A TORZÍTOTT SIKOLYOK VILÁGA (DISTORTED SCREAMS)

(A torzított sikolyok pszichoakusztikai és szociálpszichológiai dimenziója) Magasabb idegrendszeri vizsgálatok kimutatták, hogy a kellemetlen hangok serkentik az elsődleges hallókéregben (a hallásközpontban) és az agy amigdala nevű neuroncsoportjának elülső részében^[1] a véráram dinamikáját. Különösen az amigdala érzékeny a hangok (hangjelek) „durvaságára”, ami arra utal, hogy a „durva” hangok különösen a félelemérzettel kapcsolatos neuronhálózatokat veszik célba, ami felgyorsítja a veszélyre adott reakciókat.^[2]

A torzított sikolyokat nagyjából a torzítások fentebb ismertetett fokozatainak megfelelően lehet osztályozni. A semleges módban előállított sikolyokkal már fentebb foglalkoztam. A visszafogott módban már magas a gégeállás, és több a twang-, illetve a fémesség a hangzásban. (Bizonyítottan pl. Eva Cassidi élt vele.) A következő fokozatokban a zenei hang és a zörej aránya egyre inkább a zörej javára billen. Ez lehet enyhébb vagy teljes torzítás, esetleg zörgéssel, csörgéssel (rattle) vagy flageolet-vel.

A heavy metálos rockerek elsősorban fájdalom és elkeseredés, szorongás (anguished cry) vagy félelem (halálfélelem), tiltakozás vagy harag, frusztráció vagy düh, vagy extázis („free again!” war cry stb.), kifejezésére használják. A sikoly a heavy metal egyik leágazásának, az 1990-es években népszerűvé vált nu-metál-nak is fontos eszköze volt. A stílus egyesítette magában a heavy metal — különösen a death metal — gitár riff-jeit, valamint a hip-hop reppelő szövegmondását és elektronikus technikáit.^[3]

Mint Deena Weinstein írja:

„A nu-metal és a grunge lírai témái hasonlóak voltak, melyek középpontjában a személyes sérelem, az elidegenedés vagy a harag negatív érzelmei álltak. Agresszióját, melynek hátterében a szorongás állt, énekesei még jobban elmélyítették, akik reppeltek, morogtak és sikoltoztak.”^[4]

Két dolgot kell még tekintetbe vennünk. Az egyik: mivel a sikolyok hozzátartoznak a stílushoz, alkalmazásuk nem igényel külön előzetes megfontolást. A másik: a fentiekkel összhangban a sikoly (e műfajban) sajátos, önálló értékké vált, ami miatt önálló kultusza alakult ki.

1.) A ROCK MŰFAJA ÁLTAL KIPROVOKÁLT TORZÍTOTT SIKOLYOK

Mivel a hard rockhoz és a heavy metálhoz szorosan hozzátartozik a dinamizmus és az agresszivitás, a műfaj jellemzően a férfiak műfaja. Nők is kedvelik, de persze ők is a férfiasságot kedvelik benne. Már most nyilvánvalkó, hogy a rockzene tipikus témái, érzelmei azok, amelyek a keménységnek és agresszivitásnak lesznek hordozói. Csakhogy időről-időre még a „legkeményebb” legényeknek” is igényük támad olyan témák és érzelmek megjelenítésére, amelyek – érdekes (vagy nem is olyan érdekes) módon – nem a rock, hanem a sanzonok szellemében, melankolikus éthoszában születtek. E dal-kezdemények viszont a férfias hard rock és metál kontextusába kerülnek. A rockzenébe oltott érzékeny, lírai daloknak külön műfaj-megjelölésük is van: power-balladáknak nevezik őket.

[39. Mikroanalízis.] Eklatáns példáért ismét Steven Tyler Dream on dalához fordulunk, melynek első megfogalmazását^[5] még 17 éves korában, édesapja halálára emlékezve készítette el. 1973-ban vette elő újra, és olyan szöveget költött hozzá, melyben – mi sem természetesebb – önmaga addigi életére reflektált. Csakhogy közben maga is megváltozott, – többek közt rockzenész lett –, és a lassan hullámzó dal is „kemény borítást” kapott,^[6] és ezért nem érzelmes dalként, „balladaként”, hanem „hard rock power balladaként” tartják számon.^[7]

A szokatlanul nagy hangterjedelemmel rendelkező Tyler most egy oktávval feljebb, torzítva és sikítva szólal meg:

A jelenlévők egy rítus részesei voltak. A szentimentális mondanivaló a rendkívül magas hangon és torokpusztító torzítással előadott sikoly révén manifesztálódott. Tudni kell ugyanis, hogy a sikoly – az érzelmek ilyen magas hőfokán – a sírásnak felel meg. A dal 1973-ban a népszerűségi lista 59. helyén állt. Mivel azonban tovább „álmodtak”, nem sokkal később újra kiadták, és a dal 1976-ban a 6. helyezést érte el.

2. A SIKOLY MINT ÖNÉRTÉK

A sikolyok sokszor azért kerülnek bele a dalba, mert a metál-rajongók különös értéket tulajdonítanak a torzított sikolyoknak, ami abban is megnyilvánul, hogy gyakran éppen egy-egy torzított üvöltés válik a dalok „védjegyévé”. Ezért a szerzők és az előadók hajlamosak ilyen sikolyokra építeni a produkciót.

A sikítás „kultúrájának” két „fejlődési” szakasza különböztethető meg: a rendes– és az egyre hangosabb és egyre hosszabban kitartott torzított sikolyok korszaka. A közönség kétféleképp különbözteti meg a sikolyokat egymástól: vagy tökéletességük (magasság, erősség, tartam, hangszín), vagy újdonság-értékük szerint. Kat Bjelland,^[9] az amerikai női punk rock együttes, a Babes in Toyland „frontasszonya”, egy alkalommal így jellemezte ars poetikáját:

„Olyasminek kell hallatszania, amit még senki sem hallott. (…) Szüntelenül arra törekszem, hogy olyasmibe rángassam bele magam, ahol magam is úgy érzem, hogy nem érem el a hangokat és a dolgokat. Néha valóban nevetségesnek hangzik, de olyankor csak dolgozni kell rajta.”^[10]

Csak „a hatás kedvéért” adtak ki torzított sikolyokat különféle, minden bizonnyal politikai megrendelésre készült dalokban.^[11] Ezeket – értelemszerűen – külön kellene tárgyalni. Ilyen az Immigrant song (Led Zeppelin, 1970),^[12] a Child in Time (Deep Purple, 1970), a The Grudge (Tool, 2001) vagy a Toxicity (System of a Down, 2002) stb.

Mivel a sikolyok képezik a csúcspontot, a sikítók nemcsak nagy hangerőre, hanem minél tovább tartó sikolyokra is törekszenek. A Red együttes énekese, Michael Barnes gyakran végig sikít, sikítása a Death of Me számban 12 másodpercig is kitart.^[13]

David N. Green találóan nevezi ezeket a sikolyokat „virtuóz sikolyoknak”, – talán ironikusan utalva a bel canto virtuozitására. A Modern Vocalist World közösség 2012-ben bemutatta Gabriele Gozzi sikolyát A Badlands együttes High Wire című számában.^[15] Ezt egészítik ki a sikoly video-összeállítások, melyeken úgy vannak egymás után összevágva a live sikolyok — azaz a tetőpontok — mint a sportösszeállításokban a gólok, vagy a pornóöszeállításokban az ejakuláció pillanatai. Az élvezetre összpontosító, de az élvezet lényegét és természetes lelőhelyét nem ismerő hamis tudat boldogság-hajszolása.

Egyes hangképzéssel foglalkozó szakamberek szerint a sikoltozással lehet a legtöbb kárt tenni a hangszalagoknak. Peri Collins mondja:

„Egy profi modell nem dörzsölgeti az arcát, hogy helyrehozhatatlan károkat okozzon rajta, és egy énekesnek sem kell tönkretennie a hangszalagjait a sikoltozással csak azért, mert a kár nem jelentkezik annyira könnyen vagy gyorsan.”

[39. Mikroanalízis.] (A sikoly mint a Végzet beteljesülése.) A Tenacious D nevű rockegyüttes „Robbantómester” (Master Exploder) című számában^[16] a zsidó Jack Black énekes-dalszerző^[17] egy rövid gitár-intro után egy alulról indított sikolyt mutat be: a kis H-ról indít egy h melodikus moll skálát, és a kétvonalas fisz-en áll meg, – a hangfokokon megtámaszt és újra indít – a H’-ról elrugaszkodva felkanyarodik a Fisz’’-re, majd onnak vissza, és az E’’-n áll meg, amelyet még a maradék levegőjével újra megszólaltat. Jóllehet, a hangsornak csak a végét torzítja el, az effekt visszafelé is hat, és a sikoly egységesnek tűnik. A video-változatban a csúcsponton a mikrofon lángbaborul, amit Black egy mozdulattal elolt.

Rögtön le is vonja a tanulságot:

„nincs szükségem mikrofonra; a hangomnak kibaszott ereje van.”

És újra bemutat egy hosszú, erős hangot (E’), melynek légnyomása meglobogtatja a közönség haját. Most a hangot ugyanolyan erővel megismétli, és felugrik a felső oktávra, miközben megtartja a hang erejét, ami orkánt okoz, és olybá tűnik, hogy – mintha golyóbis volna –, szétlőné egy férfi koponyáját. Miután elnézést kér, kijelenti:

„Felrobbantom az agyadat”.

Közben egy hölgy látványosan leesik a bárszékről. Black befejezésként ezt énekli:

Mond meg nekem, mit látsz? Mit látsz?
A Sors csúcsára érkeztünk.

Még egy hangos és hosszú, torz sikoltás, és a közönség Jack Black nevének kezdőbetüit felállva üvölti.^[18] Black a Tenacious D tagjaként elnyerte A Legjobb Metálelőadás” Grammy Díjat az 57. sz. díjkiosztáson.

[40. Mikroanalízis.] Sikoly-atombomba. A Deftones („Eltorzított hangok”) Hexagram című száma^[20] voltaképp a sikolyról és az extázisról szól, amit a mexikói származású Chino Moreno^[21] dinamizmusával maradéktalanul meg is valósít. Az aluljáróban utcazeneként előadott szám intróját a zenekar szeretné megkezdeni, de Moreno azonnal fortissimo rájuk csap:

Moreno a talányos sorok végén álló szavakra (white, prize, proud, sound) hatalmas torzított sikolyokat tett, prsze, különösen az utolsókra. Ugyanígy járt el a többi verssel is. Egyik-másik sikolya mesterségesen is torzítottnak hallatszik. A refrén szövege kimerül az „imádj” és „játssz” szavak ismételgetésében. Nem sokkal megfoghatóbb a szám vége felé valamilyen autó-bomba emlegetése sem. Lehet, hogy hangulati elemek, de ne zárjuk ki azt sem, hogy valamilyen borzalmas merényletre utal. Kutatásaim szerint ugyanis a dal címe valószínűleg arra a Hexagram nevű komputer-vírusra utal, amely a dal kiadásának évében Londonban és New Yorkban pusztított.

A produkcióban már beszéddallamról sem lehet szó, csupán kis, 1-2 szótagú szavakból álló beszéd-egységek és kisebb-nagyobb torzított sikolyok úgyszólván megszakítatlan extatikus folyamatáról. Moreno közben egész testével erőteljesen és folyamatosan mozog, de nem pózolva, hanem – szándékossága mellet is – ézékelhetően az indulat hatása alatt. A végeredmény: 4 perc leforgása alatt 50, tehát majdnem 5 másodpercenént 1 sikoly. Vannak 5-7 mp-es sikolyok is… Érdekességként még annyit, hogy Moreno 1001-ben toroksérülést szenvedett erős sikoltozásának köszönhetően, ami miatt négy bemutatót kénytelen volt kihagyni. Begyulladt a jobb hangszála, a bal pedig részleges bénulást szenvedett.^[22]

AZ ERŐSEN TORZÍTOTT SIKOLYOK KONTEXTUSAI

Ezek után lássunk néhány típust (ismét a teljesség igénye nél kül). A nyelvészet szemantika-szintaktika fogalompárját analógiaként használva azt mondhatnánk, hogy addig, amíg fentebb a sikolyok „szemantikai” oldalát vizsgáltuk, itt azok „szintaktikai” szerepét fogjuk szemügyre venni. Mivel dalokról – vagy dalszerű kompozíciókról – van szó, szemléletük mindig lírai; legfeljebb inkább személyes- vagy inkább közösségi líráról lehet beszélni. A magánlíra persze mindig arra törekszik, hogy jelentőségében általános jelentőségűvé váljon.

1. A SIKOLY MINT A „VILÁGFÁJDALOM” HANGJA

A rock egyik legjellemzőbb életérzése egyfajta szomorúsággal vegyes elégedetlenség, egyfajta világfájdalom. Aki ebben szenved, – szinte attól függetlenül, hogy meg tudja-e konkrétan nevezni, hogy számára mi elviselhetetlen –, az élet egészével, az élettel mint olyannal elégedetlen. És mivel nemcsak saját életével, hanem az őt környező emberi világ egészével – a Világgal – is elégedetlen, helyzetét kilátástalannak érzi, ami miatt önmagában sem érez elegendő erőt szomorú helyzetének megváltoztatására. Életérzésének másik komponense valamiféle sértettség és dac. Talán szüleiket okolják, vagy a Társadalmat teszik felelőssé.

Tagjaik – mindannyian egészséges, fiatal férfiak – úgy néznek ránk, „mint akinek nem jutott dinnyeföld”. Mindennel való elégedetlenségük szemükben a Haladásra való alkalmasságuk záloga volt. Sértettségük hitelességüket, mogorvaságuk elszántságukat; esetleges ellenségességük forradalmi elszántságukat volt hivatva bizonyítani.

Illusztráció gyanánt a legismertebb angol és amerikai rockegyüttesek további csoportképei láthatók a 4. sz. mellékletben, ITT.

Persze rá is játszottak. A Status Quo tagja, Rossi mondja:

„Amikor a Ma Kelly’s Greasy Spoon fotóját kellett elkészíteni, előre tudtunk róla. Vezettünk, koncerteztünk, nem mosakodtunk. Megcsináltuk a következő esti koncertet, senem mosakodtunk, senem borotválkoztunk; másnap már Londonban voltunk. Így kellett kinéznünk. Teljesen elutasítottunk minden olyan előírást, mint a nadrágvasalás, vagy az arc rendbetétele. Azóta mindig este borotválkozom, úgyhogy másnap reggelre már van egy kis tarló.”^[26]

A meghatározatlan eredetű érzés – szaknyelven generalizálódott szorongásos zavar – hajlamos bármilyen helyzetben megjelenni, és bármilyen kulturális objektivációra kivetülni. Ilyen volt a preromantika, melynek filozófusai magát a civilizációt kérdőjelezték meg (kultúrpesszimizmus), majd a 19. sz. végének pesszimizmusa, mely ugyanezt „degenerációként” írta le (fin-de-siècle). Egyik emblematikus kifejezése Edward Munch A sikoly című, híres festménye. Ő maga később így emlékezett vissza arra a pillanatra, melyben művészi látomása megszületett:

„Két barátommal sétáltam az úton; lemenőben volt a nap. Hirtelen vérvörös lett az ég. Megtorpantam, kimerültnek éreztem magam, és a kerítésnek dőltem. Vér és tűznyelvek jelentek meg a kék-fekete fjord és a város felett. Egy végtelen sikolyt éreztem, ami áthalad a természeten.”

Addig, amíg a régi világfájdalom nagyrészt egyfajta csendes személyes lírában nyilvánult meg, addig a teljes lemondásról és halálvágyról szóló, mostani dalok sírása sikolyokká válik, melyekhez a heavy metal iszonyúan agresszív, döbörgő kísérete társul. Ily módon a szorongás érzete jellemzően agresszív alakot ölt. Persze ne feledkezzünk meg a szorongás romantikus példáiról sem, mint például Franz Schubert „Rémkirálya” (Erlkönig), melyhez – legalábbis e tekintetben – leginkább Bennington Given Up dala hasonlít.

[41. Mikroanalízis.] Chester Bennington fentebb már hivatkozott Feladtam című – mélyen átélt és nagy hatású – dala a szorongásos reakciók feltorlódásából kialakult pánikroham tünetegyütesének pontos leírása:

Nemcsak a pulzusszám emelkedéséről, a nehézlégzésről és az izzadásról számol be, hanem arról is, hogy úgy érzi, kezdi elveszíteni önmaga felett az irányítást, ami miatt önmagát okolja. Szorult helyzetét súlyosbítja – és magyarázza –, hogy nincs kihez fordulnia, és rekedten közli, hogy már feladta (I’ve given up). A feladás borzalma az up! határozószó kiejtésében: egy váratlan sikolyban – pontosabban egy váratlan oktávugrásban, a mf dinamikai fokozatról a ff fokozatra váltásban és persze a küszöb-módban – testesül meg. A dalban még kétszer hallható, ugyanebben a formában. (Bennington hangterjedelme három oktávot fogott át (G2-G5).

A refrén elementáris hatását részben annak köszönheti, ahogyan elhelyezi a szövegben a sikolyokat, ami által egyrészt felborul a szöveg normális ritmusa, másrészt a borzalmas kiáltások oda kerülnek, ahol nem is várnánk őket:

A torzított sikoly a végsőkig felfokozott, paroxizált érzelmek kifejezésére való.^[29] Itt a hang már csak zajból áll, melyet — a 2. hangképzési szinten — az álhangszalagok rezgése kelt. A hangzás a legmesszebbmenőkig „fémes”. A disznósivításhoz és a sugárhajtómú hangjához szokták hasonlítani. A metál-zene „velejéig halálos” (deathcore) stílusában nagy hangerővel, morgással (growl), igen mély hangokkal és a már említett, kiütött nyolcados ún. blast beats ritmuskísérettel társul,^[30] mely — így együtt — saját szenvedését a Végítélet, a végpusztulás magasságába emeli.

A refrénben — a bibliai Jób-hoz hasonlóan — elkeseredésében üvöltve vágja oda Istennek:

A hatást Bennington a take this all away kiáltás all szaván ismétli meg. A what the fuck is wrong with me mondatrész wrong és me szavát ugyancsak edge-módban képzi. Mindezt felülmúlja az utolsó előtti vers kezdete, ahol Istent – először és utoljára – a death metal erősen torzított, hörgő hangján szólítja meg.

Az első két strófa után egy kétütemes, hosszú és iszonyatosan torz kiáltás következik, mellyel Istent szólítja meg: God! A harmadik strófa egy imádság:

Az utolsó szótagon kiejtett hang egy 6 ütemes, 18 mp-en át tartó torzított sikítással „megvalósított” H4 (493,883 Hz).^[31] Élő előadásban előfordult, hogy a sikolyt 9 másodperc után levegővétel céljából megszakította, s úgy folytatta tovább. A hangnak sem meghatározható magassága, sem emberi hang jellege nincsen.^[32]

A hátralevő részt ugyanezen a végletesen torzított hangon adja elő. A mizery szó kiejtését – az előadhatóság kedvéért – /mizerai/ kiejtésre torzítja, és a kiemelt szavakat szótagolja. Az utolsó, rettenetes sikoly lefelé hajlik, és 12 másodpercig tart: fuc-kin-mi-ze-raiiiiiiiiiiii!

Bennington egyik rajongója írja:

„Már éppen kezdtem beleszeretni a haragos (angry) zenébe, mely úgy megragadott, hogy nem tudtam, mit kezdjek vele. De Bennington hangja új bizonyságot adott nekem: bőgésének (croons) kísérteties hangja tökéletesen kifejezte sóvárgásomat, sikolyainak ereje formát adott (articulted) haragomnak és frusztrációmnak. Az őrült gitár riffek, a dörgő dobok és a reppelés csak hab volt a tortán”.^[33]

Sokat lehetne meditálni azon, hogy ezek a fiatal férfiak vajon milyen testi-lelki traumákat szenvedhettek el, és hogy miért látták kilátástalannak saját társadalmukat, amelyek karrierjük kezdetekor szinte minden tekintetben prosperáltak.

Ami Benningtont illeti, 7-13 éves koráig kényszerű homoszexuális kapcsolatban élt. Szülei 11 éves korában váltak el, és a két dolog együttesen emberölésre késztetést, továbbá fizikai és a kábítószerekhez, valamint a művészethez menekülést váltotta ki belőle. Ehhez társult, hogy – soványsága miatt – iskolatársai zaklatták. Droghasználata miatt egyedül nem mehetett el otthonról. Később is depresszióval (valamint alkoholizmussal és kábítószerfüggéssel) küszködött. 2011-ben kijelentette, hogy meg akar változni.

Bennington Chris Cornell közeli barátja volt. Amikor a Linkin’ Park együttessel Cornell emlékezetére előadta a „Még egy fényt” (One More LIght) című számot,^[34] a próbán elfogta a zokogás, és nem tudta befejezni a dalt.^[35] 2017-ben, két hónappal Cornell öngyilkossága után, elfoglaltságára hivatkozva, családját Arizonában hagyva, „megszakította” nyaralását. Nem sokkal később kaliforniai otthonukban találtak rá, ahol felakasztotta magát.

Később így vallott az efféle dalok megszületéséről:

“Könnyű beleesni ebbe a dologba… »Én szegény… én szegény«” –, ebből származnak az olyan dalok, mint a Crawling [„Kúszás”]. Nem tudom elviselni magam. De ez a dal az ember tetteiért való felelősségvállalásról szól. Nem egy bizonyos személyről; bárkiről. Arról van szó, hogy én vagyok az oka annak, hogy így érzem magam. Van bennem valami, ami lehúz.”^[36]

Három dologra kell ezzel kapcsolatban felhívni a figyelmet.

Az egyik, hogy sokak hangulatát nemcsak valóságos körülményeik, hanem mások: a közvéleményre nagy hatással bíró szervezetek vagy karizmatikus személyek is nagy befolyást gyakorolhattak. (Gondoljunk Goethe Werther c. regényének hatására, mellyel az öngyilkosság valóságos járványát indította el. Lessing meg is feddte érte.) Mint meglátjuk, a mi történeteink között is vannak ilyenek. Mindenekelőtt az anarcho-kommunisták hangulatkeltése jön számításba, akik folyamatosan, így a rockzene kialakulásának idején is általános elégedetlenséget szítottak Amerikában, teljes mértékben függetlenül attól, hogy a kormányzatok mindent megtettek azért, hogy csökkentsék a társadalmi feszültségeket okozó anomáliákat.^[37]

A második tényező az együttesek és az előadók közötti versengés volt, – melyet akár a személyes ambíció, akár a nagyobb siker reménye fűtött –, a végsőkig fokozta a már meglévő tendenciákat. Az akadálytalanul előrehaladó öngerjesztő folyamat végül is teljesen felőrőlte a műfaj művészi lehetőségeit, és a művészi eszközök tárházát a reklámszerű indoktrináció és a kifejezés naturalizmusának eszközeire szűkítette azt le.

A harmadik körülmény, hogy a művészek – köztük a rockzenészek is, akik akár saját meggyőződésből, akár divatból szuggerálták a társadalmi viszonyok elviselhetetlenségét és tarthatatlanságát – a felkészülés és az előadások során azon dolgoztak, hogy még jobban átéljék az elégedetlenség, a világfájdalom érzését, hogy még hatékonyabban, meggyőzőbben tudják azt közvetíteni. Ha a szerző vagy az előadó korábban csak pózolásból szorongott, szorongása ily módon valóságossá, őszintévé, vált.^[38] Ugyanezt az öngerjesztő magatartást lehetett megfigyelni a rajongó vallásoknál és szektáknál, mint azt fentebb láttuk az afroamerikaiak istentiszteletein, Olmsted leírásában, vagy a sámánságban.

Még a tudatos droghasználat is megfigyelhető volt: a szibériai sámánoknál az alkohol, az észak-amerikai indián sámánoknál pedig a pejote. Ezekre a szerekre volt – valódi, vagy vélt – szükség a valóságos és a képzelet, a szellemek világába való – mint ők mondták – „utazáshoz”. De a rockzenészek is utazásként élték, élik meg a „módosított” tudat állapotát. Hogy is énekelte Jerry Garcia?

Azzal a különbséggel, hogy ez az utazás sehová nem vezet, a sámánoké viszont az ősök szelleméhez vezetett, akiknél „elintézték” közösségük mindazon problémáját, gondjait, amelyek meghaladták képességeiket.

Jó példának látszik az amerikai rockzenész, David E. Grohl, akit unokatestvére teljesen megnyert a punkzenének. A Scream („Sikoly”) együttes tagjaként kezdte, majd a Foo Fightersben folytatta pályáját. Grohl-t az egyik „legszenvedélyesebb” sikoltóként tartják számon. Video-felvételek sokasága van forgalomban színpadi eséseiből, melyek mind abból származtak, hogy „ész nélkül” rohangált fel-alá a színpadon; ebből fakadóan 2015-ben Gothenburgban még lábszárcsonttörést is szenvedett. Miután bekötötték a lábát, a hüledező tömegnek kijelentette:

„Lehet, hogy nem tudok járni vagy szaladni, de még mindig tudok gitározni és sikoltani,”

és a műsort végigénekelte — akarom mondani — sikoltozta.^[40]

[42. Mikroanalízis.] A súlyosan depressziós, biszexuális Kurt Cobain (Nirvana) grunge száma, a „Negatív kúszás” (Negative Creep)^[42] sajnos nem pózolás volt, hanem generalizálódott szorongásának hű tükre. Itt is homályos fogalmazásokkal kell beérnünk. Michel Azerrad szerint a szám „egy antiszociális személy megnyilvánulása”. James Jackson Toth (Stereogum) szerint pedig „borzongató óda a szociális ügyefogyottsághoz”.^[43]

Abból a megállapításából, hogy valami „nem elérhető”, az sejthető, hogy Cobain korlátozottnak érezte magát; abból pedig, hogy ez „megnőtt”, arra lehet következtetni, hogy helyzete – vagy érzése – súlyosbodott. Azon kijelentéséből, hogy csúszómászónak érzi magát, akit megköveztek, két dologra lehet következtetni. Az egyik, hogy elégedetlen volt önmagával;^[44] a másik, hogy viselkedése miatt – akár szemében, akár a háta mögött, akár akarva, akár akaratlanul – jelzéseket adtak vagy szórtak el állapotának észleléséről. Helyzetét súlyosbította, hogy vergődése felesége, Courtney Love szeme láttára ment végbe.^[45] A kialakult helyzetben csapdában érezte magát, és – egy utolsó, elkeseredett, ösztönös kísérletként, hogy reménytelennek látszó helyzetéből szabadulni tudjon – önként bélyegezte meg magát a nyilvánosságban.^[46] Ez már azonban kontraproduktív cselekedet, jelképes öngyilkosság volt.

Unokatestvérétől tudjuk, hogy felmenői között akoholisták és öngyilkosok voltak.^[47] Ő maga 13 éves kora óta (hasis) alkoholista és válogatás nélküli kábítószerhasználó volt; a Negative Creep megírásának idejére vált heroinfüggővé. Bár tisztában volt nemcsak a hatásával, hanem azzal is, hogy halálos veszélyt hordoz, nem törődött vele.^[48] Aztán a helyzet súlyosbodott, mert 1994. márciusban két öngyilkossági kísérletet, majd áprilisban, 27 évesen, befejezett öngyilkosságot hajtott végre.

Cobain előadásából annyi mindenesetre világos, hogy számára a helyzet már alig elviselhető. Zeneileg ezt – a ff zakatoló griff ritmusán kívül – erősen torzított, monoton üvöltözése és küszöb-módban előadott sikoltásai fejezik ki. Az egyik többször is visszatér:

I’m a negative creep and Iiiiiiii aaaaam. Iiiiiiii aaaaam.

Azután a rejtélyes „apa kislánya már nem lány” szöveg után két torz sikoly következik, majd a sor újabb, 14-szeres ismétlése (!) után a zene elhalkul. A szám egyetlen studiófelvételén Cobain sikoltozása a fade-out alatt is hallható.^[49]

A szám viszonylag hosszú hangszeres lezárása a legkülönbözőbb hangszereken random megszólaltatott, legkülönbözőbb magasságú hangok egymásutánja, mely a kilátástalanság tökéletes zenei – vagy csak akusztikus? – kifejezése.

Mivel Cobaint sokan az amerikai X generáció (sz. 1965-1980) legtipikusabb képviselőjének tekintik, zenéjét – sikításaival együtt – ugyancsak annak kell tartanunk. Ez volt az a generáció, amelynek vagy elváltak a szülei, és az egyik szülőjükkel éltek együtt, vagy mindketten dolgoztak, és nevelésük emiatt többé-kevésbé elhanyagolt volt („kulcsos gyerekek”). Többségük liberálisabb a megelőző (baby boomer) generációnál, és egyrészt az önálló, igyekvő és leleményes, másrészt az önállótlan, csüggedő és nyafogó magatartás többé-kevésbé tipikus képviselője.^[51]

Eric Olsen (MSNBC) így írt:

„A közbenső évtizedben Cobain, aki az életben egy kicsi, törékeny, de jóképű férfi volt, absztrakt X generációs ikonná vált, akire sokan úgy tekintenek, mint az utolsó igazi rocksztárra. Egy messiásra és mártírra, akinek minden kijelentését megdézsmálták és kielemezték.”^[52]

[43. Mikroanalízis.] A „hétköznapi” szorongásokat az angol Judas Priest együttes speed metal „Fájdalomölö” (Painkiller) száma^[53] univerzálissá növelte – vagy, ha úgy tetszik – egyetemes jelentőségére mutatott rá. A szám jóslata szerint a világ „világfájdalmára” határozott és hatékony cselekvés lesz a válasz – még ha kívülről, az Égből érkezik is. A nagylemez^[54] borítóját a szám homoszexuális énekes szólistája, a – szintén angol – Robert Halford^[55] a következő felirattal látta el:

“Ahogy az emberiség örökre levetette magát az örökkévaló káosz feneketlen mélységébe, a civilizáció maradványai megmentésért kiáltottak – a megváltásért szóló üvöltés hasogott a lángbaborult égbolt egyik felétől a másikig. A Fájdalomcsillapító!”

Mivel itt is jóslattal állunk szemben, az emberi civilizáció modern képviselőjének megmentése a tét. A szám főhőse egy félig robot, félig ember szuperhős – cyborg, régen azt mondták volna, félisten –, aki a kiégett város felett motorkerékpáron robogva menti meg, váltja meg az emberiséget – nyilván a Sátán uralma alól. Halford azonban nem érte be ennyivel. Painkillert önmaga alakította, és – hogy közönsége mélyebben átélhesse a drámát – maga szokott motorozni a színpadon bőrdzsekiben a szárazjég-ködben. Egy torontói műsorban, 1991 augusztusában azonban komolyan megsérült, amikor – a felhőben elvakulva – hatalmas Harley-Davidson motorjával nekiütközött a dobos színpadi emelvényének.^[56]

Komolyra fordítva a dolgot, nagyon valószínű, hogy a szám János jövendölésére, pontosabban a Jelenések Könyvének 16-21. részére utal. (Az apokrif iromány egyébként rendkívül népszerű a rock-együttesek körében.) Ha a Judas Priest belevágott a témába, néhány szóval én is kénytelen vagyok emlékeztetni az abban foglaltakra.

A Világ Krisztus eljövetele előtt már a démoni hatalmak kezébe kerül, és Isten – legyőzésük céljából – megteremti Krisztust. A Sátán válaszul a Földre küldi a Fenevadat, melynek – egy hamis prófáta segítségével – sikerül a Föld lakói egy részének bizalmába férkőznie; központjuk Babilon. Isten Igéje azonban – egy lovas alakjában – leszáll az Égből, és a pogányokra veti magát, és megöli a Fenevadat, s vele együtt a hamis prófétát. Egy angyal pedig – mely ugyancsak az Égből száll alá – „megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre.”^[58] Ezzel létrejön a lehetőség az Első Feltámadásra.

Krisztus hívei feltámadnak, a gonoszok azonban csak ezer esztendővel az után. Az ezer esztendő elteltével a Sátán „eloldatik fogságából”, és újra szervezkedi kezd. de „Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat.”^[59] „majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.”^[60] Új teremtés veszi kezdetét, melynek során elmúlik a régi Ég és Föld, és új keletkezik, és Isten leküldi az Égből az új Jeruzsálemet. Ezzel bekövetkezik a Második Halál – melynek során a hitetlenek és hazugok ismét meghalnak –, és a Második Feltámadás, melynek köszönhetően sem szenvedés, sem halál, sem gyász nem lesz többé.^[61]

Aggodalomra ad azonban okot, hogy a Megváltás – megint csak a szöveg tanusága szerint – szorosan összekapcsolódik a Bosszúval:

A másik dolog, hogy „a fájdalom megölése” valódi gyilkosságok révén megy teljesülésbe. Erre utal, hogy a szám végén, a gitárszóló előtt, Robert Halford (basszus)^[62] 4-4 alkalommal külön-külön üvölti a „fájdalom” és a „gyilkos” szavakat, melyeket – az adott kontextusban – csak Painkillerre lehet vonatkoztatni, és vagy csak vádként, vagy az egyetlen megoldással szembeni szkepszisként lehet értelmezni. Harmadrészt a „megmentő” koncepcióba nem igazán illenek bele a gitárszóló után elhangzó segítségkérő sikolyok sem:

„Nem tudom megállítani a „Fájdalomölőt”.

Halford az utolsó szót hosszan, 10 mp-re elnyújtva deklarája. Majd hangosan, végletesen torzítva hallatja a „Fájdalom” szót. Ha jól értelmezem, a szám üzenete, hogy nincs megváltás.

A Painkiller egyébként magas hangfekvésű visításairól lett híres. A kivételesen nagy hangterjedelemmel rendelkező Halford voltaképp monotonon végigsikítja a szöveget, magas hangon, sokszor szótagolva – beleértve a névelőket is – de egy-gy tipikus, hangmagasságot váltó szót is: ezek a szakasz utolsó szava: high, wheels, suns, skies, közben pleas. A hangszeres kiállás után a He is the pain kil-ler szöveg minden egyes hangja voltaképp egy-egy torzított sikoly.

Vers

Refrén

Vers

Refrén

A 2. és a 3. refr. végén egy 7 mp-es velőtrázó Óóóh! és egy Áááh! (7 mp), melyek a kétvonalas Fisz-től a kis H-ra hanyatlanak. Az együttest az MTV a második Legnagyobb Metál Együttesnek mondta ki, és a Grammy 34. díjátadásán (1992) elnyerte a díjat.

[44. Mikroanalízis.] A kaliforniai Van Halen együttes^[63] „Rohanva az ördöggel” (Runnin’ with the Devil) című, „klasszikusként” számon tartott hard rock száma^[64] a zsidó David Lee Roth sikolyaira épült.^[65] Szövegét az Ördög említése miatt sátánistának mondják, de nem az. A dal arról szól, hogy az utazó rockzenészek élete egyszerűnek és szabadnak látszik. De ez a szabadság valójában elmagányosodást, a „leegyszerűsödés” pedig kiüresededést jelent, ami miatt céltalanul, egyik napról a másikra élnek.^[66]

A számot két autókürt hangja — akarom mondani, sikolya — vezeti be. A hangok felvételét a hangmérnökök fokozatosan lelassították. Sajnos az alkotók sem a melódiával, sem a ritmussal, sem a dinamikával nem tudták kifejezni érzelmeiket; egyedüli eszközként maradtak – a szövegen kívül – a sikolyok és a gitárhang torzítása.

2. A SIKOLY MINT A CIVILIZÁCIÓ ELLENI TILTAKOZÁS HANGJA

Ez nem azonos a kulturális sokkal, – amelyet egy másikba kultúrába kerüléskor tapasztalunk –, hanem a magasan szervezett és – az egyén szempontjából tekintve – mégis sok tekintetben diszfunkcionális társadalmakban jelentkezik, mely az egyének jelentős részében szorongást és/vagy haragot vált ki. A nagyvárosokra mindig jellemző volt, és a rousseau-i „vissza a természethez!” törekvés voltaképp ennek felismeréséből származik. A kultúrák áttelepüléssel való felcserésése esetén jelentkező kulturális sokk ezt felerősíti. Amerikában újabban a fehér középosztály ún. X generációjában, még pontosabban a hippi-mozgalomban jelentkezett. Legfontosabb tünete a tizen. és huszonévesek saját osztályától és társadalmától való elidegenedése, és – arra adott választként – a „nagy” társadalomból önként vállalt „kivonulása”.

A kivonulás egyben dezintegrációt: egyfelől a „nagy” társadalom szabályinak megkérdőjelezését, antiszociális magatartást, másfelől befelé fordulást, marginalizációt is jelentett.^[68] Az egyének részéről ennek szükségszerű velejárója a befeléfordulás és mindazon pszichotróp szerek, melyek egyfelől segítenek elviselni a – valós vagy vélt – hiányérzetet, másfelől létrehozni a meggyűlölt világ – sajnos, csupán virtuális és átmeneti – alternatíváit.

A közhasználatú zenét – benne a rockzenével – mindez érzékenyen érinti. A „vissza a természethez!” jelszóval jelentkező – egyben legelterjedtebb – stratégia félig ösztönös, félig tudatos törekvés a társadalmi viszonyok leegyszerűsítésére, amibe beleértendő a művészi kifejezés leegyszerűsítésére való törekvés is. Támogatja ezt a kultúra demokratizálására való azon – ugyancsak ellentmondásos és kontraproduktív – törekvés is, amely egyrészt a különböző iskolázottságú, másrészt a különböző kultúrájú csoportok kultúráját igyekszik kultúrtörténeti szempontból túlságosan rövid idő alatt – afféle „kulturális rövidzárlattal” egyrészt a valódi folklór, másrészt a kiművelt művészet zárójelbe tételével – kiegyenlíteni, ami a művészet többé-kevésbé tudatos minőségi lerontásához (vagy annak elfogadásához) vezet.

E szemlélet vezetett – csakúgy, mint a képzőművészetben – a szakmai és zenetörténeti ismeretek módszeres tanulásának-oktatásának megvetéséhez és elutasításához, a primitív és fejletlennek gondolt hazai és keleti kultúrák felszínes tanulmányozásához és felszínes felhasználásához, valamint a rock samanisztikus felfogásához.

Mivel a zene művelői is – beleértve mind a művelt, mind a populáris zene művelőit – a civilizációs sokk hatása alatt állnak, hajlamosak a kifejezésnek a ma már hagyományosnak mondható művelt művészetre emlékeztető igényességét – gyakran abban a hiszemben, hogy valamiféle „haladást” képviselnek – őszintétlen modorosságnak, maníroknak tartani. A rock zenében különösen jellemző ez az ún. alternatív rock grunge válfajára, amely mind viselkedésében, mind öltözködésében kifejezi, hogy megveti a korábban elfogadott és megkövetelt civilizációs normákat, a művészetben pedig az igényességet és a tökéletességre törekvést. Ezen igyekezetében mind az alkotásban, mind az előadásban – mondhatni, öngyilkos módon – figyelmen kívül hagyja a népszerűségre és a tömeges vásárlásra ösztönzést, beleértve a divatokat is.

A Nirvana együttes producere, Jack Endino a Soundgarden Visító élet (Screaming Life) című nagylemez felvételével kapcsolatban elmondta, hogy

„nyers és csiszolatlan, torzított hangra törekedtünk, általában stúdióhatások nélkül.”^[69]

A fentebb mondottakkal összhangban, és a punk-hoz hasonlóan – a grunge-ra is az igénytelen — egyben olcsó — technikával (lo-fi) végzett stúdiómunka volt jellemző.^[70] Ide tartozik Willie Dixon fentebb már részletesen tárgyalt Whole Lotta Love című száma is.

[45. Mikroanalízis.] (A sikoly mint a környezet tönkretétele elleni tiltakozás hangja.) A „Szarvasmarha-lefejezés” (Cattle Decapitation) nevű, környezetvédő együttes „Halál-Atlasz” (Death Atlas) című, deathgrinde számával^[71] arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberiség megmaradása a tét. Hogy a lakosság rockzenét kedvelő szegmensét is elérjék, mondanivalójukat a death metalba oltották be. Travis Ryan azt mondta a nagylemezről, hogy

„Zeneileg és szövegileg is rengeteg bánatot, haragot, gyűlöletet, szenvedélyt és érzelmet öntöttünk bele.”^[72]

A mű vokális része ilyenformán abból áll, hogy Travis Ryan üvöltve-hörögve deklamálja a zöldek környezetvédelmi kampányának jelszavait:

„A karbonalapú életformák az első napra vannak visszaállítva.… A reményt a bürokráciába temettük, és leengedtük a tenger fenekére… A világ teremtményeit rabszolgáinkká tettük.”

A következő szöveget pl. szintetizátorral torzították szinte érthetetlenné:

„Rászolgáltunk mindenre, ami vár ránk” (…) Összetörtük a homokórát (…) Az emberek és a démonok megtébolyultak és elfajzottak (deprived).”

Emiatt a műfajt technical death metalnak is nevezik. A depraved szó egyébként – mint sikítás – a basszus-regiszterben kanyarodik még lejjebb, ezzel is jelezvén, hogy „már nincs lejjebb”.

3. A SIKOLY MINT A KONVERZIÓS ZAVAR (HISZTÉRIA) KIFEJEZŐDÉSE

A kereszténység tagadása nemcsak a sátánizmusban nyilvánult meg, hanem abban is, hogy a heavy metal technikai és művészi eszköztárát a kereszténység előtti pogány, illetve sámános hitvilággal próbálták ötvözni. Ilyesféle műfaji megjelölésekkel találkozunk: kelta-, pogány-, teuton-, viking- stb. metál.^[73] Ezeket a romantikus irányzatokat — mint a felszabadult, pontosabban az uralkodó osztályok által még el nem nyomott —, eredendően szabadnak gondolt emberek eredendően szabad önkifejezésének gondolták, amibe mindenféle érzelmi és hang-, illetve vokális megnyilvánulás beletartozott.

A sikolyok a népies fémzenét (folk metal) is elérték, melyben — ki tudja, milyen tudatosan — ötvözték a heavy metal-t a történelem előtt korok sámánságával. Erre utal transz-állapot keresése, sőt hajszolása, vagy például az, hogy hosszúra növesztették a hajukat — mint például Curt Cobain — hogy lobogásával is kifejezzék az őket gyötrő lebírhatatlan szenvedélyt. A szibériai sámánhitú népek fiataljai — vagy pubertas-kori kiegyensúlyozatlanságuk, vagy a hagyomány parancsát követve — olykor különös magatartásmintákat követtek. Mint Diószegi Vilmos, a sámánság egyik legjelesebb kutatója írja,

„ezek közül az egyik, hogy látszólag minden ok nélkül kirohannak a faluból, és felmásznak egy fára, és napokra ott maradnak, mint a hindu fakírok, „mások meg otthon maradnak, de arcukat hajukba rejtik, kiáltoznak és énekelnek.”^[74]

Mint később kiderült, a sajátos viselkedés egy hagyományozott és tanult magatartás-együttes volt, melyet „sarki hisztériának” neveztek. (Emezt „rock-hisztériának” nevezhetnénk.)

További párhuzam, hogy a sámánok arcuk letakarásával akarták jelezni, hogy nem ők beszélnek vagy énekelnek, hanem a bennük tanyázó démonok, ugyanígy a rock-énekesek — valami hasonlót. A transz-állapot újra felfedezéséről és az elősegítése céljából újra felfedezett drogok használatáról már nem is beszélek, mert ezek már „lerágott csontok”.^[75]

Még annyit, hogy a grunge zenekarok és az egykor fantáziáló sámán hangzásvilága a „mindent bele” és „mindent lehet” ars poeticája calapján kilencven százalékban azonos lehetett.

[46. Mikroanalízis.] Karen Schoemer (The New York Times) az amerikai énekesnőt, Kat Bjellandot^[76] „egyedülálló sikító hangjai” miatt emeli ki.^[77] Richard Cromelin (Loas Angeles Times) szerint „kiöklendezi (retches) dühös szövegét, sikolyai megperdülnek (skid across) az ütemen, és összeütköznek a nyers riffekkel. Hangja nevetésben és bugyborékoló, a gargarizálásra emlékeztető hangokba (gargles) tör ki, majd hátborzongató szenvtelenséggel, morogva hajlik le (croons down).^[78]

Charlotte Richardson Andrews szerint Bjelland „szenvedélyesen eleven” volt a színpadon, és „ujjongóan vészjósló” a mikrofonban, hangját olykor „démoni regiszterekbe lökte”, és nyelvét szétterpesztve (with her tongue on the sprawling) beszélt.

„Tébolyult (demented), kiforduló szemű (eyes-rolled-back) rock-zenéjét”, „mely sokk-terápiaként hatott, talán személyes elsötétültségéből (darkness), a drogfüggőséggel és elmebajával (dementia) való közdelmeiből húzta elő.”^[79]

Ő maga így vall művészi hitvallásáról:

„Olyasminek kell hallatszania, amilyet még senki sem hallott. (…) Szüntelenül arra törekszem, hogy olyasmibe rángassam bele magam, ahol magam is úgy érzem, hogy nem érem el a hangokat és a dolgokat. Néha valóban nevetségesnek hangzik, de olyankor csak dolgozni kell rajta.”^[81]

Bjelland az amerikai női punk rock együttes, a Babes in Toyland „frontasszonya”, és az együttes Home című számának^[82] szerzője és énekese volt. A Home tulajdonképpen szerelmes dal, de aki nem érti a szövegét, az nem gondolná. Szövege három megismételt strófa. Az első arról szól, hogy a leány kezét-lábát törve rohan szeretőjéhez, a második arról, hogy szinte fel sem tudja fogni a beteljesülés boldogságát, a harmadikban pedig (gondolom) arra szólítja fel kedvesét, csókolja őt meg.

Az első strófa első és harmadik sora az egyvonalas h-n, a második és negyedik az egyvonalas e-hangon szól. Ennyiből áll a dallam, a ritmust — akár a reppelésben — a szöveg (illetve a nyelv) adja. A zenei mondanivaló a meglehetősen hatásos kétütemes riff a basszusgitáron, a sorok 3. szavának agresszív lefelé görbítése, továbbá a sorok végét záró home szóra eső sikoly. A második strófa énekszólamának anyagát a riff anyaga szolgáltatja. Az ismételt „zárd le a számat!” grave („súlyosan”) szól, akár Beethoven V. szimfóniájának negyedik tételében a kóda előtti hat ütem, melyet tutti játszanak és fortissimo.^[83] Ez után következik az ismétlés, egy kis kódával. A pusztító szenvedélynek semmilyen erotikus kisugárzása nincs, tehát a zene valami másról szól. A szám tempója és feszültsége egyre növekszik. A kezdetben lassú hangszeres bevezetés gyorsra vált. A beltező ének növeli a feszültséget. A riff énekszólamba emelése tovább növeli az élénkséget. Schoemer a számot úgy ítélte meg, hogy az

csúnya, csikorgó (crunching) postpunk, kezdetleges (rudimentary) gitár-akkordokkal kiegészítve.^[84]

[47. Mikroanalízis.] Az ohiói Dave Grohl^[85] (Foo Fighters) Monkey Wrench című rock-száma^[86] azt érzékelteti, hogyan élte meg szinte elviselhetetlen viszonyát feleségével, Jennifer Youngblooddal. A szám két részből áll. Az elsőben elmondja, hogy eddig megpróbált engedni a nyomásnak, de úgy döntött, hogy már nem akar tovább a „játészere” (monkey wrench) lenni.

A második részben visítva kifakad:

A free szóra egy hosszú sikolyt szólaltat meg.

[48. Mikroanalízis.] Az afroamerikai James Brown „emblematikus” Please Please Please^[88] száma és annak sikolyai — jóllehet Brown a gospel-ből indult el^[89] — a giccshez tartoznak. Hozzá kell rögtön tenni, hogy a giccs önirónikus fajtáját képviseli, amihez pedig azt kell hozzátenni, hogy ezt az iróniát nem mindenki érzékeli.^[90] A szám feszültsége abból származik, hogy nem lehet megállapítani, melyik erősebb: az ereje teljében lévő Brown, vagy fájdalma; és ezért kettejük küzdelme megjósolhatatlan. Ezt az ellentmondást a zene hangzó, szónikus rétegében az erőteljes férfihang és a sikolyok ellentéte jeleníti meg.

Brown esdekelve, tulajdonképpen végigbőgve adja elő a számot: kéri szerelmét, ne hagyja el. A kulcsszó ezért a please szó, melyet megszámlálhatatlanul szokszor, – van, ahol egyvégtében 32-szer – kiált vagy sikolt el. Közben minden egyes szótagra, – ill. a zene minden egyes ütésére – egy táncos lépést tesz, egyben fájdalmasan meggörnyed. Így üvölti és táncolja végig a számot. Biztosítja szerelmét, hogy nagyon szereti, és közli, hogy rosszat tett vele. mindezt 90 %-ban az egyvonalas G, ritkábban a B hangon kiáltja el. Közben a háromtagú férfikar részben ismétli, részben kommentálja őt.

A lebírhatatlan szenvedély előbb folyamatos, tagolatlan üvöltésekben ölt alakot, majd egy „annyira szeretlek!” kiáltás után egy torzított sikoly a mikrofonállvánnyal együtt a földre viszi a hőst. A megtört szerelmest a közönség őrjöngése közepette emelik fel a férfikórus tagjai, és egy előre elkészített köpenyt adnak rá. Ő viszont kibontakozik belőle, majd folytaja őrjöngését és sikoltozását.

A jelenet gyors egymásutánban négyszer ismétlődik, majd Brown beiktat egy G-alapú la-szo-mi-re-mi-la,-mi, hangokból álló fordulatot, természetes énekhangon, érzékeltetve egyrészt, hogy eddig ennek a blues-hangsornak az alaphangját és a blue-hangját használta, másrészt azt, hogy énekelni is tudott volna, ha szándékában lett volna. Ez után egy újabb, velőt rázó sikítás következik, melyet csak a leányközönség fülsiketítő sikítása múl felül. Brown-nak ilyenformán sikerült tökéletesen „szétsikítnia” a dalt, — mely ilyenformán csak nagy jóindulattal nevezhető dalnak.

Egy rövid megjegyzés. Hasonló sorsra jutott Little Richard Lucille-je,^[92] mely ugyancsak az elhagyott szerelmes panaszdala:

A dal eredeti változatában a Lucille név felfelé kanyarodó sikító kiejtésén kívül versszakonként csak egy-egy önmagáért való sikítást lehetett hallani, ami összességében kiegyensúlyozott hatást keltett.^[93] Nem így a 2002-es klipen,^[94] melyen – a Lucille névhez tartozó sikolyokon kívül, a strófák közt – Richard 5-7-es tömbökben hallat szöveg nélküli, torz sikolyokat. Nyilvánvaló, hogy annak tudatában tette, hogy közönsége különösen a sikolyaiért lelkesedik.

Megjegyzés gyanánt. [49. Mikroanalízis.] A fentebb már említett Prince-nek volt egy száma – a „Hogy-hogy nem hívsz már?” (How Come U Don’t Call Me Anymore?)^[95] –, amelynek „szüzséje” ugyancsak az elhagyott szerető végletes fájdalmáról szól, és Brown Please, Please, Please-ének nyilvánvaló „továbbfejlesztése”. A szám nyilvános előadásán Prince – miközben falzett énekel és torzított sikolyokat ad le – feláll, és megkerüli a székét (?). Később többször ismételt kis szekundokkal sírást imitál (melyeket a szintetizátorral megismételtet. Egy ideig a felindulástól zihalva űl, majd hirtelen mozdulattal eldobja a székét, és most már állva, fokozott hangerővel tovább énekel.

Később megismétlődnek a síró kisszekundok, miközben fájdalmában ráborul a szintetizátorra. Megvárja, amíg rajongói kitombolják magukat. Ismét folytatja szintetizátoral kísért énekét, majd (Cisz-dúrban) Gisz3-ról fokonként feltornázza magát a tonikáig, minden kiáltott hangot négyszer megismételve. A Cisz4-et hosszan, sikítva kitartja, majd felugrik, hátrafelé szaladva négyszer megpördül a tengelye körül, és a színpad jobb végében leveti magát a földre. A kitartott hangot a szintetizátor immár egyedül tovább tartja, és közben ismételgeti a sírás-motívumot. Miközben Prince fájdalmában a „földön” fetreng, a leány-közönség teli torokból üvölt és sikít. Kisvártatva megjelenik a színpadi személyzet, felemeli, ő pedig visszamegy a hangszeréhez, könnyed mozdulattal felugrik a tetejére, pózol, megímogatja a frizuráját, leszáll, majd visszaszáll, és a hangszerén állva folytatja fájdalmas énekét.^[96]

(A szexuális felszabadulás extázisa.) A torzított sikolyok egy része látszólag az erotikus fantázia felszabadítását és az erotikus élmények megidézését célozza. A heavy metal és a punk közegében azonban ennél fontosabbnak bizonyul az uralkodó erkölcsi normák elleni harc, és az önfeledt, kéjes sikongatásokból csatakiáltások lesznek.

[50. Mikroanalízis.] Jó példa erre a „Kisbabák Játékországban” (Babes in Toyland) nevű^[98] női punk együttes Sweet ’69 című száma,^[99] mely az agresszív üvöltözés és torzított sikoltozás miatt a legisebb erotikus hatást sem éri el.^[100] A szöveg gátlástalan magatartásra bátorítja a tinédzsereket mind a szex, mind a vele kapcsolatos beszéd terén. (Maga a cím is az egyik legkedveltebb szerelmi előjátékra utal.) Az anapesztusokból (u u –) és a negyedik paión-okból (u u u –) álló, mf előadott verseket követő refrénekben – vagy már a vers végén – egy oktávval magasabban, fff kiáltva és sikítva énekelnek. A sikoltó szótagokat kiemeltem:

Refrén

Vers

Refrén

Vers

4. A SIKOLY MINT A FÁJDALOM HANGJA

Ilyenkor a dal alanya valamilyen – általa is jól meghatározható – tárgyhoz kötődik; attól függetlenül, hogy pontos rálátása van-e saját érzelmeire, érzelmi állapotára. Meglátásom szerint a sikoly ezekben az esetekben a sírás magatartásbeli és zenei ekvivalense. Valami ilyesmi nyilvánul meg abban is, hogy az angol a cry szóval nemcsak a „kiáltást”, hanem a „sírást”, sőt a „jajveszékelést” is ki tudja fejezni. Talán természetes, hogy a leggyakrabban a szerelmi csalódás hangjaként halljuk.

[51. Mikroanalízis.] Szerelemféltés. A Guns N’ Roses együttes I.R.S. című hard rock dalának^[101] alanya féltékenységében nem tudja kihez, hová forduljon, hogy bizonyságot szerezzen szerelme hűtlenségéről, aki elhagyta őt – éppen arra hivatkozva, hogy barátja féltékenységében állandóan követte őt. Miután számbavette, hogy kihez fordulhat: az elnökhöz, egy magándetektívhez, az adóhivatalhoz, vagy az FBI-hoz, így fakad ki:

Az énekes, Axl Rose, a true szót az egyvonalas Fisz-ről egy oktávval magasabbra felugorva, egy hosszú és hangos, 6 mp-ig kitartott, hátborzongató sikítással mondja ki. (Úgy is mondhatnánk: az „Igazság” zenei jele a dalban egy hosszan kitartott, ff sikoltás a végletesen eltorzított Fisz’’ hangon.) Az ezt követő részben M98-ról M160-ra felgyorsítva, végletesen eltorzított hanggal adja elő a strettát.

[52. Mikroanalízis.] A szerelmi csalódásról szól a „Golyó és lánc” (Ball And Chain) című blues-utánzat^[102] a texas-i Janis Lyn Joplin^[103] (mezzoszoprán) előadásában. A ball and chain egy olyan kényszerítőeszközt jelent, amely két bilincsből állt, melyekre lánc, a láncokhoz pedig egy vasgolyó volt kovácsolva. Joplin az alapvetően blues indíttatású dalt — annak pentaton zárlataival, jellemző hajlításaival, scat-jeivel, falzettjeivel, zümmögéseivel — az afroamerikaiaktól tanult sikolyokkal tette drámaivá. A dal egy a dallamba belekomponált sikollyal, majd egy gitárszólóval kezdődik (mi-szo-sikoly-la).

Az énekszólam vibrálása kétféle kontrasztra épül. Az egyik, hogy a szöveget és a hozzátartozó dallamot szüntelenül megszakítják a kisebb-nagyobb érzelmi kitörések, melyek megannyi mélyebb (woaaaa!) vagy magasabb (Héééééj!, Jeeeee!) sikolyban öltenek testet.

Külön említendő egy-egy halkan megfogott magas – egy oktávval magasabb – hang, mely ugyanazon a hangon erősödik sikollyá:

A másik, hogy egyes hosszabb részeket, szakaszokat egészen visszafogottan, p vagy pp énekel, amiből mint a reflektor fénye villan ki egy-egy fontos szóra elhelyezett sikoly.

Ezzel ellentétes az – a klasszikus blues stílusától eltérő – eljárás, amelynek értelmében a játékos időnként fokozatosan jut el a nagyobb hangerőhöz. Ahogyan az lenni szokott, az ének- és hangszerhangok „visszhangozni” szokták egymást. Így van ez itt is — különösen a blackgaze stílusban —, ahol a torzított sikolyok az erősen torzított gitárhanggal támogatják egymást.^[108]

Tudni kell persze, hogy Joplin hangjának minősége nem hasonlítható a négerekéhez, és a hangjával sem tud olyan művészien bánni. Kétségtelen viszont, hogy az afroamerikaiak minden hatását elleste, és amennyire tőle tellett, megvalósította.

[53. Mikroanalízis.] A „Különösfajta nő” (Strange Kind of Woman) dalában^[110] Ian Gillan egy kései kamaszkori történetét beszéli el egy prostituálttal, akibe szerelmes volt, és el akarta venni, de a nő nem volt hajlandó lemondani foglalkozásáról. Pedig még arra is rávette, hogy menjen hozzá. De hiába, mert imádottjának szerelme – legalábbis számára – elérhetetlen maradt.^[111] (A dalban a nő „valóban” meghalt.)

A megszokott la-do-la / la-so-la dallamra írt power balladában a beszélt nyelvben hangsúlytalan, vagy elhagyott személynévmásra kerültek a sikolyok: I loved her. (…) I tried to take her. (…) I couldn’t get her.

[54. Mikroanalízis.] (Se külön, se egyedül.) A Halestorm együttes „Hiányzik a nyomorúság” (I Miss the Misery) című power balladájában^[112] a dal alanya elmondja, hogy – miután kiszeretett belőle a babája –, még azok a szenvedések is hiányoznak neki, amelyeket neki okozott:

Lzzy Hale^[113] velőtrázó sikollyal indít: „Óóóóóóó, hiányzik a nyomorúság!” Utána szöveg nélküli, de énekelt sikolyokat ad ki: Óóóó, Óóóó, Óóóó, Óóóó, melyek refrénként térnek vissza a szám folyamán. A refrén utolsó előtti sorának végén – ahogy azt a többiek is szokták – sikítja a szót:

I love the way that it hurts!

A szám természetesen sikolyokba fullad.

[55. Mikroanalízis.] (Gyász.) A „Temetőkapuk” (Cemetery Gates) című power ballada^[115] szerzőjét, Phil Anselmót (Pantera) barátainak öngyilkossága késztette a témaválasztásra.^[116] A dal férfi alanya szeretőjének halála, terveik szertefoszlása miatt kesereg. Emiatt irreálisnak tűnik fel számára a való világ, elméjét egyedül a lány emléke tölti be.

Aztán érdekes fordulatot vesz a dal: kesergése – nyilván tehetetlen fájdalma miatt – mind a szövegben, mind az előadásban, szenvedélyes, vad haraggá változik:

Az énekes előadó, Phil Anselmo (bariton)^[117] – többek közt – fejhangjáról és nagy hangterjedelméről híres. Az idő előrehaladtával torokhanggokal kezdte képezni a magánhangzókat. Az all szó szabályos ól kiejtéséből egy nagyon agresszív ál lett, a joy szó kiejtéséből pedig dzsoáj, az away-ből pedig awajá lett. Ugyanaz történik a 2. versben is, amikor magát vádolja amiatt, hogy nem próbált a lány életének részévé válni, és a refrénben, melyben azon sajnálkozik, hogy nem törődött saját lelkének megmentésével:

Ez után Anselmo – aki különben– egy hangos és éles Jáááááájéé sikolyt hallat a kétvonalas E és C hangon, melyet Dimebag Darrell gitáros kap fel, és ismétel, majd Anselmo egy még magasabb sikollyal rádupláz a G’’és E’’ hangokon, melyeket Darrel újra megismétel. Ekkor Anselmo – emlékszünk Irvin Berlin dalára – egy újabb sikollyal még feljebb hatol, melyet Darrel ugyancsak megismétel. Végül Anselmo háromvonalas C’’’- A’’ – E’’ füttyhangjai zárják a sort. (Majd elhatározza, hogy bemegy a temetőbe.)

Megjegyzés. Anselmo így emlékszik vissza a stúdió-felvételre:

„Ez csak a második alkalom volt a stúdióban, és rohadtul utáltam. Van egy hang, amely kétszer is előfordul a „Temetőkapuk”-ban, amit órákig nem tudtam megcsinálni. Eltörtem egy széket, annyira frusztrált voltam. Mindenki így könyörög nekem: „Ne szívj semmilyen füvet. Legyen a legjobb hangod.” És azt mondtam: – Úgy érted, józanul kell csinálnom ezt a szarságot? Terry így szólt: „Nos, Chris Cornell a Soundgardenből portói bort ivott, mert felmelegíti a torkot.” És arra gondoltam, jó ötlet. Bingó. Szóval ott ülök, és iszom ezt a kibaszott édes bort, és próbálok elkapni egy kis zümmögést. Még mindig nem tudom, hogy ez segített-e eltalálni ezt a kibaszott hangot, de végül sikerült.”^[119]

5. A SIKOLY MINT A BÍRÁLAT HANGJA

A tiltakozás irányulhatott kisebb vagy nagyobb társadalmi csoportok ellen.

[56. Mikroanalízis] (Az álszentség bírálata.) Chris Cornell „Jézus Krisztus póz” (Jesus Christ Pose) című grunge dala^[120] arról szól, hogy a dal alanya nem tud mit kezdeni azokkal, akik álszentségből a mártír pózába merevednek. Jóllehet, azon hírességekre gondolt, akik íly módon akartak erkölcsi fölényt kovácsolni maguknak,^[121] a hallgatók ezt csak a Wikipediából tudhatják meg.^[122] Annál is inkább, mivel a szám videó klipjében – az együttes egyetértésével – egy nőt „feszítettek keresztre”. (Azzal a hátsó gondolattal, hogy a történelem során több nőt, mint férfit üldöztek.) Ráadásul – a dilettáns rendezés miatt – a közönség egy része úgy értelmezte a filmet, hogy az együttes támadta a keresztényeket.^[123]

A gitár ugyanabban a magasságban hallat ugyanolyan jellegű, vinnyogó hangokat, egymással versengve, ami Irving Berlin Anything you can do című duettjét juttatja eszünkbe…

[57. Mikroanalízis.] (A politikai forrófejűség bírálata.) Pete Townshend (The Who) dala, a „Ne hagyd magad bolonddá tenni” (Won’t Get Fooled Again)^[124] arról szól, hogy sokan vakon repülnek bele a forradalmakba, melyek végkimenetele nehezen megjósolható. Az angol szerző fogalmazott így:

„Sohase számíts arra, amire vágysz. Ha viszont semmire sem számítsz, mindent elnyerhetsz.”^[125]

A dal érdekessége a mi szempontunkból az, hogy Roger Daltrey egyetlen Yeah! sikolyt ereszt meg, a hangszeres kiállás után és a tanulság kimondása előtt: „Ismerkedj meg az új főnökkel – Ugyanaz lesz, mint a régi főnök”. Dave Marsh a sikolyt “egy sikolyokkal teli karrier legnagyobb sikolya”-ként jellemezte.^[126] (Ők maguk azonban nem viszolyogtak a forradalmaktól. A szám játékidejét ugyanis néha kissé megnyújtották, hogy Townshend összetörhesse a gitárját, vagy Moon átrúghassa a dobfelszerelését.)^[127]

[58. Mikroanalízis.] A tanító filozófus. Ronnie James Dio fentebb elemzett „Menny és Pokol” (Heaven and Hell) című dala – látszólag ellentétben a Black Sabbath együttes egész tevékenységével – a kritikai gondolkodás fontosságára és egyéni felelősségükre próbálja felhívni ifjú rajongóinak figyelmét. Egyútal választ ad a Beatles Helter-Skelter-ére:

Egy interjúban így valott néptanítói szándékáról:

„Mindig úgy éreztem, hogy valahogy a gyermekek érdekvédője vagyok. Olyan embereké, akik talán magányosak és lenéznek, mert nem a megfelelő zenét szeretik. És – ami még fontosabb –, a zenekarokban játszó gyermekeké. Ezért tettem azt a kijelentést, amit mindig is meg akartam tenni:

És mindez azt jelenti, hogy óvakodj azoktól, akik megpróbálnak elvakítani az ígéretekkel.”^[128]

A sikító előadás célja pedig – ezek szerint – az, hogy a súlyos kijelentéseknek nyomatékot adjon.

[59. Mikroanalízis.] (A sikoly mint a politikai tiltakozás hangja.) A Van Halen nevű hard rock együttes egyik legsikeresebb dala volt a „Mindenki akar valamit!!” (Everybody Wants Some!!).^[129] David Lee Roth monoton kiabálja a talányos szöveget. Dallamának magja a la-la-… do’ / la-la-…mi, általam „ingamotívumnak” nevezett képlet. Két megjegyzés tartozik ide. Az egyik, hogy itt a mi helyett a ma, azaz a disszonáns tritonus szerepel, ami idővel szintén mintegy követelmény lett. A másik, hogy a dal – mások véleményével szemben – nem rap.

A szám David Lee Roth néhány Tarzan-sikolyával indít:

A szám másik témája a Little Richard-szerű kis magasfekvésű sikoly, melyeket a monoton zakatolásba – mint mazsolákat – helyez el. A vége természetesen egy újabb Tarzan-sikoly, mely vibratósra sikerült, és így inkább nyerítéshez hasonlít: Ááááá-jííííí. Áááááááá-jíííííá.

[60. Mikroanalízis.] A Skid Raw („Nyers csúszás”) együttes dala, a „Rosszalkodás” (Monkey Business)^[130] az amerikai – pontosabban New Yorki – szegények sorsáról szól, melyet ahhoz a cipődobozhoz hasonlít, amely tele van csontokkal, de amelyet nem lehet lezárni.

E szöveg után – melynek dallamát akusztikus gitár kísérte – Sebastian Bach (alias Sebastian Philip Bierk) két irtózítos sikolya következik, magas hangon: Áááááááá.Come on-áááááááá. Most azonban gyors hard core punkra váltanak, miközben Bach néhány arra alkalmas hangra sikítást helyez.

Miután ezt kétszer elkiabálta, „A majom a hátamon van” szöveg következett, majd a back szót felhúzva, két hatalmas sikoly. Még két mondat, és egy újabb, hatalmas sikollyal végződik a szám: woaright!

[61. Mikroanalízis.] (Antikommunizmus) Az amerikai Greg Puciato^[132] által megírt és előadott „A Szovjetunió Hőse” (Hero of the Soviet Union) című szám^[133] a Szovjetunió – és a kommunizmus – bírálatáról és gyűlöletéről szól. Konkrétebben arról, hogy a kommunisták az utópiájukat mennyországnak ígérték, és elragadtatással beszéltek róla, de kezdettől „vérzett”, és kipukkadt, támogatói és kitüntetettjei képmutatók. Trágár szavakkal ostorozza őket

A bariton metalcore^[134] énekes, Puciato (The Dillinger Escape Plan)^[135] hangterjedelme A1-től C6-ig terjed ( 4 oktáv és egy 1 kis terc). Hangkészlete – az Ultimate Guitar megfigyelése szerint – a sikolyokon kívül bármilyen nem emberi hang reprodukálására alkalmas. A halálhörgés technikáját – érdekes ezt így leírni – Chuck Schuldinertől (Death) leste el. Darabját a haraghoz és a trágár nyelvezethez illő szélsőséges, edge torzítással adja elő. Az egyes frázisokat a műfajban megszokott módon (modorosan) lefelé hajlítja. A dallamot a basszusgitár vállalja magára. A szöveget lassan, tagolva deklamálja, hogy mindegyik szótagra/szóra egy-egy teljesértékű sikolyt tudjon helyezni.

Greg Cristman megállapítása szerint Puciato tulajdonképpen szűnni nem akaró, őrült (insane) sikoltozásával szerzett hírnevet magának.^[136] Eddigi pályafutását átmeneti hangszálsérülésekkel megúszta.^[137]

6. A SIKOLY MINT A BOSSZÚ HANGJA

[62. Mikroanalízis.] (A sikoly mint a személyes bosszú hangja.) James Brown „Megfizetés” (The Payback) c. dala^[139] arról szól, hogy a dal alanyának a barátja elvette a pénzét és a barátnőjét, és mivel nem tudja lenyelni a hátbaszúrást, bosszút fogad neki.

2-3-4-5-7 szótagos rekedtes kiáltások követik egymást 8 percen át, semmitmondó bőbeszédűséggel. Dallam nincs. „Őrült vagyok! Bosszút akarok! Bosszút akarok, máris! A nagy visszafizetést.” A szám három tetőpontján az Úrhoz kiált (sikít), amiben az az érdekes, hogy a sikoly kétszer megtörik: „Ááááááááá! ááá! ááá! Uram! Azok az ütések!” (A szám semmit sem ad vissza Brown hatalmas tehetségéből.)

[63. Mikroanalízis.] A Tool („Szerszám”) együttes „Kullancsok és piócák” (Ticks & Leeches) című száma a zenei üzleti életet bírálja. Kövérre hízott paraziták, melyek „szárazra szívják” az együtteseket.

A vokált Maynard Janes Keenan 6 mp-es velőtrázó torzított sikolya vezeti be, melyet hangosan pergő szidalmazása követ. Az 5. sor után újabb vérfagyasztó sikoly. A vers végén álló black and blue szöveg második tagját egy oktávval magasabban sikítja. A refrén utolsó szótagját (this) újabb hatalmas, hosszú, lefelé haladó, géppel torzított sikollyal ejti ki. Így lesz ez a többi formarész végén is. Egy hosszabb „ballada-szerű” szakasz után egy újabb hörgő sikoly, majd – végletekig eltorzított módban – „Szopjatok szárazra”, négyszer megismételve. A Stretta pedig, gyors tempóban, vad dobolás közepette:

A konkurrenciaharc sikolyai. A rockzenészek – sajnálatos módon – jobb híján egy-egy dalukban panaszolják el a konkurrenciától elszenvedett sérelmeiket – valójában átkozzák el a nagy nyilvánosságban a konkurrenciát.

[64. Mikroanalízis.] A konformizmus bírálata és a konfrontáció dícsérete. A Pantera nevű texas-i heavy metal együttes „A nagy déli divatgyilkolás” (The Great Southern Trendkill) című groove metal dala^[140] azokról szól, akik mások leleményeivel kérkednek

a legrosszabb (the weakest) divatot követik. „Szív” és „agy” kell a halott klisék meghaladásához, és óvakodni kell az azokat életbentartó nyomtatott és elektronikus magazinoktól. A trendbe zárva nem lehet megmenteni a világot.

És kiadja a jelszót: kövessék a déli stílust. Ami szintén egy trend. Úgyhogy a Halford-követő Phil Anselmo (bariton) a szám egy 8 mp-es death-metal férfisikollyal kezdődik, majd tempóban végighadarja a fent ismertetett mondanivalót. (Nagy kérdés, el tudja-e érteni valaki, voltaképp miért háborog. Utána következnek a fontos fogalmak. Southern! Trendkill! That’s Right! The great! Southern! Trendkill! – mind hörgő üvöltéssel. Utána valakinek a hörgő sikolya hallatszik, valahonnan a háttérből; rá Anselmo 7 mp-es sikolya, a végén fel-, majd visszakanyarítva. A „háttérből” hallatszó sikoly valójában egy másik, párhuzamosan futó sávról egyidőben lejátszott sikoly, hogy a sikoly „démonibb” hatást keltsen.^[141]

Most következik a tanítás második szakasza, ugyanabban a mederben, azzal a különbséggel, hogy a különben is gyors vers sorai közé még egy-egy kiáltást is becsempésznek. A lehangolt gitár próbálja utánozni a death metal hangképzését. (A harmadik rész a két gitár párbeszédéből áll.)

A Pantera bban az időben nemcsak a Josh Abbottal, hanem a többi metál-együttessel is konkurrencia-hacban állt (Korn, Marilyn Manson, Metallica, Tools). Mint Jon Wiederhorn (Revolver) írja:

„A Pantera disszonáns és dezorientáló riffjeivel kevésbé érthetővé és baromi ellenségessé (fucking hostile) vált. Phil Anselmo – személyes fájdalmából, elszigeteltségéből és önutálatából kifolyóan – kérlelhetetlen undorral [unrelenting disgust] ostorozta a társadalmat”.^[142]

Vinnie Paul visszaemlékezése szerint

„A rajongók odavoltak értünk. Valószínűleg ez volt a legdurvább, legundorítóbb [the most abrasive, obnoxious] lemez, amit valaha készítettünk. Nem volt kontrollálva, és nem csak a zene vonatkozásában. A résztvevők kicsúsztak az ellenőrzés alól. Az egész, úgy ahogy volt, nem volt kontrollálva. Nem is tudom, hogyan fejeztük be.”^[143]

[65. Mikroanalízis.] (Az epeömlés sikolyai.) A heavy metal Deftones együttes énekes-dalszerzője, Chino Moreno, „Testápoló” (Lotion) című számában^[144] más együttesek kontáraihoz szól (you fucking slobs), akik annyira tönkretették a stílust, hogy már ő maga sem nem tudta, mitévő legyen. Annak dacára, hogy a stílus – ha meg is fáradt – lényegében „klasszikus”, tehát folytatható. Egyelőre azonban „rosszul érzi magát”. Siránkozása pedig nyilván a „testápoló”. (Másik, fentebb bemutatott száma, ugyancsak arról tanuskodik, hogy ebben az időben elsősorban az epigonaival való szélmalomharc foglalkoztatta, és valamiért meg volt győződved arról, hogy közönségét érdekelni fogja.)

Az 1. szakasz végén a gyűlölet tágyait, a kontárokat, egy hatalmas, undorító sikollyal emeli ki:

It comes and shifts then gets ruined by you fucking slobs.

A 2. szakasz végén a cloud szón, a 4. szakasz végén az asleep kap egy sikítást. („Olyan unalmasak vagytok, hogy elelszom tőletek.”):

You’re just plain boring and you bore me asleep.

Az „akárhogyan is, klasszikus” kijelentést, ami a refrén szövege, mindig nagyon lassan, nagy jelentőséggel énekli. Utána pedig halkan kérdezi:

És ti milyen klasszak (cool) vagytok?

Az „Istenem milyen beteg vagyok!” kifakadást teljes erőből ordítja összesen 30 alkalommal. De azért a vége felé az I feel sickened kifejezést 4 alkalommal a személyes névmás nélkül üvölti:

„Legyetek rosszul, legyetek rosszul, legyetek rosszul, legyetek rosszul!”

A számot egy hosszú sikollyal fejezi be.

[66. Mikroanalízis] Világraszóló bosszú. Az angol Judas Priest együttes „Bosszúért kiáltva” (Screaming for Vengeance) arra szólítja fel hallgatóit, ne engedjék, hogy a láthatatlan világhatalom „elvegye az eszüket”, és ne teljesítse parancsait. Íme az egyik refrén:

1. vers

3. vers

Az üvölött dallam a monoton do-la-do / do-la-la („inga”) mintázatú frázisokba van beleszorítva. Amikor Rob Halford a we are screaming szövegrészt énekli, az egyik zenekari tag a screaming szót sikoltja. A 3. refrén után egy hosszú sikoly do-la, dallamra a „bosszú” szóra. Majd a kóda (outro) minden egyes szava sikítva és szintetizátorral is torzítva:

[67. Mikroanalízis.] (Apokaliptikus bosszú) Az angliai basszusgitáros-szövegíró, Geezer Butler (Black Sabbath) dala, „A Vasember” (Iron man)^[145] egy ember történetét meséli el, aki a jövőbe utazik, és ott megtudja a Végítélet (Apokalipszis) elkövetkeztét. Miközben visszatér a jelenbe, hogy figyelmeztesse az emberi fajt, a mágneses tér acéllá változtatja. Az emberek figyelmen kívül hagyják és kigúnyolják jóslatát és figyelmeztetéseit. Látván, hogy az emberek kerülik, és kivetetté, magányossá válik, elhatározza, hogy bosszút áll az emberiségen, amivel beteljesíti a látomást.^[146]

Mint a narrátor énekli:

„A sírból jövő bosszú megöli, akiket már egyszer megmentett”.

Az utolsó refrén:

Vers:

Az Iron Man lives again! sor utolsó szaván hangzik el Ozzy Osbourne egyetlen sikoltása; méghozzá alulról, E’-ről felfelé, egy tiszta kivint.

[68. Mikroanalízis.] A Metallica „Lopakodó halál” (Creeping Death) című dala^[148] 1. sz. 1. sz-ben énekel. Ezzel egyrészt a zsidók istenére, Jahvére, pontosabban annak 10. csapására, az egyiptomi elsőszülöttek meggyilkolására,^[149] másrészt a Jelenések Könyve Jézusára utal,^[150] ugyanakkor azt mondja, hogy „a kiválasztott” küldte, hogy megölje a fáraó elsőszülött fiát.

Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a dal afféle „bosszúária”, mely a gyilkolás extázisáról szól, pontosabban azt idézi meg.^[151] Hetfield – és vele a többiek – a verseket fortissimo üvöltik végig. Íme, a 3. vers:

Hetfield a versekben – szakítva a szokásos sorvégi hangsúlyos torzításokkal – a sorok első szavait/hangjait emelte ki. Ezáltal – ugyancsak egészen szokatlanul – a versek uralkodnak a refrének felett:

7. A SIKOLY MINT AZ AGRESSZIÓ KIFEJEZÉSE

A tagadva és rombolva előrehaladó punk^[153] az USÁ-ban és Kanadában tovább radikalizálódott, és az 1978-ban induló hardcore rajongói számára a „beépült”, „áruló” rock’n’roll ugyanolyan zsákutcának látszott, mint korábban a rock’n’roll-kedvelőknek a korábbi szentimentális dalocskák, mint amilyen a Dancing With Tears In My Eyes („Könnyes szemmel táncolva”),^[154] Rudolph the Red-Nosed Reindeer („Rudolf, a vörös orrú rénszarvas”)^[155] vagy a Sentimental Journey („Érzelmes utazás”).^[156]

A hardcore szó viszont „eltökéletet”, „makacsot”, valamint „intenzívet”, „szertelent” jelent. Az ilyen személy, – legalábbis az Urban Dictionary szerint

komoly, esetleg életveszélyes sérüléseket képes vagy akar magától értetődő módon elszenvedni, majd úgy halad tovább, mintha semmi baja nem történt volna, miközben hihetetlen mértékű fájdalmat okoz azoknak, akik az útjába kerülnek.

A stílus tehát szakított a rock’n’roll hagyományos formájával, és provokatív szövegeihez szédítő tempót és rendkívüli agresszivitást társított. A hardcore punk torzított gitárhangjait a szakírók a körfűrész hangjához hasonlítják.^[157]

Ismét a fémes hangzásnál vagyunk.

Az éneket teljesen felváltotta a kiabálás és a sikoltozás. Steven Bush szerint „a szülők kivitték magukkal gyermekeiket a nagyvárosokból a kietlen elővárosokba, hogy megvédjék őket a nagyváros «realitásaitól», és egy új szörny-fajta (breed of monster) birtokába kerültek.”^[158]

Megjegyzés. A foo szó egy olyan valamit (entitást, erőt) jelent, amely a legnagyobb veszélyt jelenti civilizációnkra, így pl. a világ összes gazdaságát egy pillanat alatt összeomoltathatja. Wallis 21 (Urban Dictionary) szerint

„A Foo Fighters szerencsére harcolt a foo ellen, és megvédte kényes társadalmi szerkezetünket e mindenható ellenségtől.”^[159]

[69. Mikroanalízis.] Az agresszió sikolya a magánéletben. A Judas Priest („Júdás pap”) együttes „Változások áldozata” (Victim of Changes) című dalában a dal alanya öregedő feleségét/barátnőjét – aki abbeli bánatában, hogy a férje/baráthja már nem szereti, ivásra adta fejét – a részvét legcsekélyebb jele nélkül oktatja ki arról, hogy hiába is próbál magának mást keresni, mert megöregedett. , és már nem veszi őt észre. Viszont a szemére hányja, hogy – mivel változások érték a testét – már nem veszi őt észre. Tehát a változások áldozata. Egyúttal durván kiadja az útját.

A következő tiráda végén (new) Rob Halford egy hatalmas sikolyt kanyarít (G”-Fisz”-E”). Egyúttal egy lassú vibrátot is hallhatunk:

Hogy meghasson, még elmondja, hogy a nő egykor szép és kívánatos volt. De hát megöregedett… A victim of changes szövegre eső sikoly magas, technikai torzítással manipulált sikoly. Ezt követi egy hörgés-alapú, ugyancsak szintetizátorral kezelt hang. A befejezés négy éles sikoly a G’’’ és Fisz’’’ hangon, ami az angolokat a családi kísértetek (banshee) hangjára „emlékezteti”. (A tonikát a zenekar adja.) Halford előadását a legjobb előadásának tartják, és Adrien Begrand (PopMatters) szerint „a dal megváltoztatta a metál történetét”.^[160]

[70. Mikroanalízis.] A véres dráma sikolya. A velszi Matthew Tuck (Bullet for My Valentine, azaz „Golyó Valentinemnek” együttes) metal core dala, a „Könnyeid nem hullanak” (Tears Don’t Fall)^[161] az énekes-gitáros Matthew Tuck hatalmas, tozított üvöltésével kezdődik: „Gyerünk!” (Amúgy zenei közhely: a Doors együttes When the music”s Over is Jim Morrison sikolyával kezdődik.) A 2. refrén után, – a 2. rész kezdete előtt – újabb két, hatalmas sikoly: Óóóóó! Jeeeeeea! A hangszeres közjáték után a férfihang valakinek öngyilkosságot fontolgató gondolatairól számol be egy olyan leharcolt szobában, ahol már korábban járt. A narrátor megismétli a szám kezdetén hallatott Let’s go! kiáltást.

A vers kétszer visszatérő sorai a szereplő általános bizonytalanságára, kiszolgáltatottság-érzésére utalnak:

A fenti szakaszban a wrong majd a (hanging) on erősen torzított. Újításnak tűnik, hogy az utolsó szó (better) után megkezdett sikoly felett már megkezdődik a következő szakasz (enjambment). Ez az effektus még – ugyanebben a kontextusban – kétszer ismétlődik. A dal akkor ér véget, amikor ez a két sor utoljára – ötödszörre – elhangzik:

A Tony Petrossian által rendezett videóklip két részből áll; mindkettő egy szerelmespárról szól.^[164] Az első részben a férfi elutasítja a kapcsolat folytatását, és egy szállodába megy, ahol megismerkedik egy másik nővel, akivel bemenek egy szobába. Az elhagyott nő azonban azal a szándékkal, hogy rágyújtsa a szobát a hűtlen férfire és a nőre, magához vesz egy benzinkannát, és elhajt vele a férfi után a szállodába. Csakhogy a kannában nem benzin, hanem víz van, mert véletlenül nem a benzines, hanem egy vizes slagból töltötte meg. Amikor pedig a szeretkező párt meglepi a szállodai szobában, hiába önti ki a vizet az ágyra, nem tudja meggyújtani. Mindenki megérti, hogy mi történt. A bosszúszomjas nő szarkasztikus csókot lehel az ágyon fekvő, rémült párra.

A másik történetben egy elhagyott nő felfedezi hűtlen barátját ahogyan egy autóban szerelmeskedik egy nővel. Könnyek közt rohan egy vudu varázslóhoz, hogy segítséget kérjen. A varázsló egy rituálét végeztet el vele, amivel haragos, elvakult transzba viszi. Ekkor a varázsló ad neki egy vudu babát, amelyet varázslattal rávesz arra, hogy utánozza a férfit. A féltékeny nő dühében szúrkálni kezdi a babát, amitől a férfi láthatóan fájdalmat érez. A baba most egy tűzgödörbe esik,^[165] amitől az autó felrobban, benne a férfivel és a nővel. Sikító Hawkins szelleme még mindig kísért a rockvilágban. Csak 2020 márciusában 202 millióan nézték meg a YouTube-on.^[166]

[71. Mikroanalízis.] (Szimbolikus gyilkosság.) A svéd Opeth nevű heavy metál együttes „Az ősz démona” (Demon of the Fall) című számának^[167] kezében tőrt tartó férfi alanya – valójában Mikael Åkerfeldt (bariton) – erősen torzított prózában arról számol be, hogy „az ősz beálltával minden elveszett”, és hogy „a hamis szerelem tiszta gyűlöletté változott.” Utána két vérfagyasztó, mély hangon előadott, hörgő mintázatú sikolyt ad ki: Jáááááááá. Jááááááááá. Utána háromszor elismétli „az ősz démona” szavakat, és a „démon” szó hangját – a műfaj követelményei szerint, a rémületetkeltés szándékával – lehajlítja.

A férfi beszámol arról, hogy a lány/asszony sikoltozva áll fel a bezárt ajtók előtt és így szól: „Nem fogok ellenállni Könnyek közt az örökkévalóságig”, majd gyilkosa felé fordul. Egy másik férfihang menekülésre szólítja fel, de a férfi a következő másodpercben észreveszi, hogy a lány eltűnt, kivéve annak illatát, „mely még mindig ott rezeg a nyirkos levegőben”. Majd megállapítja, hogy a leány elvesztette a belevetett bizalmát…

[72. Mikroanalízis.] A tömegmészárlás sikolyai. A Slayer („Gyilkos”) trash metal zenekar „Háborús együttes” (War Ensemble) című száma^[169] voltaképp a háborús politika és propaganda bírálata, mely a katonai stratégiát művészetté emeli, a gyilkolásból sportot űz, a győzelmet a mészárlással azonosítja, és mértékét a halottak számával méri. Ugyanakkor – éppen a borzalmak szuggesztív taglalásával – alkalmas arra is, hogy az agresszív emberek agresszív érzelmeit felkorbácsolja. Tom Araya rettenthetetlenül üvölti a uuuu uuuu uuuu –ritmusú szöveget. Ebben a kontextusban a „Háborúúúúúú!” rekedt ordítása felszólítás a háborúzásra. Rothadnak a holtterstek, és a csontok ragyognak az éjszakában. Az iszonyatos képek erejét fokozza a trash és a speed metál harsogó gitárjának és énekesének rekedt üvöltése. Az album borítója egy hulla ordító fejét ábrázolja, Kerry King gitárján egy halálfej látható. A közönség tombol.

A szám ragyogó példája annak, hogy a rockzene egyes irányzatai a pozitív, jó ügy melletti kiállást negatív, rossz attitüdökre támaszkodva igyekeznek elérni. Olyan, mint egy dohányzásellenes reklám, amelyen egy szép leány élvezettel gyújt rá. Vagy pedig arról van szó, hogy a jó ügyet pusztán ürügyként használják fel a negatív, pusztító ösztönök felkorbácsolására, ami busásan megtérül a lemez- és jegyeladásban. Tény, hogy az Egyesült Államok hadserege Slayer zenéket is felhasznált csapatainak a szaúdi sivatagban végrehajtott katonai műveletekre való felkészítés során.

[73. Mikroanalízis.] A totális pusztítás sikolya. A Trivium („Keresztút”) heavy metal együttes a nagy angol költő, Samuel Taylor Coleridge híres lírai balladája, a „Rege a híres tengerészről” (The Rime of the Ancient Mariner, 1798) nyomán készítette el „A hullámokban” (In Wawes) című death metal számát,^[171] melynek mondandója – Coleridge szavaival:

A szám a Wawes szó négyszeri mélyhangú sikításával indul /waiwz/ kiejtéssel. 15 másod perccel, majd 1 perccel később hörgő death metal hangon megismétlik. Utána Matt Heafy énekli a dal (másik) mondanivalóját:

Utána egy férfisikoly. Heafy ősszesen 10-szer ismétli el ön- és emberiséggyilkos tervét, miközben az in waiwz szavakat halálhörgésszerű sikollyal adja elő.^[172]

[74. Mikroanalízis.] (A csillag sikítása.) A brit Pink Floyd együttes Careful with That Axe, Eugene című art rock száma voltaképp zenekari mű.^[174] Egy orgonaalapú jam felett egy la pentaton dallam ismételgetése (la’-mi / szo-fa-mi-re-mi-la,) közben (Richard Wright) elsuttogott szavak és fütty-hangok hallhatók. Roger Waters^[175] ezt suttogja:

„Lefelé, lefelé. A csillag sikít. A hazugságok alatt. Hazudj, Hazudj.”

A hang erősödik, majd Water elsuttogja a mű címadó mondatát:

„Óvatosan azzal a baltával, Ödön!”

(Mint már mondottam, a rock szövegírók szent meggyőződése, hogy a minőségi szövegnek enigmatikusnak kell lennie.) A hatásos szavakat – éppen a szám időtartamának felénél – két hosszú, egyenként 14 mp-es, hörgő hangokkal színezett, 13mp-es belélegzett „fénysikolya” (inhaled scream) követ. Innen a szám – kissé hangosabban, de változatlanul lassú, improvizatív mederben – folytatódik. Hangosabbá és intenzívebbé válik, majd ismét megnyugszik. Az 5. pecnél ismét rendkívül torz, magas, sikírásszerű hangokat lehet hallani, melyeket félig-meddig elfednek a hangszerek hangjai. Utána három hosszabb, lehelésszerű hang következik. Mintha valakinek a lelke távozna.

A Wikipedia tájékozatása szerint az együttes dalát Kérem az 51-es számot; Önön van a sor címmel a Zabrinskie Point című filmhez is felvették. Michelangelo Antonioni pedig az egyik filmjében alkalmazta, annak is a csúcspontján, ahol a Halál Völgyében – pontosabban a hősnő képzeletében – egy villa felrobban.^[176]

8. A SZADIZMUS SIKOLYA

Az euroatlanti térségben ultraliberálisan nevelt – azaz neveletlen – és az anarcho-liberális szervezetek és médiák által befolyásolt fiatalok egyre nagyobb része mutat hajlamot a szadizmusra, mely jellemzően antiszociális személyiségzavarral jár együtt.^[178] Alapvetően az egoista (egoszintonikus),^[179] domináns, agresszív egyének, ill. – az ellenkező oldalról – önbizalomhiányban szenvedő személyiségek sajátja (Th. Millon: spineless sadism).^[180]

Az előbbiek a férfiakra jellemzők;^[181] esetükben az agresszivtással együtt, konkrétebben az agresszió növelésének kísérőjelenségeként fordul elő. A Mercyful Fate a Millon-féle ún. zsarnoki szadizmust jeleníti meg. Az ilyen személyek „élvezik mások fenyegetését és brutalizálását, amivel meghunyászkodásra és behódolásra kényszerítik őket”. Verbális magatartásuk vágó és maró, vádló és romboló. Szándékosan mogorvák, sértők, embertelenek, könyörtelenek.” Ne feledjük, maga a heavy metal koncert is több, mint az agresszió ábrázolása, mivel maga is agresszió, – mind a hallgatóság, mind a többi zenész számára – elsősorban a hatalmas hangerő révén. Maguk a heavy metál hősei: a „frontemberek” és a gitárosok is félelmet keltő személyeknek vagy lénnyeknek maszkírozzák magukat. A következő fejezetben további példákkal fogok szolgálni.

Mind az elszenvedett, mind a szemtanuként látott szadizmus kiválthatja a szadizmusra való hajlamot.^[182] Különséget kell azonban tenni a megvalósított szadista elképzelések és a pusztán megjelenített, virtuális szadizmus között. Jóllehet, a szadisták kedvelik a szadizmus megjelenítéseit, korántsem bizonyos, hogy mindazok, akik kedvelik annak fikciós megjelenítését, valódi szadista hajlamokkal (szadista személyiségzavarral) rendelkeznek. Még akkor sem, ha számukra a szadista jelenetek élvezetet vagy élvezetes izgalmat okoznak.

[75. Mikroanalízis.] A Megadeath „Jó reggelt, fekete péntek” (Good Morning Black Friday) című száma – Hawkins I Put a Spell on You c. dalához hasonlóan – egy olyan emberről (zombi) szól, aki – l’art pour l’art – hátborzongató gyilkosságokba kezd. (A dal alanya ezt nevezi „fekete pénteknek”.) A szám témája a kéjes emberölés hátbozongató részletezése, amit Dave Mustine Rob Halford modorában ad elő:

[76. Mikroanalízis.] (Szadizmus.) A Mercyful Fate („Irgalmas sors”) nevű dán heavy metál együttes „Gonosz” (Evil) című száma^[183] egy szadista, őrült szellemről szól, akit a többi halott támasztott fel sírjából, majd besorozták a Pokol légiójába. Később a Fájdalom királyává léptették elő, akinek egyetlen élvezete a gyászoló hozzátartozók sírásának hallgatása. Továbbá közli az özvegyével, hogy a halálára vágyik, pontosabban arra, hogy „érezze” (?) halálát, megnézze és kiélvezze a temetését, és hallja a zokogását. Szeretné kiásni a tetemét a földből és megbecsteleníteni (make love to shame), és megenni az agyvelejét (eat your mind).

A dán erőteljes hangjáról és nagy hangerjedelméről, mindenekalőtt magas falzettjeiről híres King Diamond („Gyémántkirály”)^[184] lefelé kanyarítja a félsorok sorok utolsó szavát, a mondat utolsó szaván pedig már jajgatva megszólal a gitár, ugyanazon a hangon, majdnem teljesen elfedve a szöveget:

Az

sorokat Gyémántkirály küszöb-módban énekli, ill. szinte alig érthető elektronikusan is tovább torzított formában szólnak. Diamond egyébként a sátánizmus követője. Michael Moynihan szerint

„A 80’as évek Sátáni Metáljának azon előadói közé tartozik, aki több volt azon pozőröknél , akik az ördögi imázst pusztán sokkolásra használták.”^[185]

[77. Mikroanalízis.] „A metáltörténet egyik legmonumentálisabb dala”,^[187] Jeffrey Hanneman (Slayer) „A halál angyala” (Angel of Death)^[188] című trash metal száma az auschwitzi haláltábor orvosáról, Josef Mengeléről szól, aki szadista emberkísérleteiről híresült el. A problémát az okozza, hogy Hanneman csak hevenyészett utalásokat helyezett el a számban a tárggyal kapcsolatban, ami egy sor félreértésre ad alkalmat. Még Mengele neve sem hangzik el.

Ami a „Halál Angyala” megjelölést illeti, a tájékozott német anyanyelvű hallgató Az Angel of Death és Auschwitz hallatán rögtön a német Todesengel von Auschwitz megjelölésre asszociál, ami Mengelére utal. De azon kiművelt heavy metal hallgatók, akik ennek az ismeretnek nincsenek birtokában, gondolhatnak a Jelenések Könyvének „Halál”-ként megjelölt nevű lovasától,^[189] vagy Abaddonjá-tól (Apollyon) kezdve az Ószövetség Mashhit-ján, a Talmud Mal’akh ha-Mavet-én és Samma’el-jén, a (szintén héber) Habakkuk Mot-ján, a muszlim Azrael-en, a rabbinikus és muszlim Dumah-on keresztül egészen a judaikus, keresztény és iszlám Mihály arkangyalig.

A hallgató számára a narrációból sem derül ki mindjárt, ki. kihez énekel. Ha maga a Halál Angyala énekel, miért énekel magáról 3. személyben? Ha viszont az énekmondó az alany, miért mondja, hogy „azt akarom, hogy meghaljatok”? (A harmadik megszólaló a kórus, amely önálló csak kommentál, véleményt nem nyilvánít.) Csak a szöveg egészéből lehet arra következtetni, hogy az 1. , 3. és 4. versben végig a Halál Angyala énekel, aki pedig nem lehet más, mint egy a haláltáborban valaha élt valóságos személy, dr. Mengele, aki meghökentő nyíltsággal nyilvánítja ki:

„Azt akarom, hogy lassú halállal halj stb.”^[190]

A figyelmetlen hallgatók azonban – s belőlük van több – egyszerűen úgy gondolhatják, hogy egy az erőszakos halált szimbolizáló antropomorf képzeletbeli lény szavait hallja, akinek szavait az előadó, Tom Araya tolmácsolja. A bizonytalan utalásokból alkotott képet színezi ki a szerző úgy, hogy hallgatóiban mély felindulást keltsen. Lássunk e képzetek közül néhányat, melyeket – amúgy érthetetlen módon, önkényesen – közvetlenül hallgatójának személyéhez kapcsol, amivel kapcsolatban felmerül a szadomazochista hajlamokra való rájátszás gyanúja. Néhány példa a képekből:

„Érzéstelenítés nélküli műtét”; „érzed, ahogy belédhatol a tű”; „az agyadba pumpált folyadék nyomását érzed a szemedben”; „égetik a bőröd, és érzed a szagát”; „a fejed összeillesztve és összevarrva, amíg szét nem szakítod magad”; „zsúfolt sírok” és „fagyos temetők”; „lassú halál”; „a fájdalom kiterjeszti feléd szárnyait” stb.

Jóllehet, a szöveg egyes helyei határozottan elítélik „a Holtak Birodalmának fejedelmét”, – akit „avas” (rancid)^[191] és „hírhedett hentes”-nek nevez –, az iszonyatos cselekményekben kifejezett élvezettel „vájkálás” alkalmas arra, hogy a szadizmust vagy a mazochizmust önálló érzékletté és autonóm értékké emelje – főként az arra hajlamos egyének világképében.

Éppen ez háborította fel a közönséget – mindenekelőtt halokauszt tülélőit –, akik Hannemant és az együttest rasszizmussal vádolták. Sajnos, – a fenti okfejtés fényében – Hanneman (és a Slayer) vagy hanyag volt akkor, amikor arra hagyatkozott, hogy mivel mindenki tisztában van a dal referenciáival és azok értékvonatkozásaival, azért nem kell azokat néven neveznie, ill. beszélnie róluk, vagy valójában csalárd módon fel akarta erősíteni főként férfiakból áló közönségük antiszociális, esetleges szadista hajlamait. Elvégre miért nevezték sajátmagukat Slayer-nek, azaz „gyilkos”-nak? Vajon miért voltak meggyőződve arról, hogy nevük hallatán minden hallgatójuk tisztában lesz azzal, hogy ők az áldozatokkal azonosulnak, és nem a gyilkossal? (Van egyébként egy Dzsihad (Jihad) című daluk is (2006), mely hasonló problémákat vet fel.)^[192]

A szám természetesen egy magas (B’’’), szöveg nélküli, 6 mp-es dermesztő sikollyal indul. Azután Tom Araya egy a mi-fa-szi-la motívumra épülő, gyors, mindegyik nyolcadot egyenlő erővel kalapáló riff felett üvölti el, hadarva, a haragos ember szitkozódó, fenyegető, rekedtes hangjával, – bármilyen dallami megnyilvánulás nélkül – az első két szakaszt. A szöveg összes lényeges szavát (ún. content words) még nagyobb nyomatékkal és hangerővel ejti.

Amikor ahhoz a részhez ér, hogy

„Lekötözve sikoltasz, míg meg nem halsz”,

a die szóra egy irtózatos sikolyt ereszt meg. A további szöveget a korábbi módon ordítja, majd az Angel of Death! kiáltásban a Death szóra ismét egy iszonyú sikolyt szólaltat meg. A következő sikoly „a szánalmas, ártatlan áldozatokat hagyják meghalni” sor végén álló die szóra esik. Ezt az énekes megismétli. Végül pedig – egy hangszeres speed metal közjáték (M 210) és néhány vezérszó elüvöltése után – ismét A „Halál Angyala!” kiáltás következik, melyben – nem kell mondanom – a Death szóra ismét egy iszonytató sikolyt helyez. Mindent összevéve: a legnagyobb sikolyok a szám formai keretét adják, mégpedig úgy, hogy azok mindahányszor vagy a „halál”, vagy a „meghalni” szóra kerülnek.

9. AZ ÉLET EXTATIKUS HABZSOLÁSÁMAK SIKOLYAI

Mivel a 2. Világháború utáni időszakról beszélünk, a domináns világkép közepén az Én helyezkedik el, sokkal hangsúlyozottabban, mint a romantikában, és az USA-ban még bevallottabb formában, mint máshol. És nemcsak a hard rockban és a heavy metálban, hanem a magasművészetben is. Ebbe a kategóriába bele kell érteni a szerelmet is; mégpedig külön-külön komplex, érzelmi, és különös, testi vonatkozásában. A műfaj sajátosságaiból fakadóan mindegyik a férfiakat érdeklő témákban (autó.motor, a szex, drog) és extatikus formában jelenik meg.

[78. Mikroanalízis] (Autó-mánia és szex.) Mivel a férfiak érdeklődése jellemzően technikai, fantáziájukat pedig az erő, a sebesség és a hangosság ragadja meg, a robbanómotoros járművekhez, elsősorban a gépkocsikhoz és a motorkerékpárokhoz – és persze a nőköz – vonzódnak. Ian Gillan (Deep Purple) „Autópálya sztár” (Highway Star) című dalában^[193] az autó a nő teste és vonzereje, a férfi a vezető, a vágtató utazás pedig a közösülés metaforája.

A szám 2012-es változata egyrészt nyíltabban utal a szexualitásra, másrész „a rock hangja”, Glenn Hughes^[194] sokkal zörejesebb, torzítottabb hangon énekel:

Különösen a „megvan mindene” (everything) szöveget követően üvöltő, hörgő, sikoltó hanggal énekel. A szöveg egyes szavait igyekszik egy-egy sikolyként előadni. Az I need it / I bleed it szöveget I love it and I need it, I feed it szövegre változtatta, a sikoltott it szót pedig /át/-nak ejti. Sokszor itt sem lehet megállapítani, melyik hang a gitáré, és melyik az énekesé.^[196]

Hughes szorongásos tünetei: kényszeres falászavar, alkohol- és kábítószerfüggőség. Ezek – és a velük járó problémák – miatt 1982 után munkabírása erősen lecsökkent.

[79. Mikroanalízis.] (Drogfüggőség és autómánia.) Hetfield „Üzemanyag” (Fuel) című száma^[198] arról szól, hogy a dal alanya számára a gyors kocsik helyettesítik a drogozást.

Hetfield a sorok végén lévő egyszótagú szavakat/rímeket hosszan, torzítva énekli és erőszakosan egy tiszta kvartra lehúzza, lekanyarítja. Az official vidoeó első képén egy álló autó helyben forgó és csikorgó kerekei láthatók. Rögtön utána torzított, hangos hangokkal kezd az énekes:

A kamera belefotóz a szájába. Szuper plánban mutatja az énekes nyitott száját és szakállát, fogazatát, és nyelvét. A ritkán alkalmazott, direkt eljárás a fékevesztett üvöltés képi megfelelője. A kamera követi a hosszított sorvégi szótagokat; így a WHITE szó üvöltésénél mélyebben belefotóz Hetfield szájába. (De arra már nincs az operatőrnek figyelme, hogy a hosszan lenyarított hangok „történetét” a végigkövesse kamerával.)

Mialatt Hatfield üvöltve énekli: „feszesen, elfehéredett ujjízületekkel” (ti. tartsd a kormányt), a titht szónál látható, hogy előretolja állkapcsát, ami arról tanúskodik, hogy mialatt beleélte magát az agresszióba, állkapocsizmait megmerevítette. Megjegyzendő, hogy a tait szót – várakozásunkkal szemben – az /á/, hanem az /i/ hanggal hosszítja meg. Mialatt pedig az énekes a „fehéren-feketén keresztül” szavakat vagy az „Oltsd szomjam benzinnel!” sort énekli, a kamera mutatja, hogy szemeit – ugyancsak görcsösen – lezárja. (Hogy örült volna ennek az eszköznek Wagner Richard!) A prestissimo énekelt

szöveg alatt – a sebesség érzékeltetésére – a vágó apróra töri az éneklő képét is.

[80. Mikroanalízis.] (A drogfüggés sikolyai.) Kevert forma: a gospel és a hardrock. Joe Cocker is előadta^[199] Lennon és McCartney „A barátaim csekély segítségével” (With a Little Help from My Friends) című rock-dalát,^[200] mely – sokak tagadása ellenére – az elmagányosodott ember drogmámoráról szól.^[201] A lejegyzett szövegben a szólista szövege idézőjelben van, ami távolságtartásra utal. A hangzó anyagban viszont érzékelhetetlen.

A dal a Beatles-féle kérdés-válasz formát és a néger-afroamerikai hagyományt követve szóló-kar formájú. Az alap a rekedtes ordítás, melyet egy-egy sikoly szakít meg:

1. Refrén

2. Vers

2. Kórus

3. Vers

4. Vers

A közkézen forgó szöveg alapján arra lehet következtetni, hogy Cocker csupán a gospel stílus kedvéért oltotta bele a kábítószerélvezet témáját az afroamerikai istentisztelet műfajába. (Ehhez kellett lelassítani a tempót.) Ebben az értelmezésben a kórussal kísért ima nem Istenhez vagy Krisztushoz, hanem a marihuához, az LSD-hez és az amfetaminhoz szólna. Ez azonban – mint a video-felvételből is kitetszik –, korántsem igaz.

(Az orgazmus sikolyai.) Voltaképp a félelem sikolyának ellentéte. Ilyenkor — mint az élvezet felső fokát jelző hang — egyrészt az érzés ösztönös és az érzelem spontán kiélését jelenti, egyben – a másik fél számára – pozitív visszajelzésként, bíztatásként hat.

[81. Mikroanalízis.] Az afroamerikai „Sikító” Jay Hawkins 1953-as Megbabonázlak (I Put a Spell on You) című, erotikus blues-balladája^[202] nemcsak sikolyai miatt érdekes, hanem azért is, mert több tekintetben is a későbbi rock-zene afféle hagyományteremtőjének tartják. Lássuk a dalt és történetét!

1. Stáció. A felvételt „balladaként” készítette el a Grand lemezgyár, 1949 elején.^[203] Hawkins úgy emlékszik, hogy eredetileg egy míves (refined) szerelmes dalt, egy blues balladát akart megalkotni.^[204] Ez hihető is, mert vagy egy varázsló, vagy egy szellem nevében énekel egy csontváznak, melyet bábuként a kezében tart, és hadonászik vele:^[205]

A felvétel szerintem pont olyan volt, mint amilyennek megálmodták, de valamiért mégsem adták ki. A költő-zeneszerző énekművész azonban nem adta fel, hanem a következő évben újra felvetette az Okeh lemezgyárral. A felvétel „szerencsére” megmaradt.^[206]

2. Stáció. A következő évben, 1956-ban, újra felvette és kiadta a dalt a Columbia Lemeztársaság OKeh Records vállalata. Ez volt a „sikítós” néven elhíresült változat. A gyártásvezető, Arnold Maxon azt javasolta Hawkins-nek, hogy a szám legyen a címéhez illően kísérteties. A szöveg vastagon szedett szavain erőteljesen torzított ordítás vagy sikoly (a zárójelben jelzett sikolyok szöveg nélküli sikolyok):

Mint látható, a sikolyok az afrikai vodoo szellemhit hagyományainak – pontosabban sikolyainak, lásd a (3) számot – kommersz folytatása. Hawkins így írta le az eseményeket:

„Csakhogy a gyártásvezető sült oldalast és csirkét hozott, és mindenki berúgott, és ezzel a bizarr és hátborzongató (weird) változattal jelentünk meg a piacon. (…) Még arra sem emlékszem, hogyan csináltuk a felvételt. Jóllehet, korábban csak egy szimpla blues-énekes voltam, rájöttem, hogy többre vagyok képes azáltal, hogy szétrombolok (destroy) és agyonsikítok (scream to death) egy dalt.”^[208]

Látható, hogy a — kissé visszhagosított — felvételen több lett a sikoly, de belekerültek egyéb „szokatlan hanghatások”: hörgések, morgások és röfögések is. Mindenki számára nyilvánvaló lehetett — ámbár senki sem beszél róla — , hogy a rosszcsont a szám végén a szerelmi aktus utolsó kiáltásait és rángásait is közszemlére tette.^[209] Ebben az esetben a vallási extatikus sikolyok átminősülnek a szerelmi egyesülés, ill. az orgazmus sikolyaivá.

Két kultúrtörténeti kitekintés.

A) Az amerikai The Stooges („A téglák”) együttes 1973-ban kiadott száma, a Penetration („Behatolás”) a közösülés szöveges és zenei képét adja. Pop előbb halkan, az élvezettől hörögve énekel. Utána kórus, és egy monoton, unalmas rész következik. Aligha gondolhatták, hogy ez a monotónia helyes vagy elviselhető. Egyesek szerint az aktus utáni kábulat, mások szerint a kokain hatásának a képe.^[210] A szórakozást nagymértékben fokozzák Pop nyílt színen bemutatott öncsonkításai,^[211] amilyeneket utoljára valószínűleg az azték papok végeztek a Nap „életben tartása” céljából.

B) Mielőtt valaki elszörnyedne, hűvös objektivitással rá kell mutatni, hogy egy a zeneművészetben is használatos közhelyről (toposz) van szó. A kérdés „csupán” az, hogy a művésznek mennyire hitelesen sikerült megjelenítenie és átéletnie az aktust.

(a) Beethoven Adelaide című dalának^[212] második részében, annak is Allegro molto tempójú részében, azt jeleníti meg, hogy – a költő halhatatlan szerelmének kifejezéseképpen – a költő sírjából virágok sarjadnak ki. Mint Carla Ramsey rámutat,

„A dal korábbi részében kifejezett vágyakozás csúcspontja, az Allegro molto egyfajta diadalmenetnek tekinthető, amelyben az ifjú szerelmes a halálban és az átváltozásban ujjong, és szimbolikusan egyesül kedvesével. A hangerő megnövekszik, és a szeretett nevének szenvedélyes kiáltásában csúcsosodik ki F-en a C középpont felett. Az utolsó tizenegy ütem, calando jelzéssel,^[213] zeneileg ábrázolja a szerelme karjaiba omló, kimerült szerető poszt-koitális ellazulását és haldokló, imaszerű leheletét: »Adelaide.«”^[214]

(b) Bartók Béla A csodálatos mandarin című pantomimjában (1926) hasonló nyíltsággal vitte színre és zenésítette meg a férfi egyre követelőbb szekszuális vágyát – – Lendvai Ernő megjelölésével: „hajsza” – és orgazmusát, melyet a egy igen összetett módon szinkopált, Fortissimo felhangzó téma jelenít meg, és amiben még Bartók zenei névjegye, az d-gesz-a-cisz is megjelenik…^[215]

Az Adelaide cenzúrázásáról nem tudunk. Hawkins számának a rádióban való sugárzását azonban éppúgy betiltották, mint harminc évvel korábban Bartók egyfelvonásosának előadását. Hogy melyik esetben mekkora kár esett, annak eldöntését az Olvasóra bízom.

Az I put a Spell on You-ra visszatérve: a jelenlévők úgy emlékeznek vissza, hogy

„Hawkins a maga módján, a legtökéletesebb részeg zabolátlansággal (utter drunken abandon) sikoltozta, morogta (grunted) és gurgulázta (gurgled) végig a szólamát.”^[216]

A legérdekesebb azonban nem ez, hanem az, hogy számot később beválasztották azon leghíresebb 500 rock’n’roll közé, amelyek a műfajt azzá tették, ami.^[217] A szám pedig egyfajta etalonná vált.

3. Stáció. Később kiadták a dal – cenzori beavatkozás miatt – megcsonkított változatát. Jóllehet a rádiós közvetítés továbbra is tilos volt, a lemez továbbra is forgalmazható volt, vígan fogyott, több mint egymillió példányban.^[218]

4. Stáció. A számnak van egy big band-kíséretes felvétele is, vokállal, amiről nem ír senki, viszont a legközelebb áll ahhoz, hogy elhiggyük, hogy valami köze van a rock’n’roll-hoz. Ez egy meglehetősen gyors tempójú és változatos ritmusú felvétel, melynek van értékelhető hangszerelése és bevezetése, jóllehet nem tett neki jót, hogy a végét egyszerűen „lekeverték” (fadeout). Hawkins még vadabbul ordít és sikít, miáltal — érdekes módon — a szám kifejezetten zenei produkcióvá vált. Jót tett neki az is, hogy a harsány cirkuszi nevetések, hörgések és röfögések lemaradtak róla. A polgári ellenállás eredményeként levették a végéről a vadállatias beteljesülés megjelenítését, de továbbra sem lehet szabadulni a gondolattól, hogy a sámán a halottra mint szekszuális tárgyra tekint (nekrofília), ami szintén kimeríti az ízléstelenség fogalmát.

5. Stáció. „A rock’n’roll apja”, Alan Freed, felajánlott Hawkins-nek 300 dollárt azért, hogy a színpadon egy koporsóból emelkedjen ki. Ennek következményeként a szám a koporsójelenettel kezdődött, és, mint Edward M. Komara írja,

„Hawkins egy arany- és leopárdbőr jelmezben jelent meg, és figyelemreméltó vudu színpadi kellékekkel, mint például egy botra erősített, cigarettázó koponya — melyet Henry-nek neveztek — és gumikígyók.”^[219]

A hosszú sapkát viselő Hawkins egy kriptának berendezett színpadon, csontváz-utánzatok között, egy koporsóból kel fel működben és -füstben, majd egy flitteres, párducbőrt imitáló pelerinben mozog és énekel. Orra alatt egy pár fehér, bikaszarvat formázó színpadi kellék, ami inkább elfuserált bajusznak néz ki, bal kezében egy csontvázat imitáló pálca, rongyokkal és a végére feltűzött koponyával; jobb kezében csörgőkarika. Hawkins az opusz bevezetésében egy az asztalon rángatott műfogsor „csattogását” halandzsával (scat) „szinkronizálja”. A stáb által Henry-nek nevezett koponya mellesleg cigarettázik.^[220] A geg ugyancsak „halott” színpadi hatás volt. A dobkíséret a német kuplék jellegzetes keringőritmusát és dallamát (um-ta-ta) szolgáltatja. Hawkins az eredeti szöveg felerészét elhagyja (láthatólag nem is törekszik emlékezetébe idézni az eredeti szöveget), és töltelékszövegekkel (I love you) pótolja, melyeket recsegő-ropogó rekedtséggel ad elő. A többi blablázás és kiabálás, hahotázás és hebegés, horkantás, csámcsogás és ajaktrillázás (lip trill) — és persze sikoltozás. A levegővétel: hörgés. Mindezt egy a fehér ember számára különben is félelmes néger nagyra kitátott szája, kidüllesztett szemei, vicsorításának látványa és fenyegető mozdulatai kísérik. Összeségében egy ódivatú vurstli bábjátékának harsány handabandázása és silánysága.^[221] Csak azért rögzítem, mert az ultraliberálisok a világ egyik csodájaként bálványozzák.

De ha mások ennyire komolyan vették a korszakos produkciót, vegyük mi is komolyan. E szerint a sikolyok a misztikus elragadtatásban, extázisban lévő személy szonikus megnyilvánulása. Jóllehet szinte reménytelen dolog mások gondolatait kitalálni, a jelenetnek két kulturtörténeti megoldása kínálkozik. Az egyik a szinkretikus afroamerikai vudu valláshoz, a másik az afrikai sámánsághoz kapcsolódik. Alább következnek a felvétel samanisztikus értelmezései.

a) Hawkins a vudu vallás egyik istensége. A vallás főistene, Bondye^[223] az emberek számára elérhetetlen, és ezért csak alárendelt istenségeivel (a loa-kkal) lehet érintkezni vele. A főszabály szerint minden embernek megvan a maga loá-ja, aki — akár egy őrangyal —, gondját viseli, viszont időről-időre tanusítania kell iránta érzett tiszteletét. A kapcsolat úgy jön létre, hogy a loa behatol az ember fejébe, és — mivel mindenkinek két lelke van — kiűzi onnan az egyiket.^[224] Az érintett ürességet érez, és a lélek hiánya transzt okoz. Mostantól a benne tanyázó loa megtestesülése, tehát mindaz, amit csinál, a loa ténykedése. Mint Alfred

Métraux írja:

„Az ashanti szellemek (spirits) rávetik magukat arra, akinek a kedvében akarnak járni, és transzba hozzák. Azt, aki egy ilyen váratlan és láthatóan akaratlan megszállás áldozata lett, arra úgy tekintenek, mint a szellem hitvesi vágyának a tárgyára.”^[225]

Hawkins szavaiban tehát a benne tanyázó loa nyilvánult meg, mely közölte vele — pontosabban a testével —, hogy megbabonázta, és teljhatalmat gyakorol fölötte.^[226] Ez a transz tartalma. Agresszivitása is benne van a vallásban, mert a vudu-rajongók transzban sajátmagukat is meg szokták harapni vagy vagdalni.^[227] Mint láttuk, a nőnemű loa szekszuális közeledésének is van az ashantik vallásában előképe. A színpadi megjelenítés azonban további kérdéseket tesz fel.

b) Hawkins egy afrikai sámán. Afrikában szép számmal vannak bikaszarvas afrikai maszkok, sőt olyan nigériai maszk is van, amelyiknek szarva és agyara is van a fej tetejére erősítve.^[228] A Hawkins szája és orra közé erősített páros bikaszarv alakú „bajusznak” nemigen van ugyan kultúrtörténeti előzménye, de meg lehet kockáztatni, hogy a párducbőrbe öltözött és csörgődobbal felszerelt Hawkins sámánszerű jelenség.

Dahomey, Ibo és Joruba, illetve Haiti sámánjai (bokor) jóslás vagy információszerzés céljából szellemalakban vagy újjáélesztés révén meg szokták idézni a halott emberek lelkét a vele folytatott kommunikáció segítségével (necromantia). Ezek a látszólag normális emberi életet élő, valójában a sámán hatalmában álló „élőhalottak” (genyen-Iwa) voltak a zombik,. akiknek lelkét a sámán elzárva tartotta, — mint Aladdin a dzsinnt az olajlámpában —, testét pedig rabszolgájaként használta. Az ashantik fentebb ismertetett elképzelése alapján a jelenetbe még a zombival való közösülés is belefért (kvázi nekrofília).

c) A zombi egy halott ember lelke. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a sámán-király Hawkins egy csontvázat tart a kezében; ahhoz beszél, és vele hadonászik. Azt is lehet tudni, hogy a vudu vallásban a zombikat végleg „el lehetett „zombisítani”, azaz — ember formájában — meg is lehetett ölni. Ebben az esetben a csontváz az elhalt személy csontváza és a sámán-Hawkins a csontvázzal közösül, ami minősített nekrofília. Ne feledjük, a burját és a nganaszán sámánnők gyakran létesítettek intim kapcsolatot férfi segítőszellemeikkel.^[229] A sámán-Hawkins dobolása egyre növekvő tempójával és gesztusaival egyértelmű utalást tett a jelenet „mélyebb” tartalmára.^[230]

d) A sámán-Hawkinst megszállta egy halott ember lelke. Hawkins egy kriptából kel ki. A sámán-hitvilágban amikor a halott szelleme behatol a sámán testébe, a sámán transzba esik, és amíg benne van, a halott lelke határozza meg tevékenységét, és ő nyilatkozik meg annak a száján keresztül. Erre utal a kezdőkép, az önmagát csattogtató vásári állkapocs, mely beszél és cigarettázik. Csakhogy a bokor tovább tudja adni a lelket egy másvalakinek, miáltal szolgájává teszi azt, aki ilyenkor még nem zombi. Amikor a sámán-Hawkins azt mondja a csontváznak: „megbabonáztalak”, valójában a halott ember szelleme mondja ezt azon ember testi maradványának, akinek a szellem által megszállt sámán-Hawkins az egyik lelkét megidézte, — azaz elszakította a testétől —, a másik lelkét pedig meggyilkolta, miáltal visszavonhatatlanul zombivá tette. A szám végén a halott ember sírból felszállt és a sámán-Hawkinst megszállt lelke közösül a sámán által visszavonhatatlanul zombivá tett másik ember — jobb híján — földi maradványával…

Wade Davis etnobotanikus a 80-as években feltárta, hogy a haiti bennszülöttek hallucigén anyagokkal is el tudtak jutni a „zombi állapotba”, így a gömbhalból kinyerhető tetrodotoxin nevű idegméreggel és a maszlagból kivont tropan-alkaloidákkal, pontosabban a scopolamine-nel, a hyoscyamine-nel és az atropine-nal is. Ezen anyagoknak a véráramba juttatásával a halálhoz hasonló állapotot lehet létrehozni, ami kiválóan alkalmas arra, hogy a sámán átvigye akaratát a „lovakra”.^[231] A „kezelés” alanya meg volt győződve, hogy a halálból tért vissza, és „kicserélt” állapotában már mint zombira tekintett önmagára, és maga is hajlott arra, hogy olyan viselkedés-mintákat kövessen, mint amelyeket a közösség a zombiktól várt el.

(Egy kulturtörténeti párhuzam.) Diószegi Vilmos, a magyar sámánkutatás klasszikusa, így írta le a múlt század első felében a szibériai evenki sámán műfajokon keresztül száguldó eksztatikus tobzódását — ha úgy tetszik, egyszemélyes totális színházát és kitágított éneklésmódját:

„Ami most következik, páratlan élmény. A hargi szellem alsóvilági utazását a sámán olyan elképesztő átéléssel játssza meg, olyan fantasztikus módon énekli el és olyan pompásan alkalmazott kísérőmozdulatokkal, komikus és drámai párbeszédekkel, a szellemek hangjának utánzásával, vad felkiáltásokkal, hörgésekkel, olyan virtuóz dobolással írja le, hogy még a babonától távolállót is megdöbbenti: színpadra való, kiváló művészi teljesítmény! Az ének üteme állandóan gyorsul, a sámán hangja mind izgatottabbá válik, s a dob mind hangosabban szól. Elérkezik az a pillanat, amikor az ének eléri a feszültség csúcspontját, a nyugtalanság érzékeltetését.

A sámán keze szinte vibrál a dobon, amely úgy tombol, zeng és dübörög, mintha csak a sámán lelkében dúló vihar hangos megjelenítõje volna; ez a hang mozdulatlanná bûvöli a hallgatóságot, amely remegve, kitágult szemmel mintha maga is részesévé vált volna a sámán eksztázisának. Néhány fülsiketítő dobütés következik, majd a sámán felugrik helyérõl. Ide-oda billeg, félkör alakban a földre hajol, ezután folyamatosan felemelkedik, és a hangok olyan zuhatagát indítja el, hogy úgy tetszik, mintha a sátorkaróktól kezdve a ruhán levõ gombokig minden bőgne. A sámán – miután a szellemek számára elkiáltotta az utolsó útravalót is – mind erősebben az eksztázis állapotába került; végül a dobot segédje kezébe hajítja, két kezével megkapaszkodik a sátorkarókra erõsített szíjakban, s megkezdi a sámántáncot. Ebben a pillanatban ő maga volt a hargi, aki a szellemek egész seregének kíséretében teljesítette a sámán akaratát, és száguldott veszedelmes útján. Most a sámánsegéd dobolt. Õ is értett hozzá: kezében hevesen pergett a dob. A hanghatások elérték a csúcspontot. A sátor megtelt vadállati hangokkal, morgással, bőgéssel, vijjogással, üvöltéssel, a sámán ugrált, csengtek, csörögtek, csattogtak rajta a köpeny fémfüggői, majd a sátorpóznákról lecsüngő szíjakon függve keringett a sátorban, mintegy jelképezve szellemeinek rohanását és röptét. A nézőközönség most már az eksztázis hipnotikus hatása alá került: mindenütt elragadtatott arcokat lehetett látni, szinte érzékelhetők voltak a víziók és hallucinációk,

a résztvevõk önmagukat is a révülés részeseinek érezték. Végül is a sámán elérte eksztázisának végső fokát, és habzó szájjal a kiterített szõnyegre zuhant.”^[232]

A KÖZÖNSÉG BEVONÁSA AZ EXTÁZISBA (Kitérés)

Korábban is szokás volt a tétlenül űlő közönséget bevonni az éneklésbe. Ilyenkor a Händel-oratóriumok plakátjaira hatalmas betükkel nyomtatták rá: Sing in! („Énekelj velünk!”) A grunge művészei azonban nem érik be ennyivel. Ők a sikításba vonják be közönségüket, mint Dave Grohl vagy James Hetfield szokta:

Scream in! („Sikíts velünk!”)

A punk eleve céltul tűzte ki az előadó és a hallgatóság közötti távolság, pontosabban különállásának megszüntetését. Irányulhatott ez a késztetés a passzív, tanulatlan vagy csak a műfajban járatlan emberek bevonására, műveltségük és érzékenységük vagy a műfaj kiteljesítése céljából, de fakadhatott bizonyos csoportoknak abból a szándékából is, hogy ideológiájukat terjesszék vagy híveket, szavazókat szerezzenek maguknak.

Az utóbbiak természetesen a tömeges formákat kedvelték, melyek leginkább a középkori karneválok hangulatát idézték. A punk zenekarok — tiltakozó alapállásukból következően — saját közönségüket is provokálták, sőt, sértegették. „Az elátkozottak” és a „Szekszuális pisztolyok” mindent megtettek, hogy — akár sértéssel akár bántalmazással — intenzív reakciókra késztessék hallgatóságukat. Lehetett ez különféle tárgyaknak a színpadra dobálása, a színpad elözönlése, a színpadról a közönség fejére ugrás („stage diving”) vagy a köpdösés („gobbing”). Vagy köpdösés és sikoltozás (spitting and screaming)

A Stooges első embere, Iggy Pop 2010-ben „színpadugrásból” kifolyólag balesetet szenvedett, és el is határozta, hogy többet nem csinálja.^[234] Az együttes leköpdösésének szokását a The Ramones vezette be mint a taps őszintébb és haladóbb formáját.^[235] De ez még nem minden. A The Stooges műsora gyakran vitte színre Pop öncsonkítását.^[236] Lemeztelenített mellét a hamburger töltelékével vagy amerikai mogyoró-vajjal bemázolta, majd üvegszilánkokkal vagdosta össze magát, mint a sámánok, és a péniszét mutogatta a színpadon.

Dave Whitaker megfigyelése szerint a grunge előadások a színpadon ugráló és sikoltozó ’frontemberek’, valamint a zenészek körül zajlottak, akik vadul csapkodták hangszereiket.^[237] A karneváli hangulatban a közönség felugrált a színpadra, és a végletesen agresszív, hangos zene ritmusára lökdösni és ütni kezdték egymást (mash vagy slamdancing). A „haláltáncot” a jamaicai Hunting Rod („Vadászrúd”),^[238] a Gonosz Agyvelő (Bad Brains) nevű hardcore punk együttes énekese „találta fel”.

Nevét azonban a Scream („Sikoly”) nevű hardcore együttes Total Mash („tökéletes zúzás”) című számából vette át.^[239] Hunting Rod szerint a mash azt jelenti:

„az őrjöngő zene hatására megvadulni, és törni-zúzni.”^[240]

Ami őt illeti, a gyorstüzelő fegyverekre emlékeztető, igen szapora vinnyogásokkal, állatias dörmögéssel és morgásokkal, valamint rikoltásokkal szokta szórakoztatni közönségét.

A slamdancing „táncosai” olykor hevesen lökdösik egymást, egymásba ütköznek, szétvetik karjaikat, kick-boxolnak stb.^[241] A „vér- és izzadság-fürdőnek” (sweat-and-bloodbath) spontán kialakul vagy szándékosan kialakítanak egy „táncparkettet”, pontosabban egy küzdőteret (moshpit). De — ami még rosszabb — egyes erős legények arra használják fel a helyzetet, hogy „törvényes keretek között” kikészítsék a gyengébbeket.^[242] Az őrületnek nemcsak sérültjei, hanem sok halálos áldozata is van már.^[243]

Hogy képet kapjon az Olvasó arról, a fentiek hogyan néznek ki a valóságban, tekintse meg a fentebb elemzett Hero of the Soviet Union című szám video klipjét itt.^[244]

(Kultúrtörténeti párhuzamok, kvázi-előzmények.) Hadd idézzek újra Diószegi leírásából, melyben azt írja le, hogyan sámánolt a szibériai evenki sámán, amikor már a betegségszellem a birtokába került:

„Amint a sámán énekéből és mozdulataiból kitűnt, a betegség befogott szellemét a sámánszellemek szoros gyűrűben körülvették s csúfolták, gúnyolták, szidalmazták, fenyegették. Sőt némely sámánszellem csipkedte, harapdálta, lábánál fogva ráncigálta, le is köpdöste, a legmérgesebbek pedig még le is vizelték, rá is székeltek. A sátor a dob hangjától, a felkiáltásoktól, a sámán szellemhangokat utánzó vad rikoltozásaitól rengett. A dob hangja a legfelsőbb határig erősödött. A sámán felpattant helyérõl, kezeivel megragadta a sátorpóznára függesztett szíjakat, és veszett ütemű, szenvedélyes táncba kezdett. Hátulról, a szíjnál fogva két férfi tartotta. Segédje kezében – néha elfulladt hangok zuhatagában – szólt a dob. A sámán vad kiáltásai, állati hörgései, madárrikoltozásai betöltötték a sátort. Lába alól zsarátnokok, széndarabok röpködtek szanaszét, ezekre azonban ügyet sem vetett senki. A jelenlevők kiáltozásokkal segítettek a sámánnak. A sámán és a jelenlevõk eksztázisa elérte a legvégsõ határt: a betegség elfogott szellemét a sámán segítő-szellemei az alsó világba vitték, hogy ott a szakadékba taszítsák. Az alsó világ határán a búvármadár vagy valamelyik másik madárszellem lenyelte a betegséget, és végbélnyílásán keresztül a szakadékba ejtette. A sámán és szellemei azután visszatértek a középső világba, miközben maguk mögött eltorlaszoltak minden alsó világba vezető utat. A középső föld elérése után véget ért a sámántánc.”^[245]

A „fejlődés” ilyenformán visszavezetett a sámánok dobolásához és énekeihez, valamint a korübanteszek zajkeltéséhez. A görög mitológiai hagyomány szerint Kübelé istennő férfi papjai, a korübantok misztikus beavatási szertartásaikon fegyverbe öltözve, vad tánccal imádták istennőjüket. Ti. a férfiak esetében a beavatás a fegyverhasználatra való alkalmasságban és jogosultságban csúcsosodott ki. Mivel a korübanteszek a frígiai hagyományokat követve^[246] – vagy azzal párhuzamosan – páncélba öltöztek és jelvényeiket magukra öltötték, a táncnak a páncélba öltözött, erejük teljében lévő férfiak táncának kellett lennie.

És mivel a táncnak meg kellett jelenítenie a csatát, erőteljesnek kellett lennie. És mivel a páncélos csata nagy zajt kelt, a táncnak is zajosnak kellett lennie. Mivel a táncosok a dobok ütéseire dobbantva táncoltak, a dobolás ereje megsokszorozódott, és valószínűleg az ütések is szaporábbá váltak. Emiatt a görögök nekik tulajdonították a dob feltalálását. És mivel az önfeláldozó harcos „megrészegül” a csata hevében, és mivel a tánc összekapcsolódott az istenség imádatával, a táncnak is elragadtatottnak, extatikusnak kellett lennie.^[247]

És még két analógia. Az egyik: a krétai koureták a fémfeldolgozás mágikusnak tartott művészetének egyik első mesterei – tehát a metál egyik első imádói – voltak. A másik: a frígiai (ázsiai) kurbantok szertartása abban tért el a görög hagyománytól, hogy erősen orgiasztikus jellegűek voltak.

És hogy lekerekítsem a jelenséget: a néprajzos végző férfi hallgatók – legalábbis Magyarországon – szakdolgozatuk témájául jellemzően éppen a sámándobot választják.

HOGYAN ADJUNK KI TORZÍTOTT SIKOLYOKAT?

Egyre többeket érdekel, hogyan lehet, hogyan kell eltorzítani az énekhangokat. Háromféle megközelítéssel lehet találkozni. Az egyik az ösztönös, a másik a humántechnikai, a harmadik a gépi-technikai módszer.

I. Ösztönös (try and error) módszer

Az angliai rehabilitáló énektanár, Dane Chalfin, az ösztönös tanulás híve. Szerinte a tanulás játékos megközelítésére van szükség. Ez azon alapul, hogy a tanuló — korábbi tapasztalata, élményei alapján — már ösztönösen birtokában van a technika lényegének, és — mivel játékosan próbálkozik —, biztosan nem fogja túlerőltetni magát.

Mint írja,

Próbáld játékosan utánozni a lefelé ereszkedő repülőgép, vagy az üvöltő (roaring) oroszlán hangját, vagy a szörnyek morgását (growl)!.^[248]

Ezt erősíti a Pacific Voice and Speech Foundation klinikai kórboncnoka, Krzysztof Izdebski is, aki szerint

Minden kisbaba birtokában van minden hangnak — megvan neki a sikoly és a morgás, a belégzés és a magasság, a suttogás és a mélység, és ezért azt gondolom, hogy ez mi9nd nekünk ism megvan, kezdettől tanuljuk. Megvan, de valahogy elveszítjük, és a felnőtt betegek nem képesek megtanulni, hogyan kell csinálni.^[249]

II. Humántechnikai módszerek

A melbourni Vox Singing Academy alapítója és vezető tanára, Peter Vox, — nomen est omen — a technikai megközelítés híve. Szerinte kétféle torzítás van. Az egyik a valódi vagy „mellhang-torzítás” (chest voice distortion), melynek mintaképe a Metallica szólistája, James Hatfield teljesítménye,^[250] a másik a falzett-torzítás (falsetto distortion), melynek víziója a Cradle of Fifth együttes szólistája, Daniel Davey.^[251] Az első esetben a rekedtes éneklésből kell kiindulni, (hardcore stílus), és azt kell erősíteni, a második esetben a torzítás a falzettre épül. (Power metal stílus.)

A) Ha a valódi (vagy mellhang-) torzítást választod:^[253]

1. Melegítsd be a torkod: zümmög és énekelj skálákat mind tiszta, mind rekedtes hangon!
2. Alkalmazz mély rekeszizom-légzést! E célból állandóan „támasztanod” kell, és ügyelni a megfelelő légnyomásra a hangszálak alatt.
3. A torzításhoz állandóan lazának kell lenniük a hangszálaknak, és nem szabad őket összezárni. Tehát sem a nyakad, sem a vállaidat, sem a torkod nem szabad feszíteni, legfeljebb a rekeszizom-tájékot.
4. Ehhez végy fel laza tartást, és aztán próbálj olyan könnyedén morogni (ang. glowl) mint a kutyák, minden egyes hangon. Nyitva tartott szájjal próbáld kitartani a morgást 2-3 másodpercig! Próbáld Kurt Cobain hangját utánozni!
5. Ha ily módon sikerült morognod kényelmetlenség vagy fájdalomérzés nélkül, próbálj néhány hanggal feljebb és eljebb lépni.
6. Ha ez is sikerült, próbálj ugyanezen a magasságon néhány szót énekelni!
7. Ha ez is megvan, próbálj olyan magasságban és mélységben morogni, amit természetes, és érzésed szerint biztonságos. Könnyedén morogva próbálj két oktáván át morogni!
8. Most adj hozzá még több rekeszizomnyomást és hangerőt, és próbáld utánozni Hatfield hangját, majd „néhány oktáván keresztül” ismételd meg valamivel darabosabb hangon!
9. Végül adj hozzá még több támaszt és hangerőt, hogy még durvább (brutal) és még nyersebb (harsh) legyen a hangod, mint Phil Anselmoé (Pantera).^[254]

B) Ha a falzett-torzítás mellett döntesz:^[255]

1. Mivel elég megerőltető a dolog, az egész testedre szükséged lesz. Úgyhogy éneklés előtt végezz nyújtásokat és csuklógyakorlatokat, guggoló ugrásokat és helyben futást, valamint — a pulzusszám megvövelése céljából — bokszmozdulatokat.
2. Végy fel laza, de egyenes tartást! Itt már a gerincoszlop is rezonátorként fog működni. Előfordulhat ugyan, hogy a rekeszizom még teljesebb összehúzása érdekében úgy döntesz, hogy előre hajolsz, de a felsőtestednek akkor is kifeszítettnek kell maradnia.
3. Melegítsd be könnyű zümmögéssel az egész hangterjedelmedet, majd — „í” hangon — a falzett tiszta kvintjein a magasabb régiókban is.
4. Alkalmazz a legmagasabb területen könnyed vocal fry-t vagy sirályhangot, ugyanúgy tiszta kvinteken, de most lefelé.
5. Énekelj egy kicsit a rendes hangodon!
6. Tedd a kezedet a gyomrodra a bordáid alá! Amikor beszívod a levegőt, érezned kell, ahogyan a kezed a gyomroddal együtt emelkedik. (Ez a rekeszizom-légzés.) Hogy elkerüld a hangszalagok károsodását, minden hangot meg kell támasztanod. E célból — hangod magaságának emelkedésével és erejének növekedésével — minden hangnál feszítsd meg a gyomrodat.
7. Magas sikítás közben vedd a tenyeredbe a mikrofont, tartsd vízszintesen, és tedd közel az ajkaidhoz.
8. Képezz egy tiszta falzett-hangot! Ajánlott hangzók: „oá”, vagy „á”.
9. Most szállítsd le a falzett-hangot a hangszálakra, és növeld a hangerőt! Ez a fry. Próbálj kiadni magadból egy agresszív sirály-sikolyt vagy egy erős macskahangot falzett-hangon.
10. Süllyeszd le, majd emeld meg a hangod, illetve csökkentsd és növeld a hangerőt!
11. Most próbálj meg egyes szavakat énekelni, különböző szájtartásokkal és különböző magasságban!
12. Ha ez is megvan, próbálj egész frázisokat énekelni!

C) Kannaporc-torzítás.

Peter Vox fentebb — a falzett-alapú sikítással kapcsolatban — említette a vocal fry technikát. Nos, a vocal fry-ból származtatott fry screaming technikába egy Hraklea álnéven publikáló fonológus vezeti be az olvasót. A vocal fry — mint fentebb láttuk — lényegéban a hangszalagok által kiadott zöngétlen és bizonyos pukkanó hangokból áll. Ami a fry scream-et illeti, ugyancsak a kannaporcokból (arytenolids) ered, pontosabban azok torzítják el a hangot.^[256]

A cél tehát a kannaporcok egymáshoz csapása és azok „csikorgatása”, ami a torz hangot eredményezi. Ennek eléréséhez közel kell lenniük egymáshoz; ugyanakkor a hangrésben helyre van szükségük ahhoz, hogy rezegni tudjanak.

A kannaporcokat az arytaenoideus izom közelíti egymáshoz, mely két részből áll: a cartilago cricoideához és arytenoideához tartozó oldalsó izomból (musculus cricoarytenoideus lateralis, MCL) és a pajzsporc-kannaporc izomból (musculus thyreo-arytaenoideus, MTA). Mivel különböző árnyalatokat kölcsönöznek a sikolyoknak, azok jellegét kiktatásukkal vagy keverésükkel szabályozni lehet. Az MCL-izmot a lágy szájpadlás emelésével, az MTA-izmot az 5. oktáv elérésekor aktiváljuk. Az MCL-izom produkálja a power fry hangszínt,^[257] az MTA-izom pedig reszelősebb, érdesebb torzítást ad.^[258]

A hangrést azonban a cartilago cricoideához és arytenoideához tartozó hátsó izommal (musculus cricoarytenoideus posterior) tudjuk a megfelelő módon kinyitni, mely a „fütty-hang” képzéséhez szükséges. Minden lehetséges módon zárjuk össze a torkunkat, nyakunkban feszítsük meg összes izmunkat, és vegyünk egy mély levegőt. Ebben a pillanatban kinyitja az MPC izom a gégefőnket, mert hiszen anélkül nem tudnánk levegőt venni. A feladat abban áll, hogy megtanuljuk éneklés — azaz kilégzés — közben összehúzni ezt az izmunkat. Eközben nem szabad azonban megfeledkeznünk az MCL és az MTA izmok szabályozásáról sem, mert különben a hangrés túlságosan kinyílik. Most meg kell próbálkozni a torokénekléssel (kargyraa), vagy a fehér zaj, a kerékcsikorgás, macskavicsorgás, elefántordítás stb. utánzásával, — és persze közben figyeljük, mi történik a gégénkben. A különböző árnyalatokat ugyancsak az MCL és az MTA izmokkal lehet hangolni.^[259]

D) Torzítás a lágy szájpadlással és a nyelvcsappal.

A Wikihow útmutatása szerint^[260] — mely 29 szakértő segítségével készült — a falzett-alapú sikoly elsajátításánál különös figyelmet kell fordítani a lágy szájpadlásra (soft palate) és a nyelvcsapra (uvula). Útmutatásuk a következő:

1. Válassz ki egy hangot a falzett-regiszteredben, és kerülve bármiféle feszítést, recsegést vagy ingadozást, énekeld a hangot — később más hangokat is — olyan hosszan, amilyen hosszan kényelmesnek érzed.
2. Egy kis vízzel gargarizálj hoszan, az „á” hangot hallatva!
3. Figyeld a nyelcsap (uvula) rezgését, és amikor meghallod a rekedtes hangot, próbáld „jó” érzéssel csinálni, és megjegyezni, hogyan csináltad!
4. Válts az „ú” hangra, és próbáld ugyanúgy képezni a rekedtes hangot, mint ahogy gargarizálva csináltad, de most víz nélkül, kb. 30 másodpercig! A cél a galambturbékolás hangja.
5. Most válts vissza az „á” hangra, és azon csináld, amit tanultál. Közben játszogass a nyelveddel, a torkoddal és a lélegzetvételeddel, hogy különböző hangokat tudj magadból kicsalni!
6. Később elhagyhatod a nyelvcsap használatát, sőt a falzett-hangot is.

Peter Vox fentebb idézett útmutatójában említést tett a sirályhang utánzására. A Wikihow szakétrői — gondolom — valami hasonlóra gondoltak, amikor a pterodaktylus sikolyáról írtak.^[261] A magam részéről a War hawk („háborús sólyom”) sikolyát ajánlom az Olvasó figyelmébe.^[262] Figyelmesen olvasva az útmutatót, felfigyelhetünk arra, hogy a hangot belégzéssel kell képezni.^[263]

1. Formálj ajkaiddal „í” hangot,
2. Engedd ki a tüdődből a levegőt,
3. Zárd annyira a torkodat, hogy csak egy kis levegő tudjon rajta áthaladni,
4. Közelítsd a nyelvedet a szájpadlásodhoz, de ne érintsd hozzá,
5. Végy mély lélegzetet, és közben hozd működésbe a hangszalagjaidat!

Ken Tamplin szerint ha valaki birtokában van a torzítás technikájának, képes egy torzítatlan hangot bármikor eltorzítani, és fordítva. Ha valaki helyesen csinálja, sohasem szabad fájdalmat vagy kaparást éreznie a gégéjében, és utána sem szabad berekednie.^[264]

E) Torzítás az álhangszalagokkal. A hatást úgy kell képezni, hogy behúzzuk a hastájunkat, és a szokásosnál több pengést (twang-et) használunk, hogy megnöveljük a nyomás küszöbértékét abból a célból, hogy álhangszalagjainkat (lat. plica vestibularis/ventricularis) csapkodásra késztessük. Ez a módszer biztosítja számunkra a legnagyobb szabadságot ahhoz, hogy érthetően tudjuk artikulálni a szöveget. Ráadásul rekedtséget is tudunk kölcsönözni a hangnak egyrészt a gégefő „tunkolásával” (dunking), másrészt nyelvünk hegyének alsó fogsorunkhoz való helyezésével. A hangképzéshez igénybe kell venni a vocal fry technikáját is. f) Belégzéses torzítás.

F) A „belégzéses torzítás”

A Vocalist Studio tanára, Jonathan Giraldo, abból indul ki, hogy kétféle torzítás van.^[265] Az egyik a megszokott, kilégzéses hangképzésre (overlay distortion), a másik a rendhagyó, belégzéses hangképzésre (inhale distortion) épül. A kilégzéses hangképzés a fejet állítja a középpontba (head position),^[266] hogy kivédje a torokhang megjelenését (throatiness) a twanger szerepének megnövelésével is.

E torzításfajta esetén — melyet „rendkívüli sikolyos torzításnak” (ang. extreme screamo distortion, ESD) — is neveznek — egyfajta nagyon „agresszív” hang keletkezik. Kis lélegzettel kell indítanunk, amihez a legjobb egy „whoa” vagy „mhoa” formáns alkalmazása, melyek közepén a „h” hang ad jó lehetőséget a hatás előállításához szükséges „szuflára”.

A hatás képzésénél először három kilégzéses vocal fry hangképzésre van szükségünk, azután, negyedszerre — megtartva a pozíciót — ugyanezt belégzéssel kell produkálnunk. Másodszorra viszont négy belégzéses „vocal fry-t” kell létrehoznunk; az első hármat halkabban, lágyan, a negyediket egyre növekedő intenzitással. Belégzés előtt — különösen a negyedik hangképzés előtt — minden levegőt ki kell fújnunk a tüdőnkből. Ezenközben végig uralnunk kell belső izomzatunkat (intrinsic anchoring mechanism). Ha a hatást sikerült előidéznünk, semmire egyébre nincs mozgásterünk, ami miatt az ESD használata a frázisok kezdetére vagy végére korlátozódik. Előnye viszont, hogy — ha helyesen csináljuk —, nem károsítja hangképzőszerveinket.

G) Power fry scream (vagy mixed scream)

Michael Chlasciak elmondja, hogy kezdetben az alacsony fekvésű fry scream-mel próbálkozott, de elégedetlen volt vele, mert nem volt elég hangerő és tömeg benne. Ezért döntött úgy, hogy az álhangszalagjait is megmozgatja hozzá, mely már mind a fry scream, mind az álhangszalag-torzításnál nagyobb hatású volt. Szerinte két fajtája van aszerint, hogy melyik oldala dominál: az egyik a fry scream az álhangszalagokkal (Fry Dominant Power-Fry), a másik a false chord scream a vocal fry-jal (False Chord Dominant Power-Fry).

A természetes fry-hang önmagában meglehetősen erőtlen, és bizonyos levegő-többletre van szüksége ahhoz, hogy hangosabb legyen. Az álhangszalag-hang ezzel szemben — jóllehet, ennek is szüksége van némi levegő-támaszra, természeténél fogva hangosabb és torzítottabb. Ez mindenekelőtt rezgésének lassúságában ragadható meg, mivel valahogy így hangzik: guruguruguru. Ami a fry-scream-et illeti, az is torzított, de finomabb amannál, s valahogy így szól: grrrrrrrrrrrrr.

Chlasciak a kevert metódusok összeségét a már korábban említett „kevert hanghoz” (mixed voice) hasonlítva „kevert sikolynak” (mixed scream) nevezi.^[268] Analógiája jól átgondolt analógia, mivel a fry sikolyok képzési helye a falzett-, ill. fejregiszter, — pontosabban a torok hátsó része, esetleg a lágy szájpadlás —; az álhangszalag-sikolyoké pedig a mell-regiszter, — pontosabban a torok elülső vagy középső része. Végül így összegzi a kérdést:

A fry sikolyok és az álhangszalag-sikolyok valószínűleg nem különböző dolgok, csak egy skála különböző fokai, mint a mellhang és a fejhang.^[269]

H) Saját hangképző szerveink szándékos elrontása

Ha fel lehetett osztani a humántechnikai torzításokat olyan torzításokra, amelyek a kilégzésen vagy a belégzésen alapulnak, van egy olyan is, amely a torzításokat ép, vagy beteg hangképzőszervekkel kívánja megvalósítani. Megjegyzem, már hallottunk ehhez hasonló tanácsokat. Luke Pate, akitől fentebb már idéztem, így vall:

Annyira agresszíven sikítozom, hogy irritálja a hangszálaimat, és azok annyira összedörzsölődnek, hogy egy ponton kérgesedést okoznak (callus). Ezek kifejlesztik az állóképességemet, ami ahhoz kell, hogy kibírjam a sikoltásokat. És Melissa Cross iskolájában megtudtam, hogy a cél az, hogy ezeket a kérgesedéseket kifejlesszem, hogy a sikoltozás után ne veszítsem el a hangomat. (…) Ezt végigcsinálom minden körutazás előtt, melyen szándékosan próbálom elveszíteni a hangomat, hogy amikor visszatér, a callus-okkal, akkor jó erős legyen. (…) Minél többet csinálod, annál kevésbé veszíted el a hangod. Nem tudom, hogy ez tudományos szempontból helyes-e, de nálam működik, és meg akarom tartani. (…) Egy jó barátom, miután évekig sikoltozott, végül is elveszítette a falzett hangját. Lehet, hogy rám is ez vár. Ki tudja?^[270]

III. Sikítás gépi technika alkalmazásával

Ma már sokak szemében az emberi hang és ének csak alapanyag, amit technikailag fel lehet vagy fel kell dolgozni. A technika elősegíti – a vulgáris demokrácia-felfogás értelmében – az esélyegyenlőség megvalósulását is, hiszen elvileg mindenkinek rendelkezésre áll a technika és a hozzájuk tartozó eljárások, melyekkel a lgkülönfélébb hangokat és hatásokat elő lehet állítani. Így van ez a torzított sikolyokkal is. A Wikihow szerencsére ebben is rendelkezésre áll: ^[271]

1. Mikrofon segítségével vedd fel a sikolyodat egy digitális hang-munkaállomásra (ang. digital audio workstation, DAW).^[272]
2. Felvétel közben alkalmazz egy enyhe, 2:1 arányú kompressziót,^[273] hogy „testet” adj a felvételednek.^[274]
3. Keverd le, amit eddig csináltál! Ebbe beletartozik az ízlés szerinti ún. szibiláns-szűrés (de-essing),^[275] a zajszűrés (noise gate)^[276] és a kiegyenlítés (equalizing).^[277] A probléma csak az, hogy a sikoly lényege szerint nem a megszokott emberi hang megszokott szabályait követi, és ezért a készülék nincs rá beállítva, tehét kézivezérlésre van szükség. Vedd finoman vissza a kimeneti-bemeneti szint arányát a munkafrekvencia-tartomány alján, hogy megszabadulj a hang gurgulázó-gargarizáló jellegétől.
4. Most a felvételt „nyomd össze” (kompresszáld), hogy „testet” adj a hangoknak, és valami egyéni varázst kölcsönözz a számnak.
5. Használj kifejezetten énekhangra való tube erősítőt ill. torzítót, hogy a hangod „meleg”, „telített” (saturated), vagy torzított (distorted) legyen.^[278] Nem árt tudni, hogy az emberi hang torzítása meglehetősen kényes dolog.^[279]
6. Most újra kompresszálj, hogy „kisímítsd” a hangképet! Ez alkalommal valamilyen durva arányra van szükség (7:1-9:1). A cél: azonnali reagálás (instant attack) és erőteljes csökkenés (hearty release).
7. Most visszhangosítsd (reverb) a felvételt, hogy „lecsiszold” az énekszólamot (vocal track). Ha nem vagy benne járatos, elég a készülék több (wet) és kevesebb (dry) beállításával dolgozni.
8. Használd a kórus (chorus) hatást, hogy még szebb és gazdagabb hangzást kapj.^[280] A végeredmény egy szép, dús és profi hangzású sikolyos énekszám.
9. Tedd rá a számot a munkaállomás sokcsatornás-szerkesztő alkalmazására, és addig növeld a hangerőt, amíg szinkronba nem kerül a hangszereléssel.^[281]
10. Tompítsd le (mute) a levegővételeidet — melyekről korábban tudomást sem vettél — mert a sok kompresszió miatt bántóan ki fognak hallatszani a felvételből. De ha kiveszed őket belőle, az is hallatszani fog. Sebaj, ha hozzáteszed a kíséretet, mindjárt más lesz az egész.
11. Amikor különösen magas hangon sikítasz, alkalmazd a de-esseer audio-kompresszort, hogy a hang ne legyen túlságosan fülhasogató (shrilly).

Álljunk meg egy pillanatra. De hát nem ez volt a cél?

Jegyzetek

1. Az amigdala-nak (lat. corpus amygdaloideum) elsődleges szerepe van az érzelmi reakciók feldolgozásában és raktározásában. (Amigdala címszó, Wikipedia, Internet.). ↑

2. Luc H. Arnal, Adeen Flinker, Anne-Lise Giraud, Andreas Kleinschmidt, David Poeppel: Human Screams Occupy a Privileged Niche in the Communication Soundscape. In: Current Biology, Vol. 25, issue 15, 2015. aug., 2051-2056. old. ↑

3. Chad Bowar: Heavy Metal: More Metal Genres. In: About.com. ↑

4. Deena Weinstein: Rock’n America: A Social and Cultural History. University of Toronto Press, 2015, 274. old. ↑

5. Zene, énekes: Steven Tyler: Dream On (power ballad), Columbia, 1973. ↑

6. A Cash Box fogalmazása szerint hard surface. ↑

7. Az első power balladákat Eric Burdon, Tom Jones és Joe Cocker szerezték, ill. énekelték a 1970-es években, Ray Charles souljának hatására. Tempójuk lassú, hangulatuk érzelmes, dobokkal, elektromos gitárokkal és bilentyűsökkel kísért refréjneik viszont hangosak. ↑

8. Forrás: http://www.flickr.com/photos/daigooliva/457445107/. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

9. Kat Bjelland (alias Katherine Lynne Bjelland, 1963 – ) Alternative rock, punk-rock, noise-rockénekes, gitáros. ↑

10. Richard Cromelin, i.m., u.o. ↑

11. Arról, hogy megrendelésre készültek, a jól ismert, nyilvánvaló politikai és ideológiai szándékokon kívül árulkodik az is, hogy az alkotók még csak nem is törekedtek arra, hogy meggyőzzék hallgatásukat, aminek az a nyilvánvaló oka, hogy saját, belső motiváció nélkül dolgoztak. Ezt a célt szolgálta a metál megszokott, biztos hatásainak bevetése, mint amilyen a sikoly. És ez a magyarázata annak, hogy e számok az együttesek saját színvonalához képest is igénytelen alkotások, vagy korábbi dalainak feldolgozásai. ↑

12. Jimmy Page, Robert Plant: Immigrant Song. SL. Atlantic, 1970. – Úgy vélem, hogy a mai átlagos amerikaiaknak nincs különösebb okuk megemlékezni a vikingek 8-11. sz-i európai és észak-amerikai hódító hadjáratairól. De ha mégis megtennék, valószínűleg nem hallatnának olyan velőtrázó sikolyokat, mintha a vikingek leszármazottjai vonának. ↑

13. Screaming (music) címszó, Wikipedia, Internet. ↑

14. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

15. Jake E. Lee & Ray Gillen: High Wire (blues/hard rock). In: Badlands (stúdió LP), ea. Badlands, Atlantic, 1989. ↑

16. 2001. ↑

17. Thomas Jacob Black (1969 -) Színész, komikus, énekes, dalszrző, a Tenacious D rock együttes vezető szólistája. ↑

18. Blonkkify Production, BP, ↑

19. Forrás: „own work”. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

20. Stephen Carpenter, Chi Cheng, Abe Cunningham, Frank Delgado, Chino Moreno: Hexagram (alternative metal) SP, Maverick, 2003. ↑

21. Chino Moreno (1973 – ) amerikai énekes, dalszerző, a Deftones egy. vezető szólistája. 2007-ben a Hit Parader Minden Idők 100 Metál Vokalistája listán az 51. helyezést nyerte el. ↑

22. Chino Moreno címszó. Wikipedia, internet ↑

23. Forrás: Flickr. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

24. Aerosmith poszter. http://mydirtymusiccorner.blogspot.com/2012/04/aerosmith.html ↑

25. http://www.sneakpeek.ca/2011/10/new-york-dolls-lookin-fine-on.html ↑

26. Status Quo – The Best Of (1973) In: Rock on Vinyl, 2013. júl. 3. Forrás: Aussierock, Melbourne, Australia. ↑

27. Forrás: National Museum of Art, Architecture and Design. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

28. Később: „Fulladozom, / mondd meg már, mi a fene van velem.” ↑

29. Dave Grohl sikitozását hallgatva egy kommentelő írja: „Ez a sikítás, akármilyen sokáig hallgatom, lúdbőrzésre késztet. Abban a pillanatban valóban úgy érzi az ember, hogy az egész lelkét beleadja a műsorba.” ↑

30. A deatcore kb. azt jelenti: „a velejéig halál”. ↑

31. Chester Charles Bennington, Mike Shinoda, Joseph Hahn, Robert G. Bourdon, Dave Farrell, Brad Delson: Given Up (alternative metal). Az együttes neve Linkin Park (alternatív metal). Al. Mike Shinoda (ének, got., bill.), Rob Bourdon (ütők) és Brad Delson (git., ének), 1996-). In: Minutes to Midnight (LP), Warner Bros, 2008. ↑

32. Bennington 41 évesen, 2017. júliusában öngyilkos lett barátja, Chris Cornell 53. születésnapján (Linkin Park singer dies on his good friend Chris Cornell’s birthday. In:. CNN. 2017. júl. 20.) — Cornell két hónappal, 52 évesen korábban lett öngyilkos. (Full account of Soundgarden singer Chris Cornell’s death emerges. In: Detroit Free Press. July 11, 2017.) ↑

33. Chester Bennington Taught Me To Scream: A tribute to the man who gave me a soundtrack for a difficult time. In: Huffington Post, 2017. júl. 21. ↑

34. Jimmy Kimmel Live! (Linkin Park Performs One More Light, YouTube, May 19, 2017,) ↑

35. Ghostarchive and the Wayback Machine: Radio.com (July 20, 2017), Chester Bennington’s Bandmate: Linkin Park Singer Was Hit Hard by Chris Cornell’s Suicide ↑

36. Fricke, David. “Rap Metal Rulers” Archived December 24, 2005, ↑

37. Ezzel kapcsolatban l. A hazai anarchizmus amerikai előképei c. tanulmányomat ugyanezen a honlapon. ↑

38. Ez lett az egyik oka a (kezdetben kíváncsiságból és pózolásból fakadó) kábítószerfogyasztásnak. ↑

39. L. fentebb, a Can’t Come Down c. dal elemzésében. ↑

40. Ruth McKee: „I think I just broke my leg: Dave Grohl finishes show after Sweden stage plunge”. In: The Guardian, 2015. jún. 13. — Grohl a Scream után a Nirvana tagja volt, majd megalapította a Foo Fighters-t. ↑

41. Forrás: FoosDublin210819-2. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

42. Curt Cobain: Negative Creep (grunge). Nirvana egy. In: Bleach LP. Sub Pop, 1989. ↑

43. Jackson Toth, James (April 4, 2014). “The 10 Best Nirvana Songs”. Stereogum. ↑

44. Ezért helytelen nevelőapja, Dave Reed elemzése, hogy nem volt elég bátorsága ahhoz, hogy önmaga legyen. Hiszen éppen önmagát tartotta elviselhetetlennek. És ezért helyes az a megállapítáa, hogy „nem szerette magát eléggé”. (Cross, Charles R. (2001). Heavier Than Heaven. New York City: Hyperion Books) ↑

45. Erre utal, hogy az utoldó időszakban kerülte, pedig az mindent megtett ezért, hogy megmentse. ↑

46. A self stigma az az előítélet, amelyet a mentális beteg önmaga ellen fordít. (Rossler, Wulf (2016). “The stigma of mental disorders”. EMBO Reports. 17 (9): 1250–1253.) ↑

47. Libby, Brian. “Even in His Youth”. AHealthyMe.com. Archived from the original on February 2, 2007 ↑

48. Azerrad, Michael (1993). Come as You Are: The Story of Nirvana. New York City: Knopf Doubleday. – Első túladagolásából felesége, Courtney Love élesztette fel. ↑

49. Howard, Tom (April 5, 2019). “Every Nirvana song ranked in order of greatness”. NME. ↑

50. Foto: P.B. Rage from USA. Forrás: More Kurt. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

51. Cobain 1967-ben született, egy autószerelő és egy pincérnő érzékeny, ámbár boldog gyermekeként. ) éves volt, amikor a szülei elváltak. Válásuk – saját visszaemlékezése szerint – nagy hatással volt rá, édesanyja szerint személyisége alapjaiban változott meg: visszahúzódóvá és dacossá vált. Szülei kudarcát egyben a maga kudarcaként élte meg, pozíciójának meggyengülése pedig önértékelését gyengítette meg, különösen az után, hogy édesapja (ígérete elenére) egyrészt újranősült, másrészt hogy új feleségével egy mostohatestvért nemzett. Édesanyja új partnere visszaélt édesanyja bizalmával. Cobain magatartásán antiszociális vonások jelentkeztek. Tovább súlyosbította helyzetét édesapjával szemben kimutatott neheztelése és azon próbálkozásai, hogy érzelmi zsarolásával visszanyerje a szeretetét, de melyek során önmagát hozta ismételten megalázó helyzetbe. (Kurt Cobain címszó. Azerrad után Wikipedia, internet) ↑

52. Olsen, Eric (April 9, 2004). “10 years later, Cobain lives on in his music”. MSNBC.com. Archived from the original on June 22, 2013. ↑

53. A painkiller szó a sztenderd angol nyelvben „fájdalomcsillapítót” jelent. ↑

54. Judas Priest: Painkiller (speed metal) Columbia, 1990. ↑

55. Robert John Arthur Halford (1951-) angol énekes, dalszerző. A Judas Priest együttes tagja. (A sors iróniája, hogy 1986-ban, magánéleti problémái miatt, éppen painkiler-túladagolással próbálta megölni magát, de szerencsére életben maradt.) ↑

56. Rövid időre elvesztette eszméletét is, de amikor magához tárt, folytatta a műsort. (“Q&A; with Rob Halford”. 17 January 2008.) ↑

57. Forrás: https://www.flickr.com/photos/abanyai/3033757645/. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

58. Jelenések, 20-1-2. ↑

59. Jelenésok, 20:9. ↑

60. Jelenések, 20:12. ↑

61. Jelenések, 21:4. ↑

62. Robert John Arthur Halford (1951 – ) angol énekes és dalszerző. 2010-ben elnyerte a Legjobb Metál Előadó Grammy-díjat. ↑

63. Van Halen: amerikai hard rock egy. Al. Eddy Van Halen (git), David Lee Roth (ének), Michael Anthony (b.git) és Alex Van Halen (dob), 1972-). ↑

64. Van Halen: Runnin’ with the Devil. In: Runnin’ with the Devil LP. Warner Bros. 1978. – A VH1 minden idők 9. legjobb hard rock dalának nevezte. ↑

65. Szöv., z: Michael Anthony, Alex & Edward Van Halen, David L. Roth: Runnin’ with the Devil. Ének: D. L. Roth. In: Van Halen (album), Warner Bros, 1978. ↑

66. Walser, Robert (1 April 2013). Running with the Devil: Power, Gender, and Madness in Heavy Metal Music. Wesleyan University Press. ↑

67. Fotós: ismeretlen. Forrás: Revista Pelo nº 237, 1985. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

68. Ide tartoznak a kis, családi és törzsi jellegű társadalmakat utánzó kommúnák és telepek, melyek viszonya a „nagy” társadalomhoz végig tisztázatlan maradt. ↑

69. Edward P. Clapp: Participatory Creativity: Introducing Access and Equity to the Creative Classroom. Routledge, 2016. ↑

70. Ennek egyik célja a „hitelesség” bizonyítása volt, nevezetesen, hogy a művészek függetlenek (l. indie rock), hogy nincsenek kiszolgáltatva egyik nagy lemeztársaságnak sem. (Az indie szó az independent, azaz „független” szó rövidítése.) Ezzel együtt azt is vállalták, hogy underground státuszban maradnak. Az együttesek tapasztalata ugyanis az volt, hogy a nagy kiadók, visszaélve erőfölényükkel, beleszólnak mind az alkotásba, mind az együttes politikai arculatába is. A tudatos védekezés az „önellátás” politikája vagy etikája (DIY ethic). ↑

71. Cattle Decapitation: Death Atlas. Ének: Travis Ryan. Metal Blade, 2019. ↑

72. Cattle Decapitation Share First Tease Of New Music From Upcoming Album “Death Atlas”. theprp.com. JUL 18TH, 2019. ↑

73. Összefoglalóan és szerintem helytelenül folk metal-nak nevezik. (L. Heavy Metal Genres. In: Wikipedia.) ↑

74. Diószegi, i.m., 25. old. ↑

75. Azzal a különbséggel, hogy a transz a rockzenészek és rajongóik esetében a tehetetlenség-érzet miatti frusztráció csökkentése volt az önfeladás árán is, a sámánok esetében viszont (végső soron) a közösség egybentartása volt a cél (miközben maguk a sámánok is megszenvedték a kábítószerezést). ↑

76. Kat Bjelland (alias Katherine Lynne Bjelland, Oregon, 1963-) amerikai gitár- és b.gitárjátékos, énekes-dalszerző. ↑

77. Karen Schoemer: Pop/Jazz; Post-Punk Angst of Babes in Toyland. In: The New York Times, 1992. márc. 27. ↑

78. Richard Cromelin: Year of the Kat : Kat Bjelland’s penchant for purging her emotions brings Babes in Toyland to the brink of alternative rock stardom. In: Los Angeles Times, 1992. nov. 25. ↑

79. Charlotte R. Andrews: Cult heroes: Babes in Toyland’s Kat Bjelland – overlooked 90s punk powerhouse. In: The Guadrian, 2015. febr. 3. — Ehhez l. a Bjellanddal kapcsolatos fentebbi adatokat. ↑

80. Forrás: Wikimedia Commons. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

81. Richard Cromelin, i.m., u.o. ↑

82. Babes in Toyland: Spanking Machine („verőgép”) (punk rock) Twin/Tone Records, Seattle, Washington, U.S. 1990. ↑

83. Ez sem értékjelzés, csak egyfajta hatás azonosítása, mely itt is, ott is megjelent. ↑

84. Karen Schoemer, i.m., u.o. ↑

85. David Eric Grohl (1969-) német, ír és szlovák származású amerikai énekes, gitáros, dobos és dalszerző. ↑

86. Dave Grohl, Nate Mendel, Pat Smear: Monkey Wrench (alternaive rock), Roswell/Capitol, 1997. ↑

87. Foto: „Ryanw2313”. Forrás: „own work”. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

88. James Brown, Bobby Bírd, Johnny Terry: Please, Please, Please (rhythm and blues) (SL) Federal, 1956. ↑

89. Brown az Alto Reform School-ban saját gospel-együttest szervezett. ↑

90. A szám az 1956-os a rhythm & blues népszerűségi listán hatodikként szerepelt. ↑

91. Forrás: CC-BY-SA-3.0. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

92. Albert Collins, Little Richard: Lucille. (rock and roll) Specialty, 1957 ↑

93. Little Richard: Lucille1957. https://www.youtube.com/watch?v=u0Ujb6lJ_mM ↑

94. Little Richard: Lucille MDA Telethon, 2002. https://www.youtube.com/watch?v=cfvdCjOdAyc ↑

95. Szerző-ea.: Prince: „How Come U Don’t Call Me Anymore?” (soul- R&B). Warner Bros., 1982. ↑

96. https://www.youtube.com/watch?v=wvzqV0XhjCw ↑

97. Author. alphanaphtol. Forrás: YouTube, ↑

98. Szerk./előadók: Babes in Toyland. (Alternative rock, punk-rock), Reprise, 1995. A névadó mű Victor Herbert azonos című operettje volt (1904). ↑

99. Babes in Toyland: Sweet ’69 (punk rock). Ének, gitár: Kat Bjelland. Reprise, 1995. Bem. Danish Roskilde Fesztivál 1994. ↑

100. Valószínű azonban, hogy a valódi cél a nem is ez volt, hanem az idestova 100 éve hallható forradalmi doktrína ismételt világgá kürtölése. Ahogyan magában a dalban halljuk: „Légy szabadszájú!” (Speak free sexually!) A torzított, agresszív sikoltozás inkább ahhoz illik, aki erőszakal akar valakit meggyőzni valamiről. ↑

101. Guns N’ Roses: I.R.S.(hard rock) In: Chinese Democracy, LP, Axl Rose, Caram Costanzo, 2008. ↑

102. Willie Mae Thornton: Ball & Chain. Arhoolie, 1968. Joplin 1967-ben adta elő a Monterey-i Popfesztiválon. ↑

103. Janis Lyn Joplin (1943 – 1970) soul, blues-rock, pszichedelikus rock énekesnő. Heroin túladagolásban halt meg. ↑

104. „Mondom, most mondd meg, édesem, miért? Most mondd meg, miért. És mondom, amikor kérdezlek, amikor tudnom kell, miért, nosza, mondd meg nekem, miért.” ↑

105. „És kérdezlek, drágám, miért (romlik el) minden dolog, amihez hozzányúlok?” ↑

106. „És mondom, kedvesem, / Nem rendes dolog, ahogy bánsz velem.” ↑

107. „Édesem, mondd meg nekem, / Mondd meg nekem, miért olyan a szerelem / Mint egy golyó? Mint egy golyó? / Egy golyó.” ↑

108. Pl. az Alcest és a Deafheaven együttesek esetében. — A blackgaze stílus a black metal és a shoegaze stílus elegye. A shoegazer (shoe + gaze, „cipőbámuló”) arra a gitárjátékosra utal, aki egy pillanata sem emeli fel tekintetét a lábánál lévő effekt-pedálról. ↑

109. Foto: Columbia Records. Forrás: Billboard, 1973. júl. 7. 5. old. – Eng. Pre-1978, no mark. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

110. Ian Gillan, Ritchie Blackmore, Roger Glover, Jon Lord, Ian Paice: Strange Kind of Woman. In: Harvest Records, (UK), Warner Bros. Records (US) SP, 1971. ↑

111. Deep Purple LP. http://www.gillan.com/wordography-29.html ↑

112. Halestorm: I Miss the Misery, (hard rock), In: The Strange Case Of… LP, Atlantic Records, 2012. ↑

113. Elizabeth Mae “Lzzy” Hale (1983- ) hard rock, alternative metal, post Grunge biszexuális énekesnő. ↑

114. Forrás: „own work”. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

115. Dimebag Darrell, Vinnie Paul, Phil Anselmo, Rex Brown: Cemetery Gates (power ballad) Atcon, SP, 1990. In: Cowboy from Hell LP, 1990. ↑

116. “PHIL ANSELMO – Uncensored”. Music Photocalypse. Archived from the original on February 1, 2015. ↑

117. Philip Hansen Anselmo (1968-) énekes, dalszerző, hanglemez-gyártásvezető. ↑

118. Forrás: „own work”. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

119. Dimebag Darrell. In: Genius.com. – A producer Terry Date, a kábítószer marihuana volt. ↑

120. Szöv. Chris Cornell, zene: Cornell, Matt Cameron, Ben Shepherd, Kim Thayil. A&M, 1991. ↑

121. Interjú Cornellel. Magnuson, Ann. “Sub Zep?”. Spin, February 1992. ↑

122. Soundgarden Rail Against the “Jesus Christ Pose” in New and Gripping Video. Levine Schneider Public Relations. October 30, 1991. ↑

123. Jesus Christ Pose címszó. Wikipedia, internet. ↑

124. Pete Townshend: Won’t Get Fooled Again (hard rock) SP, Track (UK), Decca (US), 1971. ↑

125. Pete’s Diaries – Won’t Get Judged Again. petetownshend.co.uk. 27 May 2006. ↑

126. Marsh, Dave (1983). Before I Get Old : The Story of The Who. Plexus Marsh 1983, p. 388. ↑

127. Won’t Get Judged Again. címszó. Wikipedia, internet. ↑

128. Ronnie James Dio interview with Tommy Vance for BBC Radio 1’s Friday Rock Show; broadcast 21 August 198 ↑

129. Michael Anthony, Alex Van Halen, Eddie Van Halen, David Lee Roth: Everybody Wants Some!! Warner Bros., 1980. ↑

130. Rachel Bolan, Dave Sabo: Monkey Business. Atlantic SP, 1991. In: Slave to the Grind. 1991. ↑

131. Dátum: 2012. márc. 1. Fotós: Glenn Francis of www.PacificProDigital.com. Forrás: „own work”. User: Toglenn. Creative Commons Attribution-Share Alike 3.0 Unported. ↑

132. Gregory John Puciato (1980-) fehérorosz amerikai metalcore énekes, gitáros és dalkomponista. ↑

133. Szöv. Greg Puciato, zene: Ben Weinman: Hero of the Soviet Union. In: One of Us Is the Killer („Egyikünk a gyilkos”). (mathcore) ↑

134. A mathcore a heavy metal és a hardcore punk ötvözete. ↑

135. The Dillinger Escape Plan („A dillingeri menekülési terv”) amer. metalcore egy. (al. 1997.) Neve a 30-as évek híres bankrablójának, John Dillinger-nek többszörös menekülésére utal. ↑

136. Brooklyn Vegan staff: Mastodon, Dillinger Escape Plan & Red Fang played Terminal 5 East of The Wall playing Brooklyn., 2011. nov. ↑

137. Acharya, Kiran (September 28, 2018). “A Match Thrown On A Gasoline Field: Greg Puciato On Trauma, Dillinger And The Black Queen”. Kerrang!. United Kingdom. Archived from the original on September 28, 2018. ↑

138. Forrás: „own work”. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

139. James Brown: The Payback. (funk) Polydor, SL, 1974. In: The Playback LP, 1973. ↑

140. Pantera: The Great Southern Trendkill (groove metal). In: The Great Southern Trendkill studio album, East West, 1996. – Egyébként őket tartják a groove metal stílus megteremtőjének. ↑

141. A 13 Steps to Nowhere sám refrénjében (ugyanazon a nagylemezen) Phil Anselmo énekhangját ugyancsak egy szimultán lejátszott, magas hangú sikítás erősíti meg. ↑

142. Jon Wiederhorn: 7 Things You Didn’t Know About Pantera’s ‘The Great Southern Trendkill”. In:Revolver, 2018. máj. ↑

143. J. Wiederhorn, i.m. uo. – 1996. júl. 13-án Anselmo a dallasi bemutató után túladagonta magát heroinnal. ↑

144. Deftones: Lotion, Maverick Records In: My Own Summer, 1997. ↑

145. Black Sabbath: Iron Man (heavy metal) Szöveg: Geezer Butler. In: Paranoid LP, 1970. ↑

146. Black Sabbath – FAQ version 2.0″. Black Sabbath Online. – A dal szövege (melyet ő maga írt) ezzel ellentétesen azt állítja, hogy a Vasembert valaki (Isten?) küldi a sírból a Földre (vengeance from the grave), továbbá azt, hogy „megöli azon embereket, akiket már egyszer megmentett” (kills the people he once saved). Mintha Krisztus térne vissza halottaiból, hogy bosszút álljon az emberiségen azért, mert nem hisz a második Feltámadásban. ↑

147. Forrás:https://www.flickr.com/photos/pixelillo/5879970353. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

148. Cliff Burton, James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett: Creeping Death (trash metal). Megaforce, Elektra, SP 1984. ↑

149. „Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsõszülöttet Égyiptom földén, az embertõl kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.” (Móes II. könyve, 12. fej. 12-13. ↑

150. „Harcot indítanak [a tíz király] a Bárány ellen, de a Bárány legyőzi őket, mert ő az Urak Ura és a Királyok Királya.” (Jelenések Könyve, 17:14) ↑

151. A dalt végül is A Tízparancsolat c. film 2. része ihlette. (Ceil B. DeMille, Paramount Pictures, 1956. ↑

152. Az „éjféli levegő” magyarul érthetetlen volna. ↑

153. Volt egy ezzel ellentétes, de jelentéktelen kezdeményezés is positive hardcore (posicore) néven. ↑

154. Al Dubin és Joe Burke: Dancing With Tears In My Eyes, 1930. ↑

155. Robert L. May: Rudolph the Red-Nosed Reindeer, 1939. ↑

156. Midge Ure, Chris Cross, Warren Cann és Billy Currie: Sentimental Journey, 1944. ↑

157. Pontosabban az alaphang és annak kvintje szól egyszerre, torzítva (ang. power chord). ↑

158. Steven Blush: Move Over My Chemical Romance: The Dynamic Beginnings of US Punk, In: Uncut, 2007. jan. ↑

159. Foo címszó, Urban Dictioinary, internet. ↑

160. Begrand, Adrien (9 August 2004). “Born to Lead, At Breakneck Speed”. PopMatters. Archived from the original on 3 October 2015 ↑

161. Matthew Tuck: Tears Don’t Fall. (metal core) Bullet for My Valentine egy. Trustkill (US), Visible Noise, SP, 2006. Video: Tony Petrossian, In: The Poison („A méreg”). A dal megnyerte a legjobb kislemez díját (Kerrang). ↑

162. Köszönet a szám magyar fordítójának (Kyba). https://www.youtube.com/watch?v=Y7NxAKPxR8s ↑

163. Bullet for My Valentine. Beck’s Park Stage, ARGO-Konzerte. Lizenz: Creative Commons CC-BY-SA-3.0 de. ↑

164. https://www.youtube.com/watch?v=9sTQ0QdkN3Q&list=RDEMBKrRqkJBrtYWVB7fzbBviQ&start_radio= 1& rv=LF_8-acM-Ok ↑

165. Földbe vájt mélyedés, vagy elzárt hely, melyben melegedéshez vagy főzéshez tűz ég. ↑

166. Tears Don’t Fall címszó. Wikipedia, internet. ↑

167. Opeth (Svédország): Demon of the Fall, 2013 ↑

168. Rock im Park Festival 2014. Creative Commons Attribution-Share Alike 3.0 Unported. ↑

169. War Ensemble. In: Seasons. Abyss, 1990. https://www.youtube.com/watch?v=kA4xOYor93w ↑

170. Licensed under the Creative Commons Attribution-Share Alike 3.0 Unported license. ↑

171. Matt Heafy, Corey Beaulieu, Paolo Gregoletto: In Wawes. Roadrunner, SP, ↑

172. https://www.youtube.com/watch?v=vKgtDxgP8kk ↑

173. Forrás: Trivium @ Steel Blue Oval (1/3/2010). Licensed under the Creative Commons Attribution 2.0 Generic license. ↑

174. Pink Floyd: Careful with That Axe, Eugene (acid rock). Columbia (EMI) (UK), 1968, SP, 1968; In: Relix, 1971. ↑

175. Roger Waters (1943-) angol pszichedelikus rock énekes-dalszerző. ↑

176. Careful with That Axe címszó. Wikipedia, internet. ↑

177. Attribution: “Photo by Jethro, see http://commons.wikimedia.org/wiki/User:JethroT” ↑

178. A szadizmus a szubklinikai pszichopátiával, a nárcizmussal, és macchiavellizmussal együtt alkotja a személyiség sötét oldalát, vagy „sötét tetrádját”. (Chabrol H.; Van Leeuwen, N.; Rodgers, R. & Sejourne, N. (2009). “Contributions of psychopathic, narcissistic, Machiavellian, and sadistic personality traits to juvenile delinquency”. Personality and Individual Differences. 47 (7): 734–739.) ↑

179. Egoszintonikus: az Ego szükségleteivel és céljaival szinkronban levő. (Chabrol, Henri; Van Leeuwen, Nikki; Rodgers, Rachel; Séjourné, Natalène (2009). “Contributions of psychopathic, narcissistic, Machiavellian, and sadistic personality traits to juvenile delinquency”. Personality and Individual Differences. 47 (7): 734–739.) ↑

180. Theodore Millon; Carrie M. Millon; Sarah Meagher (June 12, 2012). Personality Disorders in Modern Life. Seth Grossman, Rowena Ramnath. John Wiley & Sons. pp. 512–515 A típusok: erőszakos szadizmusnak, robbanékony szadizmusnak, gerinctelen szadizmusnak és zsarnoki szadizmusnak ↑

181. Diagnostic and statistical manual of mental disorders : DSM-III-R. Internet Archive. Washington, DC : American Psychiatric Association. 1987. ↑

182. Diagnostic and statistical manual of mental disorders : DSM-III-R. Internet Archive. Washington, DC : American Psychiatric Association. 1987. ↑

183. Merciful Fate: Evil. (death metal) In: Guitar Hero: Metallica (videojáték), Metal Blade, 2009. ↑

184. Kim Bendix Petersen (1956-) dán énekes, dalszerző és producer. ↑

185. Michael Moynihan, Didrik Søderlind: Lords of Chaos: The Bloody Rise of the Satanic Metal Underground, Feral House 1998, pp. 15f. ↑

186. Forrás: „own work”. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

187. Adrien Begrand, Begrand, Adrien. “The Devil in Music”. Popmatters.com. Archived from the original on March 15, 2007. ↑

188. Jeffrey Hanneman: Angel of Death (trash metal) Def Jam, 1986. ↑

189. Jelenések Könyve, 6:8. ↑

190. Az együttes egyik gitárosa, Kerry King védekezése: „Olvassák el a szöveget, és mondják meg, mi az sértő vele kapcsolatban”. (An exclusive oral history of Slayer. In: Decibel Magazine.) És Hannemannak sincs igaza abban, hogy. „a Halál angyala olyan, mint egy történelemóra”. (Witter, Simon (May 8, 2013). “Slayer: ‘We read a lot from the Satanic bible’ – a classic interview from the vaults”. The Guardian. Retrieved May 1, 2021. (material first published in NME magazine in 1987) Amivel persze nem akarom azt állítani, hogy egy dalnak annak kell lennie. ↑

191. A rancid szóval csak az a baj, hogy a szlengben „klasszat” is jelent (csakúgy, mint a „bad”). Plumburgercheese, 2009, Urban Dictionary. ↑

192. Jeff Hanneman, Tom Araya, Mohammed Atta: Djihad. American, 2006. ↑

193. Deep Purple: Highway Star. (heavy metal) In: Machine Head LP, Purple, 1972. ↑

194. Glenn Hughes (1951-) angol énekes, basszusgitáros. Nagy hangterjedelméről is híres. ↑

195. Később úgy is énekli: „a kocsimat”. ↑

196. Highway Star by Glenn Hughes, Steve Vai, and Chad Smith. In: Re-Machined: A Tribute To Deep Purple’s Machine Head (rock album, 2012.) — Ezt csak megállapításként, nem rosszallóan mondom. ↑

197. Forrás: „own work”. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

198. Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich: Fuel. (Heavy metal) In: Reload LP. Elektra, Vertigo, Mercury, 1998. ↑

199. Lennon–McCartney: With a Little Help from My Friends. Regal Zonophone (UK), A&M (US), SP. 1968. ↑

200. Lennon–McCart Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band ney: With a Little Help from My Friends. (rock) In: The Beatles: Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band, Parlophone (UK), Capitol (US), 1967. ↑

201. https://www.youtube.com/watch?v=EmwgGyfA7jU ↑

202. Jay Hawkins & Herb Slotkin: I Put a Spell on You (blues), Grand Records, 1953. (kiadatlan) Kiadva: The Whamee, 1955. ↑

203. I Put a Spell on You. Grand Records, 1949. (V.ö. I put a Spell On You. In: The Nina Simone Database, Internet.) ↑

204. Vladimir Bogdanov, Stephen Thomas Erlewine és Chris Woodstra: All Music Guide to the Blues: The Definitive Guide to the Blues. Backbeat Books, 2003, 226. old. ↑

205. A kiadott szöveg felerészben felel meg az elhangzott szövegnek. (Én azt közlöm, ami elhangzik.) ↑

206. Screamin’ Jay Hawkins: I Put A Spell On You. (Grand unissued version, Cat. AH-001.) ↑

207. A kiadott szöveg felerészben felel meg az elhangzott szövegnek. (Én azt közlöm, ami elhangzik.) ↑

208. Julia Rubiner: Contemporary Musicians: Profiles of the People in Music, Vol. 8, Gale, 1992, 117. old. ↑

209. Ugyanezzel a hatással dolgozik Yoko Ono Kiss Kiss Kiss c. dalában (Geffen, 1980). ↑

210. Egy kommentelő: „a legszexibb zene, amit valaha írtak” egy másik: „Soha többé nem fognak ilyen jó zenét csinálni”. ↑

211. Stephen Thomas Erlewine: The Stooges biography. In: Allmusic. 2015. júl. 15. ↑

212. Szöv. Friedrich von Matthisson, zene: Ludwig van Beethoven: Adelaide, Op. 46. dal énekhangra és zongorára, Artaria, Wien, 1796. — Érthetetlen, miért volt Beethovennek szüksége a dal megkomponálásához 3 év (1794-1995), és sok vázlat. ↑

213. Calando (pl.) zenei előadói utasítás, mely a diminuendo és a ritardando együttes alkalmazását írja elő: ’a tempót és a hangerőt csökkentve’. Beeethoven írhatta volna a morendót is („elhalóan”). ↑

214. Carla Ramsay: Yearning for the Unattainable: A Comparison of Jussi Björling’s Four Recorded Performances of Beethoven’s „Adelaide“. 2012. márc. 14. ↑

215. Az öszevetéssel itt sem azt szeretném jelezni, hogy hasonló művészi értékekről van szó. Ami az egyik oldalon az érzéki vágyak akadálytalan kiélése, az a másik oldalon az Élet küzdelme a Halállal és az Ösztön diadala a Konvenciók felett. ↑

216. Vladimir Bogdanov, Chris Woodstra, Stephen Thomas Erlewine: All Music Guide to the Blues: The Definitive Guide to the Blues. Backbeat Books, 2003, 226. old. ↑

217. The Rock and Roll Hall of Fame’s 500 Songs that Shaped Rock and Roll. — Hawkins klasszikus zongoraleckékkel kezdte, és eredetileg operaénekes akart lenni. De, mint látható, másképp alakult. ↑

218. Colin Larkin (ed.): The Encyclopedia of Popular Music, Omnibus Press, 2011, 2680. old. — A kiadott szöveg itt is csak felerészben felel meg az elhangzott szövegnek. (Itt is azt közlöm, ami elhangzik.) ↑

219. Edward M. Komara: Encyclopedia of the Blues: A-J. Routledge, New York, 2006., 415. old. ↑

220. Chris Morris: Legendary Screamin’ Jay Hawkins Dies At 70. In: Billboard, 2000. febr. ↑

221. A számot rhythm & blues-nak, ill. shock rock-nak titulálják, és (rocktörténeti érdemeire való tekintettel) beválasztották A Rock’n’roll 500 Halhatatlan Alkotása és a Rolling Stones magazin Minden Idők 500 Legnagyobb Dala közé. ↑

222. Forrás: „own work”. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

223. Fr. bon dieu, „jó isten”, azaz Úristen. ↑

224. Az élet-lélek marad, hiszen az ember nem hal meg. ↑

225. Alfred Métraux: Voodoo in Haiti, Pickle Partners Publishing, 2016. ↑

226. Ezért mondja: „Hagyd abba, amiket csinálsz!” ↑

227. Saint-Méry beszámolója szerint „néhányukra rájön a roham, másokra valamiféle dühroham, de mindannyiukat hatalmába keríti az ideges remegés, mely ellen láthatólag nem tudnak mit tenni. Csak forognak és forognak. És mialatt néhányan a ruhájukat tépik ebben a bacchanáliában, és még a saját húsukat is harapják, mások eszméletüket veszítik és összesnek, és úgy viszik őket át egy szomszédos szobába, ahol a sötétben a prostitúció undorító formája uralkodik.” (Id. Alfred Métraux: Voodoo in Haiti, Pickle Partners Publishing, 2016.) ↑

228. A korai sámán-királyok a megölt áldozati állat fejét a maguk fejére húzták, jelezve, hogy a szertartáson nem ők, hanem az általuk reprezentált istenség, a nemzetség-ős van jelen. ↑

229. Pl. a nganaszan Noboptie sámánnőt felkereste egy baruszi szellem, aki vele akart élni. A leány apja, aki maga is sámán volt, el akarta űzni, de nem sikerült neki. A baruszi attól kezdve gondoskodott a lányáról. (Jean-Luc Lambert után Dyekiss Virág: „Vándorol a hang”. A nganaszan hagyományos világnézet a folklórszövegek tükrében. Dokt. dissz., Bp. 2015., 123. old.) ↑

230. Roberte Hamayton: La chasse a l’ame. Esquisse d’une theorie du chamanisme Sibérien. Societé d’ethnologie. Nanterre, 1995, 454-491. old. ↑

231. Wade Davis: The Ethnobiology of the Haitian Zombie. In: Journal of Ethnopharmacology, 1983. szept., 85-104. old. A sámán-társadalmak „lovon” voltaképp egy olyan „közlekedési eszközt” értenek, a mellyel túlvilági utazásokat lehet tenni. Lehetett dob, vesszőparipa stb. ↑

232. Diószegi Vilmos: Samanizmus, Terebess Kiadó, Bp. 1998, 75. old. ↑

233. Magy. „A halott nadrágok”. Forrás: originally posted to Flickr as Campino Out-Stage Diving. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

234. Aztán Madridban, Londonban, Belgiumban újra csinálta, és vérző arccal hagyta el a helyszínt. (Iggy Pop címszó, Wikipedia, Internet.) ↑

235. A koreográfia úgy nézett ki, hogy a közönség bevezetésként elözönli a színpadot, majd visszafelé fejest ugrik az alant csápoló tömegbe, majd a zeneszó mellett együtt sikitoznak az énekesekkel, utáva megkezdődik a verekedés, végezetül pedig leköpködik a zenekart. Mindenki részt vett a művészeti alkotásban, ráadásul az egekbe szökött a rajongói lapok (fanzin-ek) száma és páldányszáma. ↑

236. Stephen Thomas Erlewine: The Stooges biography. In: Allmusic. 2015. júl. ↑

237. Dave Whitaker: Was Grunge the Last American Musical Revolution? (PopMatters, 2011. okt. 3.) ↑

238. Hunting Rod („vadászbot”), alias Paul D. Hudson. (London, 1956-) ↑

239. Scream egy.: Total Mash, in: Still Screaming (album), 1983. ↑

240. Bad Brains Biography. In: The New Rolling Stone Album Guide. Rolling Stone, 2004. ↑

241. „Himnuszuk” az Anthrax egy. Caught in a Mosh („Belekerült egy mosh-ba”) volt. In: Among the Living (thrash metal) (LP), Megaforce, 1987. ↑

242. Grunge & Moching címszó, Wikipedia, Internet. ↑

243. Gyakran annak dacára, hogy a helyszínen felhívták a figyelmet a kialakult veszélyre. ↑

244. https://www.youtube.com/watch?v=8NqIyY6E9eE ↑

245. Diószegi, i.m., 78-79. old. — Az analógia annyi kérdést vet fel, hogy kommentálására nem vállalkozom. ↑

246. Pürrhoszi tánc. ↑

247. Úgy gondolták, hogy a vad. extatikus tánc gyógyítja a mentális zavarokat. ↑

248. Dane Chalfin: Distortion. In: Extreme Singing III. (Voice Council Magazine, 2011. ápr. Internet.) -. A varázslók és sámánok a szellemek hangját próbálták „utánozni”. ↑

249. Krzysztof Izdebski a Pacific Voice and Speech Foundation kutatója. (L. Jason Socrates Bardi: Heavy Metal Singers are Big Babies. In: Inside Science, American Institute of Physics, 2017. máj.) ↑

250. James Alan Hetfield (Kalifornia, 1963-) hard rock, heavy/speed/trash metal énekes, gitáros, b. gitáros, billentyűs, dobos. Édesanyja, Cynthia Bassett, operetténekesnő volt. Hetfield zenei pályáját zongoraleckékkel kezdte. ↑

251. Daniel Lloyd Davey (Dani Filth) (Hertford, 1973-) black-/extreme-/gothic-/symphonic metal énekes és dalszerző. ↑

252. Source: „own work”. Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

253. Peter Vox: Singing with Distortion, Husk, Dirt, Grit, Throat or Growling. In: Vox Singing Academy, Internet. ↑

254. Mindenekelőtt Terry Glaze, majd Phil Anselmo neve jön számításba. Alselmo mintaképe Rob Halford volt, és teljesítményét Terrence Lee-jéhez hasonlították. 1992-94 között (l. Vulgar Display of Power) a falzett-torzítást valódi torzítással váltották fel. ↑

255. Peter Vox: How to scream, high in falsetto! In: Vox Singing Academy, u.o. ↑

256. L. Linking Park: Crawling — Chester Bennington. ↑

257. L. a Metallica I Disappear c. számát. ↑

258. : L. a Grumble Bee Red c. számát. ↑

259. „Hraklea”: Fry Screaming: Physiology, Mechanisms and Tips to Improve. In: Reddit, Posts, 26. old. Internet, 2017. ↑

260. How to Scream címszó, Wikipedia, Internet. ↑

261. A pterodaktylus egyfajta repülő őshüllő volt a késő jura korban. ↑

262. https://www.youtube.com/watch?v=lfYY14CIw2c ↑

263. A készítők figyelmeztetik a felhasználókat, ne számítsanak arra, hogy ezen a módon szöveget is fognak tudni énekelni. ↑

264. How To Sing With Distortion And Rasp. (Ken Tamplin Vocal Academy, 2017. Internet.) ↑

265. Jonathan Giraldo: How To Sing With Distortion – Scream In a Healthy Way! In: The Vocalist Studio, 2017. júl., Internet. ↑

266. Szemben a test, a mellkas középpontba állításával. ↑

267. Forrás: Transferred from en.wikipedia to Commons by DingirXul.

     Eng.: Creative Commons Attribution/Wikimedia Commons (PD) ↑

268. Ebből következően a két típus korrigált neve: flse chord dominant – mixed scream és fry dominant – mixed scream. ↑

269. „Metal” Mike Chlasciak: Different types of „power fry” screams and it’s relation to vocal registers. In: Reddit.com., 2016. ↑

270. Jessie Schiewe: Do It ’Til It Hurts: How to «Scream-Sing» With Frameworks Vocalist, Luke Pate. In: SF Weekly Newsletters, 2016. jan. 22. ↑

271. How to Master Screamed Vocals 14 Steps (with Pictures) (wikiHow, Internet.) ↑

272. Számítógép által vezérelt elektronikus eszköz felvételre és audiofájlok szerkesztésére. ↑

273. A kompresszió (pontosabban dynamic range compression) során az alkalmazás a nagy teljesítményszintűnek ítélt hangok energiáját lecsökkenti, a kis teljesítményszintűnek ítélt hangok energiáját pedig megnöveli azáltal, hogy a hagjel dinamikai tartományát „összenyomja”. — A 2:1 arányú kompresszió azt jelenti, hogy ha a beviteli szint 2 dB, akkor a kimeneti 1 dB a küszöb felett. A hangerőnövekedés mértéke 3 dB. ↑

274. A kompressziót arra szokták használni, hogy a felvétel dinamikai arculata egységes legyen, és könnyebb legyen elhelyezni a felvétel egészében, ill. hogy jobban ki lehessen emelni a környezetéből. ↑

275. A de-essing (mint neve is mutatja) a zavarónak gondolt sziszegő hangok (szibilánsok: sz, z, s) energiájának csökkentése a 2-10 kHz hullámtartományban. A dinamikai tartomány összenyomásának egyik lehetséges célja és válfaja. ↑

276. A készülék egy megadott jelszint (küszöbérték, threshold) alatt leveszi a hangerőt. ↑

277. A kiegyenlítés (ang. equalization) során a készülék beállítja a frekvencia-összetevők és az elektronikus jel egyensúlyát azáltal, hogy a bizonyos frekvenciasávok energiáját felerősíti vagy legyengíti. ↑

278. A cél olyan benyomást kelteni, mint amikor régen a mágnesszalagra több jelet akartak felrakni, mint amennyi ráfért, és ezért torzított. A „csöves” (tube) erősítő hangja egy olyan analóg felvétel hangjához hasonlít, amely egy elektroncsöves, a szalag (tape) erősítőé pedig egy olyanéhoz, amely valamilyen szalagos szerkezeten haladt keresztül. Mindkét eljárással lehet torzítani a hangot, és a torzítás fajtája és mértéke attól függ, melyiket használjuk. A szalag-telítésű alkalmazás (tape saturation plugin) aránylag kismértékű torzítást eredményez. — A szaturáció eredményeképp alig hallható fázisrendellenességek, apró hangmagasság-eltolódások, a hangspektrumban változások mehetnek végbe a harmonikus és nemharmonikus részhangokban, azok hangerejében, arányában stb. Minél megszakítottabbak a kimeneti hullámformák, annál durvább a torzítás. — A torzító túlvezérlés nélkül is levágja a hullámok csúcsait. A keménylevágású (hard-clipping) alkalmazások „négyszögesítik” a hullámot, ami nagymértékű torzítást eredményez. ↑

279. Alex Butler: What is Audio Saturation? (In: The producers choice, 2012. máj., Wikipedia, Internet.) ↑

280. Az alkalmazás úgy éri el a hatást, hogy a hangjelre rámásolja önmagának egy vagy több olyan másolatát, amelyeknek módosította a hangmagasságát, és amelyeket az eredetihez képest késleltet. ↑

281. Lehetséges, hogy a hangerő nagyon alacsony lett a sok kompresszálás miatt. (L. How to Master Screamed Vocals. Uo.) ↑