soós még a pogány szertartást is megszentségtelenítette. ↑

73. Interjú Csihar Attilával. In: G-portál, 2009. ↑

74. Vallomásában így írt: „Egyszerűen átmentem a Sátán oldalára, és a mai napig nem tudom megmondani, miért. De azon kaptam magam, hogy szenvedélyesen vágyom arra, hogy szolgáljam új uramat (…) Nem elégedtem meg azzal, hogy higgyek egy megszemélyesült ördögben, és hogy a szó közönséges értelmében szolgáljam. Szerettem volna személyesen megragadni (get hold of him), és a vezérkari főnöke lenni.” (Aleister Crowley, The Confessions of Aleister Crowley, p. 67) ↑

75. A Beatles pedig tiszteli Aleister Crowley-t azzal, hogy az ő arcát is felvették a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band c. 8. stúdió albumukba (1967). Crowley a felső sorban látható, balról a 2. helyen. ↑

76. Aleister Crowley, Magick: Liber ABA, book four, parts I-IV, part Three-Magick in Theory and Practice, 1994 Ordo Templi Orientis edition, pp. 207, 208 ↑

77. Dead Kennedys: San francisco-i hardcore punk egy. (1978-1986, 2001-) Al. Eric Reed Boucher (ének), East Bay Ray (git.), Geoffrey Lyall (b.git.), Carlos Cadona (git.), Bruce Slesinger (ütőhngsz.) ↑

78. Jello Biafra: I Kill Children („Gyermekeket gyilkolok”). In: Dead Kennedys: Fresh Fruit for Rotting Vegetables. („Friss gyümölcs a rothadt zöldségért”) hardcore punk, punk rock LP, Cherry Red, Alternative Tentacles, Faulty Products, 1980. ↑

79. Stefan Brending: Ron Greer és a Dead Kennedys. 2019. jún. 11. Forrás: „own work”. Creative Commons CC-BY-SA-3.0 de (PD) ↑

80. Alex Webster death/thrash metal basszusgitáros és énekes (1969-) ↑

81. Cannibal Corpse: Egyesül Államok-beli death metal együttes (1988-) ↑

82. Aaron Wilschick: Cannibal Corpse: Interview with bassist Alex Webster. In: Pure Grain Audio, PureGrain Inc.. 2007. febr. 15. ↑

83. A dőlt betüs nevek a szereplők valóságos művésznevei, melyeken ismerik és idézik őket. Mivel magyarul nem jelentenek semmit, kénytelen voltam lefordítani őket. — Øystein Aarseth művészneve Euronimous, ami az ókori görög hitvilág azon démonja volt (Euronomos), amely az Alvilág rothadó testeiben lakozott. — Per Yngve Ohlin művészneve Dead („Halott”). — Jan Axel Blomberg művészneve Hellhammer („a Pokol Pörölye”). — Kristian Larssen Vikernes egyik művészneve a Count Grishnakh, mely J. R. R. Tolkien A Gyűrűk ura: A két torony c. regénye egyik képzeletbeli népe, az ork-ok egyik képviselőjének neve. ↑

84. Moynihan & Søderlind, i.m., 57. old. ↑

85. Campion, i.m., u.o.. — Manheim kommentárja: „Nem tudom, hogy Øystein egyszerű gonoszságból tette, vagy csak bolondozott”. (Martin Ledang & Pål Aasdal (directors): Once Upon a Time in Norway (film). Another World Entertainment, 2007. ↑

86. Moynihan & Søderlind, i.m., 58. ↑

87. Michael Moynihan & Didrik Søderlind: Interjú Hellhammer-rel. In: Moynihan & Søderlind, i.m., 49. old. ↑

88. Campion, i.m., u.o. — Később az egyik felvételt leközölte az együttes Dawn of the Black Hearts c. albuma (1990). ↑

89. Michael Dome (director): Murder Music: Black Metal (film), Rockworld TV, 2007. ↑

90. Dunn, i.m. ↑

91. Moynihan & Søderlind, i.m., 55. ↑

92. A balckthorn azó „galagonyát” és „kökénybokrot”, tolvajnyelven azonban „furkósbotot” jelent. Úgy érzem, a szövegkörnyezetbe az utóbbi jelentés illik, nem a galagonya és a kökény. ↑

93. Vikernes azzal védekezett, hogy Aarseth halálra akarta őt kínozni, és az eseményt videón meg akarta örökíteni. Nem vetette meg azonban sem a lopást, sem a gyújtogatást, sem a faji gyűlöletkeltést. ↑

94. Vikernes-t a gyilkosságért és a három templom felgyújtásáért, valamint egy további templom felgyújtásának előkészületéért, valamint 150 kg robbantóanyag eltulajdonításáért 21 év börtönbüntetésre ítélték. Fontos megjegyezni, hogy Norvégiában ez a maximális büntetés, és hogy már 2009-ben kiengedték. Ruch 8 évet kapott bűnsegédletért. ↑

95. Vikernes szerint a legtöbb szúrt sebet egy összetört lámpa okozta. (Darcey Steinke: “Satan’s Cheerleaders” SPIN Magazine (1996. február) ↑

96. Furkósbot szintén 8 év böntönbüntetést kapott. (Moynihan & Søderlind, i.m., 130.) — A könyv szerzőjének feltűnt, hogy Øystein barátai és munkatársai „milyen közömbösen beszélnek meggyilkolásáról”, és „milyen megdöbbentő, hogy milyen kevéssé törődnek egymás életével vagy halálával”. (137. old) ↑

97. Mayhem: De Mysteriis Dom Sathanas, prod. Pytten, Euronymous, Hellhammer, Deathlike Silence („Halálos csend”), 1994. ↑

98. Campion, i.m., u.o. ↑

99. Csihar nevét szintén le kell fordítani: az értelmezőszótár szerint „csihár” Kemenesalján annyi mint „faág”, „vessző”, melyet suhogatni lehet, honnan máskép: „suháng”, átvetve: „husáng”. Tehát Husáng Attila. ↑

100. Budapestet is érinti a Mayhem De Mysteriis Dom Sathanas-emlékturnéja. In: Shock Magazin, 2016. okt. 30. Internet. ↑

101. Csihar Attila visszaemlékezése: „Először ’91-’92 körül hallottam a Mayhemről, amikor kaptam egy levelet Euronymoustól (…) Új énekest kerestek, aki beállna Dead helyére a debütáló albumukon. Természetesen elfogadtam ajánlatukat, és 1993-ban felvettük a De Mysteriis Dom Sathanas-t, mely a mai napig minden idők egyik legvarázslatosabb lemeze maradt. Olyan kifürkészhetetlen dimenziókba nyitott utat a zene, amelyek túlnyúltak az általunk kezelhetőn: elszabadította a teljes káoszt, amely aztán templomok lángolásáig és egy zenekaron belüli gyilkosságig vezetett.” (Schock Magazin, u.o.) — Az együttes Csihart 2004-ben visszavette. ↑

102. Top 25 Extreme Metal Albums of All Time. In: Joe Divita: Mayhem Bringing „De Mysteriis Dom Sathanas” Tour Back to North America with Immolation + Black Anvil. In: Loudwire, 2017. aug. 8. ↑

103. Csihar Attila és a Mayhem az Inferno Metal Festivalon, 2010. ápr. 4-én. Fotós: Dark Apostrophe (felhasználó) Forrás: imported from English Wikipedia. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

104. Chris Campion: In the Face of Death. In: The Guardian, 2005. febr. 20. ↑

105. Interview in The Guardian, 20. Februar 2005. ↑

106. Hozzátette, hogy „ez, sajnos, nem tett jót az előadásnak”. (Chris Mitchell: Greetings Varg, how are things? Interjú Varg Vikernes-szel. In: The Metal Crypt, 2005. máj.) ↑

107. Interview mit Csihar auf Tartarean. In: Desire.com, Internet. ↑

108. Steen, i.m. u.o. ↑

109. Gyakran persze fel kellett bontani a mondatot 3 vagy 4 szóra. ↑

110. Ebben a tekintetben hasonlít Petty LaBelle már hivatkozott eljárásához. A lemezben előrehaladva egyre jobban elnyújtja a szótagokat. ↑

111. A természetes angol kiejtésben ezeket az r hangokat nem is ejtik, és a kiejtési átírásban sem hangjellel, hanem csillaggal jelölik. — A Loudwire ezt úgy ejezi ki, hogy Csihar Attila „torokhangon előadott és kicsavart (twisted) kiáltásaival mindent a Pokolba küld”. (Top 25 Extreme Metal Albums of All Time.) ↑

112. Pl. mún kiejtési alak helyett múiáj + hörgés (moon), ölájv kiejtési alak helyett öaij (alive), ötőnl helyett ötőnaiaj (eternal), jú helyett juá (you), bifó daun helyett bifár dáun (before dawn), tel helyett teá (tell) stb. ↑

113. A John Bull magazin elnevezése, miután napfényre derültek a Thelema kolostor szabados életének részletei. ↑

114. Edward Alexander Crowley (1875 – 1947) a Thelema okkult filozófia alapítója. A Thelema mágikus központjának alapítója (Szicília) A vallás szent könyvének (A Törvény Könyve, Liber AL vel Legis) szerzője. Az ezüst csillag (Argenteum Astrum) vallás alapítója, ↑

115. Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band. Legfelső sor, 2. portré. (Parlophone, 1967) A „Sgt. Pepper együttes” fikció. A borítót Peter Blake és Jann Haworth készítette. – Annál érdekesebb, hogy a You Tube Greatest Music/The Beatles Greatest Hits oldalán található Sgt. Pepper’s stb. full album borítójáról („1967. jún. 1.” megadva) Crawley eltűnt. Viszont rámontírozták Martin L. King, Angela Merkel, Alfred Hitschkock stb. portréját… ↑

116. Yellow Submarine/Eleanor Rigby SP Kiadó: Capitol, Odeon, Parlophone, 1966. ↑

117. Yellow Submarine. United Artists animated film, King Features Syndicate 1968. Emellett egy posztert is kiadtak. ↑

118. A Csoport neve eredetileg A Folyamat (The Process) volt. A csoport 1967-ben toborzó, evangelizáló egyházként kezdett működni. (Baddeley, Gavin (2010). Lucifer Rising: Sin, Devil Worship & Rock n’ Roll (third ed.). London: Plexus. 2010, p. 60.) Nyitott egy könyvtárat és egy egész éjjel nyitva tartó kávézót, mely „A Sátán barlangjaként” volt ismert. (Introvigne, Massimo (2016). Satanism: A Social History. Leiden and Boston: Brill. 2016, p. 331.) ↑

119. Orig. Robert Moore ↑

120. Introvigne, Massimo (2016). Satanism: A Social History. Leiden and Boston: Brill., Massimo (2016). Satanism: A Social History. Leiden and Boston: Brill. 2016, p. 330. ↑

121. Introvigne 2016, p. 332 ↑

122. Medway, Gareth J. (2001). Lure of the Sinister: The Unnatural History of Satanism. New York and London: New York University Press. 2001, p. 106; ↑

123. Baddeley, Gavin (2010). Lucifer Rising: Sin, Devil Worship & Rock n’ Roll (third ed.). London: Plexus 2010, p. 60. ↑

124. David Bowie: Five Years. William Borroughs interjúja D. Bowie-val. In: Rolling Stone, 1974. febr. 8. ↑

125. Cannibal Corpse: am. Death metal együttes (1988-). Al. Chris Brnes (ének), Bob Rusay (git.), Jack Owen (git.). Az USA szenátorai, a Fekete Nők Országos Kongresszusa stb. tiltakozott szövegeik és az Államok karaktergyilkossága ellen. Ausztráliában, Németországban a forgalmazását, Oroszországban a koncertjeiket tiltották be. ↑

126. Deicide: am. Death metal egy. (1987-) Al. Brian- & Eric Hoffman (git.), Ralhp Santolla (git), Jack Owen (git). ↑

127. Morbid Angel: am. death metal egy. (1983-) Al. Trey Azegthoth (git.) ↑

128. Owen Thomson: Death-metal Gods Deicide are the Yin to Barry Manilow’s Yang. In: The Sydney Morning Herald, 2006. dec. 14. ↑

129. Deicide: Serpents of the Light (death metal). (LP) prod. Deicide & Scott Burns, Roadrummer, 1997. — Egyéb alcímek: Halál Jézusra, Fuck Your God, Öld meg a keresztényeket, Fejezd le a prófétát stb. ↑

130. Per Ohlin (szöv.): Buried by Time and Dust (black metal) ének: Csihar Attila, git.: Øystein Aarseth, b.git.: Varg Vikernes, dob: Jan Axel. In: De Mysteriis Dom Sathanas. ↑

131. Csihar Attila (Bp. 1971-) magyar black/drone metal énekes, gitáros. Eredeti fogl.: elektromérnök. A magy. Tormentor („Kínvallató”) egy. énekese volt; onnan hívta meg a Mayhem egy. Per Ohlin öngyilkossága után. ↑

132. „A Mayhem egyike a legnagyobb hatású fekete fémzene együtteseknek, és a De Mysteriis Dom Sathanas továbbra is időtlen klasszikus”. (Dayal Patterson: How Mayhem’s De Mysteriis Dom Sathanas changed metal. In: Teamrock, 2016. máj. 31.) ↑

133. Az 1994-ben készült video-felvételen. ↑

134. Koncert Sarpsborg-ban (Norvégia), 1990. ↑

135. Christe, i.m., 275. old. — Operatic- nek angolban az operai éneklést, tehát a tágan értelmezett bel canto-t nevezik. ↑

136. Ezért utasították el a hippy-mozgalmat is. L. Christian Dornbusch & Hans-Peter Killguss: Unheilige Allianzen: Black Metal zwischen Satanismus, Heidentum und Neonazismus, Unrast Verlag, 2007, 280. old. ↑

137. Még a rap-nek is van keresztény irányzata és a blues– mellett gospel-öröksége is. ↑

138. MayheM Entretien avec Attila Csihar (chant) – Partie 2. In: Les Eternels, 2007. dec. 17. Internet. ↑

139. Geezer Butler elmondja, hogy eredetileg hívő katolikus volt, majd 1966-ban Londonba került, ahol „egy egészen új kultúrába” csöppent bele. Rengeteg a fekete mágiával foglalkozó kiadvánnyal találkozott, és közben „rájött”, hogy a sátánizmus már a zsidó és a keresztény vallás előtt is megvolt, és borzasztó érdekesnek találta. (Moynihan & Soderlind, i.m., 5. old.) ↑

140. Bartók esetében például egészen nyilvánvaló, hogy (az európai művelt zenén kívül) elsősorban a kereszténység előtti zenei műveltség ragadta meg és adott neki ösztönzést művészetében. De az is nyilvánvaló, hogy egyiket sem akarta szembeállítani vagy kijátszani a másikkal szemben. ↑

141. E célból Vikernes 1992-ben belépett a Norvég Nemzetiszocialista Mozgalomba, (Dornbusch & Killguss, i.m., 277. old.) és a Fehér Árja Ellenállás nevű szervezetbe. (Berliner Zeitung, 1996.) ↑

142. Barditus: ném. neo-folk egy. (2004-) Al. Uwe Nolte (ének, z.szerzés), Frank Schröder (ütők). ↑

143. Rome: electronic goth/neofolk rock egy. Al. Jérôme Reuter (enekes-dalszerző, 2005-) ↑

144. Tacitus: Germanica 3. 98. Magyarul: Tacitus összes művei I. köt. Európa Könyvkiadó 1980. 46. old. ↑

145. A „pajzs” szó óskandináv nyelven bardi, angolszász nyelven bord. ↑

146. A bart ófelnémet nyelven is „szakállt” jelentett. ↑

147. Barditus: Schwarzer Heiland („Fekete üdvözítő”) (rock). In: Donnerkeil („Mennykő”) LP, Liedersammlung, Eichendorff, 2005. — A Barditus a germán mitológiában Thor isten fegyvere, egyben a Harmadik birodalom egyik hadműveletének fedőneve II. világháborúban. ↑

148. Máshol Swedecore-nak nevezik. ↑

149. Chad Bowar: What Is Melodic Death Metal?. In: ThoughtCo., 2017. júl. 1. Internet. ↑

150. Egy női komment: „Több nyers erőt mutat, mint sok férfi-morgó (growler)”. Egy férfi-komment: „a nők néha kissé túl aggreszívek tudnak lenni”. ↑

151. Forrás: https://www.flickr.com/photos/11671827@N00/526700471/. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

152. Mark Arm (alias Mark Thomas McLaughlin, 1962-) grunge, vmint garage- és hardcore punk gitáros, énekes-dalszerző. A washingtoni Keresztény Bellevue Főiskola növendéke volt. ↑

153. A moll hangnem IV. foka felül kis szekszttel (vagy a leszállított alapú II. fokú hármas lI. megfordtása.) A 18. századi nápolyi szerzők (bel canto!) divatos hangzata volt, mellyel akkor is a hangulat fényből árnyékba fordulását jelezték. Később, mivel idővel elkopott a hatása, így, feloldás nélkül is használták. ↑